Leteszteltem: Estee Lauder Blockbuster Set - 2. rész: sminktermékek

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én kifejezetten szeretem a kompakt megoldásokat avagy megoldáscsomagokat. Kedvelem a szetteket, bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nem minden esetben találja el a gyártó, pontosan mire is lenne szükségem, amikor kialakítja a csomag tartalmát. Az Estee Lauder karácsonyi ajándékszettje azonban már ránézésre is tökéletesnek tűnt számomra. Pont olyan termékeket tettek a magában is csodaszép kis bőröndbe, amelyekre épp vágyakoztam. A bejegyzésem első részében leírtam nektek, hogy ennek ellenére is dilemmáztam, megvegyem-e a Blockbuster Settet, ám végül megajándékoztam magam vele szüinapom alkalmából. Kipróbáltam a benne található összes terméket, s ennek köszönhetően nem csak a szett tartalmával kapcsolatban alakult ki a véleményem, de úgy érzem, hogy átfogó képet kaptam magáról a márkáról is. Ha inkább a bőrápolási termékek tesztje érdekel, akkor keresd meg a blogbejegyzés első részét, ha pedig inkább a makeup részre vagy kíváncsi - vagy az első részt már olvastad -, folytasd ezt a cikket.

Mostanában oda és vissza vagyok az Estee Lauder termékeiért. Nagyjából 15 évvel ezelőtt, hirtelen felindulásból vettem tőlük egy BB krémet, ám mivel nem voltam maradéktalanul elégedett vele, így eszembe sem jutott felfedezni a márka többi termékét. Teltek múltak az évek, s tavaly ősszel épp arckrém után kutatva, az egyik drogériában belebotlottam az EL egyik kezdő szettjébe. A csinos kis dobozka közepes méretű nappali és éjszakai krémet, szemkörnyékápolót, mini arcmaszkot és mini szérumot rejtett magában, ráadásul, ha egy bizonyos érték fölött vásároltál – pont a szett ára volt -, akkor pluszban kaptál egy kis neszeszert, ami tartalmazott két mini krémet, egy rúzst és egy ajakceruzát is. Hát, így kezdődött újra a kapcsolatunk az Estee Lauderrel, s bevallom, azóta is tart a szerelem.

Harminckét éves lettem én... Izé, az már rég elmúltam, de hagyjuk is a matematikát. Továbbá József Attila sem vagyok, ugyanakkor én is megleptem magam egy kis írással szülinapomra, ahogy a költő mondaná csecsebecsével. Összegzés? Talán. Előretekintés? Talán. Elvégre a szülinapom január első hetére esik, ilyenkor pedig mindenki évet értékel és évet tervez... Lássuk is!

Most, hogy vége a karácsonynak, leszopogattuk az utolsó kacsacomb csontját, behörpöltük a maradék halászlét és elmajszoltuk a bejgli csücskét is, itt az idő, hogy a jövőbe tekintsünk méghozzá a jövő évbe. Annak is a legelejére, azaz szilveszter estéjére. Az óévet általában eléggé jelentős dínomdánommal és hejehujával zárják a legtöbben, nem vagyok kivétel ez aló én sem. Nálam valahogy nem találó a mostanság olyan divatos „Jaj, de utálom ezt az év végi kötelező bulizást!” fanyalgás, én kérem, szeretem egy jó hangulatú mulatozással zárni az évet, s ezt egyáltalán nem egy kötelező körnek érzem, sokkal inkább egy lehetőségnek, amikor együtt lehetek a barátaimmal – mondjuk így – hangos jókedvünknek engedve.