#ünnepek

Harminckét éves lettem én... Izé, az már rég elmúltam, de hagyjuk is a matematikát. Továbbá József Attila sem vagyok, ugyanakkor én is megleptem magam egy kis írással szülinapomra, ahogy a költő mondaná csecsebecsével. Összegzés? Talán. Előretekintés? Talán. Elvégre a szülinapom január első hetére esik, ilyenkor pedig mindenki évet értékel és évet tervez... Lássuk is!

Most, hogy vége a karácsonynak, leszopogattuk az utolsó kacsacomb csontját, behörpöltük a maradék halászlét és elmajszoltuk a bejgli csücskét is, itt az idő, hogy a jövőbe tekintsünk méghozzá a jövő évbe. Annak is a legelejére, azaz szilveszter estéjére. Az óévet általában eléggé jelentős dínomdánommal és hejehujával zárják a legtöbben, nem vagyok kivétel ez aló én sem. Nálam valahogy nem találó a mostanság olyan divatos „Jaj, de utálom ezt az év végi kötelező bulizást!” fanyalgás, én kérem, szeretem egy jó hangulatú mulatozással zárni az évet, s ezt egyáltalán nem egy kötelező körnek érzem, sokkal inkább egy lehetőségnek, amikor együtt lehetek a barátaimmal – mondjuk így – hangos jókedvünknek engedve.

Lehetett volna a bejegyzés címe húsvétváró is, de ahogy átgondoltam, mit is szeretnék megosztani veletek, kiderült, hogy sokkal inkább az ünnepekhez fűződő viszonyom lesz a központi téma, mintsem kifejezetten a húsvét.