4+1 gasztro hely, amit érdemes kipróbálni

Szeretjük azokat a helyeket, amelyeket a barátaink ajánlanak nekünk, vagy amit már mások kipróbáltak és jó szívvel ajánlanak. Így általában már tudjuk, mire számíthatunk és nagy meglepetés nem érhet még akkor sem, ha alapvetően mindannyian mások vagyunk, és ami az egyiknek jó, az lehet, hogy a másiknak cseppet sem tetszik. Ezért gondoltam, hogy megosztom veletek, milyen éttermeket látogattunk meg az utóbbi pár hónapban, hátha nektek is jól jönnek a mi tapasztalataink, amikor elmennétek valahova.

Bár az ismétlés a tudás anyja, ebben a bejegyzésben csak azokról a helyekről fogok írni, amelyek kimaradtak az év során, a horvátországi, lillafüredi/miskolci, balatonfüredi, hévízi gasztrokalandokról a korábbi bejegyzéseimben olvashattok.

És nem, ez nem reklám, senki nem szponzorálta a tartalmat, csupán valóban úgy gondolom, hogy kevésbé futhatunk bele rossz választásokba, ha előttünk már valaki „letesztelt” egy helyet.

Íme, a mi tesztjeink az elmúlt fél évből.

1.Burger Bár-Hol

A Burger Bár-Hol némiképp kakukktojás ebben a bejegyzésben, mivel itt nem 2019-ben jártunk, hanem már idén látogattuk meg. Egy közös fodrászkodást követően döntöttünk úgy, hogy megvacsorázunk valahol és mivel Gergőre hagytam a választást, természetesen hamburgerezés lett a vége. Épp a Corvin sétánynál jártunk, így errefelé keresett a férjem egy jó hamburgerezőt, s persze a Google Maps segítségével 2 helyre szűkítette a lehetőségeket. Én ugyan első benyomás alapján a másik, sokkal fancybb éttermet választottam volna, ám mivel ott kész tömegbe botlottunk beadtam a derekamat és végül a Burger Bár-Holban rendeltük ki a vacsoránkat. A Burger Bár-Hol tipikusan az a hely, amit Gergő szeret, én jobban kedvelem az ennél 1 fokkal kifinomultabb éttermeket, bár már sokszor bebizonyosodott, hogy a csillivilli kivitelezés mögött nem mindig az a szolgáltatás rejtőzik, amire vártunk. Egyébként semmi gond nincs a Burger Bár-Hol kinézetével, teljesen hozza a ma olyan divatos, látványkonyhás, kissé rusztikus hangulatot, ahol nem feszengsz (már aki feszengős), nem figyelsz oda minden mozdulatodra, hanem a barátokkal jókat nevetve lazulhattok egyet. De térjünk is a lényegre, azaz az ételekre.

Hárman, háromféle hamburgert rendeltünk és bizony egyikben sem csalódtunk, mindhárom étel egyszerűen fenomenális volt! Gergő egy Jack Daniel's burgert kért, amit a nevéhez hűen, whiskys hagymalekvárral bolondítottak meg és ami, bár elég bizarrnak tűnt, mégis azt mondhatom, iszonyú harmonikusra sikeredett. Sőt azt sem tulzás állítani, hogy igaz, az ő választását találtuk a legkevésbé látványosnak, ízekben mégis az övé vitte a pálmát. Pedig a többire sem lehetett panasz!

Én egy La france elnevezésű ízbombát rendeltem. Ez a hús, cheddar sajt, lilahagyma lekvár, szósz és saláta mellett még egy guriga camembert sajtot is tartalmazott, amely a felvágásnál ínycsiklandozóan csorgott a bucira és beterített mindent. Egyszerűen imádtam!

A barátunk egy Cheese Heaven névre keresztelt burgert szemelt ki, ami tényleg maga volt a sajt mennyország, ugyanis a pincér a szervírozás alkalmával nyakon öntötte az egészet egy adag olvasztott cheddar szósszal, ami szemet gyönyörködtető módon vonta be az egész hamburgert az aranysárga sajttal. Ilyet sem láttam még!

