Gyorsjelentés: Csajos hétvége Füreden

Sokat gondolkodtam azon, blogoljak-e a csajos kiruccanásunkról. Ám mivel nem egy szuperanya képet szeretném mutatni magamról és különben is, többször vallottam már arról, hogy mennyire fontos számomra a „lopott idő”, így arra az elhatározásra jutottam, hogy egy rövidke bejegyzésben leírom a lányokkal töltött csajos hétvégém történetét, amelyet immár második éve rendezünk meg Füreden, távol a férjektől, gyerekektől, a szülői, házastársi és háztartási kötelezettségektől.

Dávid születése óta – nem panasz, hiszen valószínűleg a szülők többsége így van vele – a nyaralásaink száma mondhatni nullára redukálódott. Míg korábban sokszor két utazás is belefért a nyárba, addig az utóbbi években voltaképp egy sem. Igazából szavam nem lehet, mert az őszi, pár napos kirándulásunkat és a téli hévízi látogatásunkat is megtartottuk pocakosan illetve babásan is, de azok az igazi nyaralások, amikor süt a nap, fekszünk a tengerparton vagy az óváros utcáin sétálunk, ezek bizony hiányoznak. Utoljára 2016-ban volt ilyesmiben részünk Máltán, s micsoda keretes szerkezet, hogy Manó érkezése után az első (mini)nyaralásunk is Máltára vitt minket.

Van, aki szeretné. Van, aki soha nem tenné. Van, aki megbánta. Van, aki imádja. Van, aki egyszer. Van, aki többször. Mások vagyunk, mást gondolunk róla. De biztos, hogy nem egyszerű, sőt sokszor nehéz, tele kompromisszummal. Néha bosszantó és idegesítő! Elegünk van belőle! És mégis, évezredek óta létezik, működik. Az egyik legszorosabb kötelék, amit két ember köthet, amit nem készen kapunk, hanem mi magunk választunk – a modern, szabad országokban -, amit mi alakítunk, és ha jó emberrel, jól csináljuk egy életen át tartó szereteten és tiszteleten alapuló szövetség az eredménye. Én így gondolok a házasságra.