#utazás

Tartsatok velem és nézzétek meg a(z) #utazás címkéhez tartozó összes lifestyle blogbejegyzsésemet.

Eszem-iszom Lillafüred
Gasztro

Eszem-iszom Lillafüred

Úgy gondolom, hogy a jó ételek és italok nem csak a testünknek fontosak, de bizony a lelkünket is simogatják. Nem tagadom, szeretem a finomságokat! Legyen szó egy kézműves hamburgerről vagy egy szaftos steakről, a tengeri herkentyűket már meg sem említve. Imádom nyáron papírtányérból falni a jó lángost, ami nem csöpög az olajtól, de épp így oda meg vissza vagyok, ha egy elegáns étterembe ülünk be egy nem szétszárított lazacderekat enni. És akkor még az italokról nem is beszéltem. Egy aromás pálinka vacsora előtt, egy jéghideg búzasör vagy aperol spritz a nyári forróságban, egy pohár testes vörösbor a téli estéken számomra hozzátartozik az élet élvezetéhez. Mert a gasztroélmények – legyen az egy jó street food vagy egy Michelin-csillagos étterem – feltöltenek testileg és lelkileg egyaránt.

Vége van a nyárnak 5. rész - Turistáskodás
Helló, Világ!

Vége van a nyárnak 5. rész - Turistáskodás

Úgy gondolom, háromféle nyaraló létezik. Az egyik, aki a passzív pihenés híve és el sem tudja másképp képzelni a kikapcsolódást, mint a vízparton fekve, könyvet olvasva, koktélt szürcsölve, néha elszundikálva. A másik, aki mérgezett egérként rohangál térképpel és útleírással a kezében, nehogy lemaradjon egy templomról vagy múzeumról, amit látni ildomos az adott városban. A két szélsőség között pedig létezik egy harmadik típus is, aki ugyan szereti süttetni a hasát, de azért szívesen megnézi, hol is tölti ezt a pár napot. Ők azok, akiknek ha nem is feltétlenül a templomok és múzeumok, de a piacok meglátogatása valamint a – nem feltétlenül turistákat célzó – rejtett utcácskák hangulatának átélése mindenképp elengedhetetlen egy nyaralás alkalmával.

Vége van a nyárnak 4. – Kaja-para
Helló, Világ!

Vége van a nyárnak 4. – Kaja-para

Mi mindenen aggódhatunk egy kisgyerekes nyaralás során? Valaki semmin nem parázik, én azonban elég előrelátó típus vagyok, általában végiggondolok mindent, s ebből kifolyólag rendszerint azonnal felfedezni vélek tucatnyi olyan momentumot, ami esetlegesen fejtörést okozhat az út során. Para-mami lennék? Ezt is mondhatjuk, bár én inkább úgy fogalmaznék, nem bírom a kellemetlen meglepetéseket és mindenre szeretek felkészülni, amire fel lehet. Utazás, szállás, étkezés, napvédelem és még sorolhatnám sokáig.

Vége van a nyárnak – 3. rész: Megérkeztünk - medence, tengerpart, napozás
Helló, Világ!

Vége van a nyárnak – 3. rész: Megérkeztünk - medence, tengerpart, napozás

Mi jut eszetekbe, amikor arra gondoltok, gyerekes nyaralás? Nekem Dávid születése előtt a következő képek jelentek meg a fejemben, ha elképzeltem, hogy anyaként egy totyogóval nyaralok: napsütés, tenger, se nem túl forró, se nem hűvös időjárás, homokos part. A gyermekem cukin matat, Apával várat épít, kis vödörben vizet hord, sikongva ugrál a sekély, alig hullámzó tengerben. Természetesen én is serényen homokozok velük, de ha úgy van kedvem, kifekszem a part mellé húzott napozóágyra és nézem ezt az idilli képet, kezemben egy magazin vagy könyv, hiszen a gyermekem tökéletesen elvan magában vagy Apával 20-30 percet, én pedig addig élvezhetem az olvasás luxusát vagy csak gyönyörködöm az elém táruló mesei képben.
Vége van a nyárnak – 2. rész: úton-útfélen
Helló, Világ!