Aki szereti a street foodot, annak mindenképpen ki kell próbálnia ezt a helyet, mert egyöntetűen megállapítottuk, hogy az itt kínált hamburgerek dobogós helyezést érdemelnek az eddig kóstolt hambik versenyében. A hús omlós, nem száraz, nem csimbókos, médiumra sütött (kérhetitek máshogyan is, de higgyétek el, ez így tökéletes), a buci friss és pont annyira kalácsos, hogy ellensúlyozza a hús karakterét és a feltétekkel együtt – főleg a különböző sajtos variációk – nagyon kreatívak. Amit viszont nem hallgathatok el és sajnos negatívum, hogy a szellőzést nem oldották meg jól, így számítsatok rá, hogy a hamburgerezés után még napokig emlékeztetni fog titeket a kabátotok az itt fogyasztott ebédre, vacsira. A pincér azt mondta, hogy a probléma megoldásán már dolgoznak, addig is megfontolandó, hogy mondjuk egy randi vagy egy mozi előtt ide térjetek-e be.

2.Beat

A Beat nevű nagyon fancy kis étteremre akkor találtunk rá, amikor a barátainkkal Mórra tartottunk, hogy meglátogassuk Miklós Csabit és híres pincéjét. A borkóstoló előtt ebédelni szerettünk volna valahol, így kerültünk a székesfehérvári Beatbe. Amint beléptünk az ajtaján éreztem, ez az én helyem. Nem egy luxusétterem, de pont annyira trendi, ami az én ízlésemnek megfelel. Kicsit eklektikus, kicsit bohém, kicsit elegáns, mégis barátságos és nagyon szerethető. Kíváncsian vártam, hogy az első, pozitív, felszíni benyomás után, mit rejt a Beat mélye. Megkaptuk az étlapot és azonnal feltűnt, hogy nagyon sokoldalú a konyha. Az étterem weboldalán azt olvastam, hogy az aktuális nemzetközi trendeket ötvözik a klasszikus magyaros konyhával és ez a kínálaton is jól látszott.

A hat főből álló társaságunk elég szerteágazó ízlésvilággal rendelkezik, de egyiküktől sem hallottam, hogy ne lenne olyan étel, ami kedvére való. Sőt, leginkább a bőség zavarával küzdöttünk, hiszen akadt itt minden, mi szem szájnak ingere: az egyszerű roston csirkétől kezdve a hagyományos cigánypecsenyén, vadason és lacipecsenyén át, a kacsán, kecskesajton és lazacon keresztül a hamburgerig tényleg minden képviseltette magát. Kíváncsian vártuk a rendeléseinket és nem csalódtunk! Az összes étel nagyon finom volt és nem utolsó sorban igencsak mutatós. A fotózás elég hiányosra sikeredett, mert a társaság nagyobb része azonnal rá is vetette magát a finom falatokra, még mielőtt annyit mondhattam volna, hogy csíííííííz:D Legyen annyi elég, hogy én lazacot rendeltem édesburgonyapürével és salátával, Gergő pedig természetesen hamburgert.

De akadt, aki ázsiai ihletésű tésztát kért kacsával, más lassan sült oldalast. Egyik szebben mutatott a tányéron, mint a másik és ízekben is elképesztően finomnak bizonyultak az ételek, ráadásul egy nagyon vicces és közvetlen pincér szolgált ki minket, aki roppant mód értett hozzá, miképp érje el, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Ha erre jártok, feltétlenül ugorjatok be a bEAT-be, a finom ételek, a hangulat, a szakmai hozzáértés és hozzáállás valamint nem utolsó sorban, az igazán közvetlen és kedves kiszolgálás miatt.

