Isteni mézeskalács gluténmentesen

Karácsonyi finomságok

Illetve inkább azt mondanám, visszatért. Egy időben a nagymamám készítette a családunk karácsonyi süteményét, a méteres kalácsot, ám amikor Mamának már teherré vált a piskótasütés, krémfőzés és csokoládébevonat-készítés, átvettem a stafétabotot. Évekig gyártottam a métereseket az egész családnak, egészen addig, amíg anya nem lettem. Onnantól kezdve valahogy nem fért bele az időmbe a kétféle piskóta, a puncskrém, a ragasztgatás, bevonás és társaik. Tavaly azonban ismét elővettem a porcukrot és a lisztet karácsony előtt, igaz nem a pepecs méteres, hanem a jóval egyszerűbb mézeskalács receptjéhez lapoztam a szakácskönyvben. Nagyon jó mókának bizonyult a sütögetés, főleg, mert Dáviddal együtt hajtottuk végre a küldetést, erről írtam is egy beszámolót tavaly. Idén megismételtük a mutatványt és akárcsak tavaly, most is remekül szórakoztunk, bár a konyha és az étkező állapotairól inkább nem írnék semmit...

Alternatív mézeskalács

Ez a mézeskalács azonban kissé másképp készült, mint a tavalyi, ugyanis erős a gyanúm, hogy gluténérzékeny lettem. Vizsgálaton ugyan még nem jártam, ám az önkéntesen vállalt diéta sajnos ezt látszik igazolni. Kissé elkeserítő a helyzet, ugyanis 18 éve laktózintoleranciát diagnosztizáltak nálam és nem igazán hiányzik ehhez még egy gluténérzékenység is...
Eleve nem vagyok egy diétázós típus, a gasztro bejegyzéseimben olvashattátok is, hogy igencsak szeretek jókat enni-inni és hála a laktázenzimes rágótablettának – amelyet, ha beveszek, ehetek bármit -, nem is nagyon tartózkodom a tejes ételektől. A gluténnál azonban nem létezik ilyen kiskapu, ha jól tudom, így nincs más megoldás, mint a diéta avagy az alternatív lisztek használata. Annak ellenére, hogy a laktózmentes tejtermékek például teljesen olyan ízűek, mint a simák, a gluténmentes lisztekkel kapcsolatban akadtak fenntartásaim. Viszont annyira vágytam idén is egy kis mézeskalácsra, hogy végül úgy döntöttem, lesz, ami lesz, sütök egy kisebb adagot mentes lisztből. Csak úgy próbaképp, magamnak. A családnak pedig készítek simát, ebben azonban anyósom megelőzött, így Dáviddal csak az én sütimnek fogtunk neki. Persze a süti milyensége őt cseppet sem izgatta, hiszen mikor érdekli egy háromévest, hogy miféle tésztában lehet dagonyázni – gluténosban vagy menetesben -, a lényeg, hogy szálljon az a liszt, csurranjon az a méz, varcogjon az a cukor és nyakig ragadjunk. Ez pedig mind meg is történt.

A végeredmény még engem is meglepett. Egyrészt, mert egy kis pernahajderrel nem egyszerű se mérni, se keverni, se gyúrni, se nyújtani, se sütni, mégis nagyon jól megoldottuk a feladatot. Másrészt pedig, mert sosem gondoltam volna, hogy egy általam – először készített gluténmentes süti ennyire tökéletes lehet. Isteni finom, omlós és még szép is. Meg nem mondaná senki, hogy ételallergiások is ehetik – és ezt nem én állítom, tanú rá a kisfiam, aki egyszerre négyet is befalt belőle, miután kihűlt és feldíszítettük, de még Gergő is lelkesen ette, holott ő nem túlzottan rajon a mézeskalácsért.

Így sikerült tehát nekünk az idei mézeskalács kaland, amelyről bátran kijelenthetem, hogy happy end lett a vége. Akit pedig érdekli maga a recept, az görgessen tovább, mert azt is megosztom, hátha valaki ételallergiásként (glutén- és laktózmentes) is szívesen enne egy fincsi karácsonyi sütit.

Recept – gluténmentes mézeskalács

Hozzávalók (1 személyre – kb. 10 figurához)

125 g gluténmentes liszt
30 g vaj (én laktózmentes használtam)
20 g porcukor
1 zacskó vaníliás cukor
2 evőkanál darált dió
1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
0.5 teáskanál szódabikarbóna
60 g méz
1 kis tojás (S méretű)
1 kis csipet só

Elkészítés

A száraz hozzávalókat (liszt, dió, cukrok, fűszerkeverék, szódabikarbóna, só) összekeverjük egy tálban, miközben megolvasztjuk a vajat. A langyos vajhoz hozzáadjuk a tojást és a mézet, majd az egészet összeöntjük a lisztes keverékkel. Jó ragacsos masszát kapunk, úgyhogy lisztezett felületen kissé gyúrjuk át az egészet és formáljunk belőle gombócot. A puha gömböt tekerjük folpackba és tegyük legalább egy órára hűtőbe. Mikor kivesszük már sokkal szilárdabb állaga lesz. Én két részletben nyújtottam, ki, hogy a tésztában lévő vaj ne olvadjon meg, míg dolgozom vele, így nem kezdett el újra ragadni. A tésztát tehát lisztezett felületen kinyújtjuk néhány milliméter vastagra és különféle formákat szúrunk ki belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk őket, majd 170 fokon aranybarnára sütjük a sütiket. Miután kihűlnek, lehet díszíteni, én ehhez a Dr. Oetker tubusos cukormázait használtam.

A sütik tényleg istenien sikerültek, még szerencse, hogy kaptunk sima változatot is, mert ha ezen a pár darabon kellett volna osztoznunk, biztosan nem lett volna elég. Az egyetlen különbség, amit felfedeztem, hogy a gluténmentes változat azonnal omlós lett a sütés után, nem kellett a puhulással várni, illetve talán kissé jobban morzsálódott evés közben, mint a hagyományos társai.