Kipróbáltuk Jamie Oliver konyháját

Aznap, mivel Dáviddal kóricáltunk a Várban, nem ültünk be Jamie-hez, ugyanis ha bármilyen éttermet gyerekesen látogatunk meg, arra bizony nálunk komolyan fel kell készülni, mivel Dávid nem éppen a türelem mintaképe... Szóval az étlapot ugyan megnéztük – és megállapítottuk, hogy roskadásig van nekünk tetsző ételekkel - elnapoltuk az élményt. Egészen Valentin-napig...

Szerelmes vacsora

A szerelmesek ünnepén kaptunk egy kis kimenőt, mivel az egyik nagyi bevállalta, hogy vigyáz Dávidra. Így mi kicsit kiléphettünk az anya-apa szerepből és élvezhettük, hogy ismét csak férfi és nő vagyunk. Ennek örömére étterembe is mentünk volna, ám mivel a járványhelyzet miatt ez most nem lehetséges, úgy döntöttünk, rendelünk. Valójában nem azonnal ugrott be Jamie étterme, de amikor Gergő azt nézegette, mit együnk, feldobta a net és azonnal tudtuk ez lesz a befutó. Annál is inkább, mivel speciális Valentin-napi ajánlat is szerepelt az étlapon. Én mondjuk kijelentettem, hogy nem igazán vagyok éhes, de amikor láttam, mit nézett ki Gergő, azonnal beadtam a derekamat.

A Valentin-napi ajánlat tartalmazott ricottával töltött, sült, mini raviolit arrabbiata szósszal, cézár salátát, BBQ csirkeszárnyakat, BBQ oldalast, tépett malachúst waffelen tálalva, süt krumplit, amerikai káposztasalátát, kétféle mártogatóst és persze desszertnek egy csokibombát.

Őszintén szólva, én már attól jóllaktam, hogy végigolvastam a menüt, meg is jegyeztem Gergőnek, hogy lehet, ez egy kicsit sok lesz, tekintve, hogy nem is vagyok éhes... Ő azonban kötötte az ebet a karóhoz és azzal érvet, hogy biztosan amolyan fancy kis adagok lesznek, úgyhogy nem lesz itt gond.

Oké – vontam vállat és megrendeltük a vacsit.

Míg azt nézegettük, milyen filmet nézzünk majd evés után, be is futott a rendelésünk, mi pedig izgatottan bontottuk ki a dobozokat. Sajnos volt már rossz tapasztalatunk rendelős étel tekintetében, de azért szerencsére a legtöbb esetben jól választunk – és úgy tűnt, Jamie-vel sem lőttünk mellé. Már a dobozokban is istenien festett minden fogás, de azért úgy gondoltuk, jobb, ha tányérból eszünk, így gyorsan kitálaltam mindent. Tényleg annyira ínycsiklandozónak tűnt az összes fogás, hogy még fotózni is elfelejtettem – pedig tudtam, hogy írni akarok majd róla. Azt hiszem, ennél nagyobb dicséret a mai világban nem is lehet, amikor mindent eldobva és elfelejtve, ráveti magát valaki – aki egyébként nem is éhes – az ételre.

Már majdnem széttúrtuk a fogásokat, amikor eszembe jutott, hogy mégis kéne pár képet lőni, így gyorsan elszaladtam a telefonomért, de bevallom, nem nagyon erőlködtem, hogy igazán szép fotókat készítsek, mert égtem a vágytól, hogy kostólgathassak. Úgyhogy nézzétek el, hogy olyanok lettek a képek, amilyenek...

Vélemény

Kezdeném azzal, hogy a kétszemélyes tál nem incifinci adagokat tartalmazott, főleg ami a BBQ oldalast illeti! Az előételt persze akkorára méretezték, mint egy előétel és a csirkeszárny is 6 vagy 8 darab volt, de egyáltalán nem éreztük azt, hogy kevés lenne, amit kaptunk. Nekem a legjobban a sült, mini ravioli ízlett és az odalas, Gergő pedig nem győzte dicsérni, milyen jó, hogy a cézárt frissen készítették el és így nem valami szottyos pépet kaptunk, hanem valóban roppanós salátát. Az oldalast ő is imádta és azt kell mondanom, hogy bár én nem vagyok nagy oldalas rajongó, itt bizony mind a tíz ujjamat megnyaltam. A tépett malac a sós gofrival szintén zseniális párosításnak bizonyult, amely még másnap is nagyon finom volt – bár tény, hogy a gofri addigra kissé megadta magát.

A menü leggyengébb láncszemének a csikreszárnyakat éreztük. Nem állítom, hogy rossz volt, de a többi fogáshoz képest nem muzsikált olyan jó. A bőre nem ropogott, nem volt különösebben ízes – ennek ellenére maradéktalanul elfogyott, ez is azt bizonyítja, hogy valószínűleg csak a többi fogáshoz viszonyítva nem brillírozott. Illetve, ami mellett nem mehetek el szó nélkül, hogy a rendelésünkből bizony eltűnt a krumpli. Ezt mondjuk már csak akkor vettük észre, amikor a vacsi végén jártunk. Nekem nem nagyon hiányzott, de Gergő kissé bosszankodott miatta – megjegyzem, jogosan.

A ravioli, az oldalas, a tépett malac a waffellel és a saláta viszont annyira ízlett mindkettőnknek, hogy alig bírtuk abbahagyni a falatozást. Még akkor is kényszeresen csipegettünk, amikor már mindketten pukkadásig jóllaktunk. És még így is megmarad a fél oldalas és a fél gorfi a malachússal, a desszertről nem is beszélve, mert ahhoz már hozzá sem nyúltunk. 
Ennek köszönhetően viszont azt is elmondhatom, mennyire maradtak ízletesek a fogások egy nap pihit követően. Mert bizony a maradék oldalast, malacot és a desszertet szépen lefóliáztam és elraktam a hűtőbe, másnap pedig újra nekiültünk. És a legnagyobb meglepetésünkre – ugyanis az oldalas dobozára rá is írták, hogy frissen fogyasszuk -, így sem okoztak csalódást! Egyedül a gofri adta meg magát, de ez nem meglepő. Az oldalas és maga a malachús, azonban újramelegítve is isteninek bizonyult, a csokibomba pedig egy szemvillanás alatt elfogyott, holott nem vagyunk túlságosan édesszájúak.

Úgyhogy, Jamie’s Italian éttermére én 4/5 pontot adok. Az azonban biztos, hogy ha egyszer végre újra el lehet majd menni és be lehet majd ülni rendesen éttermekbe, akkor az elsők között nézünk be Jamie-hez, mert Gergő már nagyon feni a fogát a hamburgerére is.

A bejegyzést senki nem szponzorálza, saját tapasztalatainkat írtam le!