3.I55 American Bar & Restaurant

Na, kérem, ez az a hely, ahol az én sokat próbált férjem szájából elhangzott az a kijelentés, hogy ez már-már food porn! Az I55 American Bar & Restaurant első pillantásra egy amerikai ihletésű étkezde, de ennél azért több. A hangulata nagyon laza, belépve kissé úgy éreztük magunkat, mintha kocsival átszelve Amerikát beugrottunk volna egy a filmekből jól ismert, út menti, klasszikus büfébe, ahol fityulás felszolgáló töltögeti kannából a kávét. Persze mi pont karácsony után döntöttünk úgy, hogy egy ismerősünk ajánlására kipróbáljuk a helyet, így a csillogós girlandok és egyéb karácsonyi kiegészítők is ott „díszelegtek” mindenhol, ami szerintem sokat rontott a hely egyébként vagány és laza hangulatán. Nem is értettem, miért is kell erőltetni ezt az olcsó karácsonyoskodást egy ilyen karakteres étteremnél, ahol konkrét történetet kerekítettek a tulajdonosok a hely köré.

Tarts velünk az I55-on Chicagótól egészen New Orleans-ig, dőlj hátra, élvezd az utazást és kóstolj meg az úton mindent, amit Amerikában enni érdemes!

Mi egyébként határozott célokkal érkeztünk az I55-be, mert bár a választék rendkívül bőséges az étlapon és több dolgot is szívesen megkóstoltunk volna, azért jöttünk pont ide, hogy megnézzük magunknak a hely különlegességét, a deep dish pizzát. Ez az az étel, amit csak egyetlen jelzővel tudok leírni: elképesztő! Az elmondásokból már tudtuk, hogy ez voltaképpen olyan, mint egy amerikai pite, amit megtöltenek minden földi jóval a pizza típusától függően. Mi nem cicóztunk, kikértük az USDA Steak névre hallgató brutál pizzát, amely paradicsomszószt, sült dijoni hagymaragut, sajtmixet, sült gombát, házi marhakolbászt, cheddar sajtot, parmezánt és pirított bélszínt tartalmazott. És nehogy azt gondoljátok, hogy rászórtak némi feltétet egy vékonyka tésztaalapra, mert ahogyan fent is írtam, ez az étel sokkal inkább hasonlít egy amerikai pitére, mint egy olasz pizzára, tehát a feltétek nagyjából 1 cm magasan töltötték ki a tésztakosarat és egyik hozzávalóval sem spóroltak a konyhán.

Ez a fogás egy igazi monster, amit kicsi, közepes és nagy változatban is kérhetünk. Mi kettőnknek egy „kis” 1.4 kg-os darabot rendeltünk és bár derekasan harcoltunk vele, nagyjából a felét tudtuk legyűrni. A másik fele jött velünk haza, és amit nem is gondoltam, hogy bizony 1 nappal később, sütőben felforrósítva ugyan olyan finom volt, mint frissen az I55-ben. Egészen biztos, hogy ide még vissza fogunk jönni, mert nagyon hangulatos a hely és több fogásukat is kipróbálnám, sőt deep dish pizzát is szívesen ennék újra például a Pacific névre hallgatót, amelyet fehérboros garnélával és fekete kagylóval töltenek meg.

4.Mezzo

A Mezzo Music Restaurantban még augusztus elején jártunk a 4. házassági évfordulónkat ünnepelve. Bár az Instagramra tettem képet a vacsoráról, ebből a beszámolóból sem maradhat ki. Egyrészt azért, mert valóban egy nagyon elegáns és remek étterem, másrészt pedig azért, mert ez volt az első házassági évfordulónk, amikor nem az esküvőnk helyszínére, a Búsuló Juhászba foglaltunk asztalt. De a Mezzo konkrétan elcsábított minket! Nem messze található a lakásunktól és akárhányszor elhaladtunk mellette autóval, mindig megjegyeztük, hogy egyszer ki kéne próbálni. Így hát kipróbáltuk. Mivel Dávidot nem vittük magunkkal és nem akartunk sokáig elmaradni, így viszonylag korán érkeztünk a helyre, kis túlzással állíthatom, hogy mienk volt az egész étterem, mintha valami privát eseményen lettünk volna. Annyira nem is bántuk, bár azért én szeretem a nyüzsgést is, most jól esett ez a nyugalom. Az étterem nagyon hangulatos, kifejezetten elegáns, így pont megfelelt az alkalomra.

