Szemünk fénye!

Habár kifejezetten jóban vagyok a fast fashion márkák által kínált divatipari termékekkel - hiszen anyukaként csak nem kaphatok fel egy designer szoknyát és ülhetek le benne a homokozó szélére – ennek ellenére, mindig igazán közel álltak a szívemhez az olyan kezdeményezések, ahol hazai tervezők munkái kapnak figyelmet.

Nagyjából 4 évvel ezelőtt fogant meg a blogolás ötlete a fejemben. Sokat jártam divatbemutatókra, eseményekre, utaztunk a párommal - későbbi férjemmel - és nem utolsó sorban imádtam írni. Kézenfekvőnek tűnt tehát egy blog indítása, amelynek gerincét a divateseményekről való tudósítások, tervezői interjúk adták volna, némi csajos csacsogással és utazásos blokkal színesítve a tartalmat.

Sok szülőt mérhetetlen lelkifurdalás kerít hatalmába, ha arra gondol, de jó lenne egy órácska, egy fél nap vagy akár több is a gyermekem nélkül. Miféle gondolat ez? Miféle anya/apa vagyok, hogy ilyesmire gondolok? Önző, rossz, gonosz ember! Pedig nem! Szerintem legalábbis NEM. A saját magunkra szánt idő nem önzés, hanem alapvető emberi igény, ami úgy gondolom, hosszútávon nagyon is kifizetődő az egész család számára.