5 tipp a hosszú, hideg, sötét estékre

Október a mellrák elleni küzdelem hónapja volt. Igaz már novembert írunk, de nem tudok elmenni a téma mellett szó nélkül. Kicsit gondolkodtam rajta, hogy vajon várjak-e ezzel a bejegyzéssel jövő októberig, hiszen mondhatjuk, aktualitását vesztette már a dolog. De NEM! Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nincs idő ilyesmire, a holnapra, a jövő hétre, a jövő hónapra vagy a jövő évre halasztani, így én sem teszem. Most írok róla, mert nálam most aktuális.

Úgy gondolom, hogy a jó ételek és italok nem csak a testünknek fontosak, de bizony a lelkünket is simogatják. Nem tagadom, szeretem a finomságokat! Legyen szó egy kézműves hamburgerről vagy egy szaftos steakről, a tengeri herkentyűket már meg sem említve. Imádom nyáron papírtányérból falni a jó lángost, ami nem csöpög az olajtól, de épp így oda meg vissza vagyok, ha egy elegáns étterembe ülünk be egy nem szétszárított lazacderekat enni. És akkor még az italokról nem is beszéltem. Egy aromás pálinka vacsora előtt, egy jéghideg búzasör vagy aperol spritz a nyári forróságban, egy pohár testes vörösbor a téli estéken számomra hozzátartozik az élet élvezetéhez. Mert a gasztroélmények – legyen az egy jó street food vagy egy Michelin-csillagos étterem – feltöltenek testileg és lelkileg egyaránt.

Lehet, hogy a jelenlegi bejegyzés megosztó lesz, de mivel ez egy blog, engem pedig az elmúlt hetekben nagyon foglalkoztatott, úgy döntöttem, boncolgatom kicsit a környezettudatosság, tudatos élet és tudatos vásárlás kérdését. Nem, nem akarok senkinek a fejére olvasni, meggyőzni, agitálni, lelkiismeret furdalást kelteni. Egyrészt nem lelem örömömet az ilyesmiben, másrészt pedig magam sem tudom, milyen viszonyban vagyok az említettekkel, így a pálcatörés a lehető legmesszebb áll tőlem. A gondolataim azonban az utóbbi napokban sokszor visszatértek ehhez a témához, így kicsit ki is szeretném írni magamból, valamint biztos vagyok benne, hogy sokan járunk ugyan ebben a cipőben.