Kíváncsian vártam, hogy a megnyerő külcsín után milyen lesz a belbecs, azaz a rendelt ételek. Előételnek Gergő egy húslevest kért maceszgombóccal, én pedig valami mártogatóst ettem volna, s bár ilyesmi nem szerepelt az étlapon a pincér nagyon kedvesen felajánlotta, hogy készíttet egy roquefort krémet és hozzá néhány hasáb zöldséget.

Na, itt teljesen le is vett a lábamról, a java pedig csak ez után jött. Arra már nem emlékszem Gergő mit kért a leves után (próbáltam kipuskázni a mostani étlapról, de már megváltoztatták a menüt), de az általam rendelt tonhal steak... hát az valami fenomenálisra sikeredett! Sok helyen ettem már tonhalat, de ez vitt mindent! Nem szárították agyon, nem volt íztelen, egyszerűen maga volt a tökély!

Mindezt pedig megkoronáztuk egy csokoládéfelfújttal, amiről szintén csak szuperlatívuszokban nyilatkozhatnék. Úgyhogy a Mezzo is az a hely, amit érdemes kipróbálni, mert biztos nem fogtok csalódni. Mire felálltunk az asztalunktól – úgy 8 környékén -, addigra egyébként már nem mi voltunk az egyetlen vendégek, sőt, úgyhogy én azt ajánlom, hogy mindenképpen foglaljatok előre asztalt, biztos, ami biztos alapon.

+1: Guri Sörház

A bisztró, étterem és bár mellé pedig hadd jöjjön most egy olyan hely, ahol enni ugyan nem, de inni bizony jókat lehet. Illetve nem egészen, mert még inni sem ihatsz itt, viszont vihetsz magaddal finom kézműves söröket egyenesen a csapról. Tudom, tudom, bár a sörök – főleg a craft beer – felszálló ágba került mostanában, még mindig nem számít túl nőies italnak, én mégsem állhatom meg, hogy ha felfedezünk egy jó és minőségi sört, azt ne osszam meg veletek. Ezt a sör dolgot egyébként szintén Gergő számlájára írhatom, mert jómagam a sör szagát sem bírtam sokáig, most meg szívem csücske egy finom búza... Hogy miképp történt ez a pálfordulás arról már korábban említést tettem. Itt és most azonban nem az idáig vezető útról szeretnék beszélni, hanem arról, hogy még ősz elején, útban egy kerti sürögetésre felfedeztünk egy remek helyet, ami nem csak jól néz ki, nem csak nagyon finom söröket mérnek elvitelre, de a már említett és olyan nagyon szeretett szakértelem sem hiányzik a „csaposból”.

Nem csoda hát, hogy Gergő úgy érezte magát a sörházban, mint egy kisgyerek a játékboltban. Határtalan lelkesedéssel olvasgatta a sörök leírását, méricskélte a kicsapolt nedű színét, illatát, a hab krémességét... tényleg, mint egy kisfiú.

Szerintem legalább 1 órát időztünk a Rákosmenti Guri Sörházban és beszélgettünk a pult túloldalán mosolyogó sráccal, aki lelkesen ecsetelte nekünk a 10 csapra vert sörfajta minden tulajdonságát. Aki szereti a jó kézműves sört és a különlegességeket annak szívből ajánlom. Az egyik kedvenc az akkori kínálatból a Mango No. 5. lett, pedig nem rajongunk a gyümölcsös sörökért és mégis....

Így néz ki tehát a mi 5-ös listánk gasztro támában, a 2019-es év tükrében. Szerintünk a fenti helyek mindegyike megér egy misét, de legalábbis egy látogatást és kóstolást. Ha nektek is van kedvenc helyetek, írjátok meg kommentben az ide tartozó Instagram kép alá.