Vége van a nyárnak – 2. rész: úton-útfélen

Amikor arra gondoltam, hogy Dáviddal nyaralni megyünk, egyértelműen és határozottan az utazás résztől féltem leginkább. Sőt, talán csak attól tartottam, hiszen valahol ott lenni, helyben lenni már korántsem annyira kaotikus, mint maga az odajutás. A megérkezést követően úgy is felvesszük a hely ritmusát és adaptáljuk a napi rutinunkhoz, ráadásul ketten vagyunk a feladat ellátására – szemben otthon, ahol egyedül tartom a frontot -, utazás alatt azonban sokkal kiszámíthatatlanabbak a dolgok, s leginkább Dávid, akinek még az is nehezére esik, hogy 20 percet nyugodtan üljön.
Gyorsjelentés: Csajos hétvége Füreden
Helló, Világ!

Gyorsjelentés: Csajos hétvége Füreden

Sokat gondolkodtam azon, blogoljak-e a csajos kiruccanásunkról. Ám mivel nem egy szuperanya képet szeretném mutatni magamról és különben is, többször vallottam már arról, hogy mennyire fontos számomra a „lopott idő”, így arra az elhatározásra jutottam, hogy egy rövidke bejegyzésben leírom a lányokkal töltött csajos hétvégém történetét, amelyet immár második éve rendezünk meg Füreden, távol a férjektől, gyerekektől, a szülői, házastársi és háztartási kötelezettségektől.
Málta megint
Helló, Világ!

Málta megint

Dávid születése óta – nem panasz, hiszen valószínűleg a szülők többsége így van vele – a nyaralásaink száma mondhatni nullára redukálódott. Míg korábban sokszor két utazás is belefért a nyárba, addig az utóbbi években voltaképp egy sem. Igazából szavam nem lehet, mert az őszi, pár napos kirándulásunkat és a téli hévízi látogatásunkat is megtartottuk pocakosan illetve babásan is, de azok az igazi nyaralások, amikor süt a nap, fekszünk a tengerparton vagy az óváros utcáin sétálunk, ezek bizony hiányoznak. Utoljára 2016-ban volt ilyesmiben részünk Máltán, s micsoda keretes szerkezet, hogy Manó érkezése után az első (mini)nyaralásunk is Máltára vitt minket.
Vitorlásra fel!
Pillanatmorzsák

Vitorlásra fel!

Nektek van bakancslistátok? Persze nem egy fehér lapra felírt, pontokba szedett, konkrét listára gondolok – bár a precízek biztosan azzal is rendelkeznek -, hanem olyan dolgokra, amelyek, akár csak gondolati szinten, a fejetekben vannak, és amelyeket mindenképpen meg szeretnétek valósítani. Helyek, ahova elutaznátok. Élmények, amiket átélnétek. Egy álom, amit megvalósítanátok. Nekem sikerült egy ilyen bakancslistás pontot kipipálnom a minap. Méghozzá a vitorlázást!

Badacsonyi barangolások
Helló, Világ!

Badacsonyi barangolások

Miért a többes szám? Mert Dávid születése előtt jártunk már ilyen barangoláson a barátainkkal és akkor olyan jól éreztük magunkat, hogy megbeszéltük, ezt bizony ismételni kell. Azóta eltelt 3 év... mit is mondhatnék, sorra születtek a babák a társaságban, így a badacsonyi bortúra a sokadik helyre szorult a fontos dolgok listáján.
Éljen május elseje!
Helló, Világ!

Éljen május elseje!

Na, de nem feltétlenül azért, amit elsőre gondolnánk. Persze én is szeretem a munkaszüneti napokat, tegye fel a kezét az, aki nem! Nálam azonban kicsit mélyebb jelentéssel bír ez a dátum, ugyanis pontosan öt éve, ezen a napon, egy káprázatos naplemente kíséretében húzta fel az ujjamra az eljegyzési gyűrűt a szerelmem – mai férjem –Velence egyik eldugott kis lagúnájában.
Notre Dame
Helló, Világ!

Notre Dame

Hihetetlen hírre kaptam fel a fejemet tegnap este! Bárhova néztem, bárhova kapcsoltam mindenhol a lángoló Notre Dame sokkoló képei fogadtak. Megkövültem ültem le a kanapéra és néztem, ahogy a tűz emészti a párizsi székesegyházat.

Téli mese
Helló, Világ!

Téli mese

Nem szeretem a hideget. Rengeteg ruha, csizma vagy bakancs, amit alig tudok magamra felrángatni, sapka, sál, kesztyű és én még mindig fázom. Borzalom! Budapesten latyak és sár, az utóbbi években örülhettünk, ha pár napig megmaradt a hó, akkor meg minek az egész? Ha rajtam múlna, maximum 1 hónapig tartana a tél, az is csak decemberben, szigorúan a mesébe illő havazás és napsütés kombinációban, a karácsony kedvéért.