5 nap Romániában - Tapasztalatok, tippek és útiterv látnivalókkal

Ez az utazás nem az Insta által felkapott, fancy országok egyikéről szól, bár azt sem állítanám, hogy nem “instaready”. Ugyanis Románia, bár kevéssé népszerű, mint mondjuk Róma vagy Athén, látnivaló itt is akad bőven! Az idei kéthetes nyaralásunkat ismét Bulgáriában, a Sunny Beachen töltöttük, odafele azonban nem a legrövidebb utat választottuk, hanem tettünk egy 5 napos kitérőt Romániába. 5 nap, 5 romániai város és rengeteg látnivaló - egy kaland, ami egyszerre volt izgalmas, történelmi és varázslatos.

Bulgária valahogy alap lett az utóbbi 3 évben, ha a családi nagy nyaralásról van szó. Tavaly és tavalyelőtt is ott töltöttük az augusztus nagy részét, ám míg az előző évben a kéthetes nyaralást megtoldottuk egy hat napos (nettó 4) isztambuli “after”-rel, addig idén egy “before” tripre szavaztunk, azaz a nagy bolgár vakáció előtt beiktattunk egy román mini kirándulást. Már, ha 5 napot nevezhetünk így. Romániában még sosem jártam és őszintén szólva nem is nagyon szerepelt a terveim között, de ez a mostani út is bebizonyította, hogy az előítéletekkel érdemes leszámolni. Bár tudtam, hogy Romániában sok érdekes és szép hely található, mégis vonakodtam tőle - kár volt! Az 5 nap alatt nem nagyon lustálkodtunk, folyamatosan mozgásban voltunk, minden nap máshol szálltunk meg, hogy közben minél több érdekes és izgalmas helyet felfedezhessünk Romániában.

Általános tippek, tanácsok, érdekességek Romániával kapcsolatban

Kezdeném is egy általános résszel, hiszen aki Romániába utazik, az valószínűleg - akárcsak én - tele van sztereotípiákkal és tévhitekkel. Ezeket nem árt megdönteni, ahogyan a tényekkel is jobb, ha tisztában vagyunk.

Románia maga a megtestesült Balkán

Nos, Románia (bár a területének csak csekély része tartozik konkrétan a Balkánhoz) sok tekintetben tényleg elég balkáni hangulatú - legalábbis amennyit mi tapasztalunk belőle a Torda, Vajdahunyad, Transzfogaras, Törcsvár/Bran, Szinaja útvonalunkon. Hogy ez miben nyilvánul meg? Ami nekem szemet szúrt, az a rengeteg szemét, a félbemaradt vagy romos házak - úgy általánosságban a lerobbant utcakép - , a lovaskocsik, a gyér közvilágítás, a rengeteg, elég vadnak tűnő kóbor kutya, az utak minősége. Mindezeken túl azonban meg kell említenem, hogy mégsem kell félni Romániától, hiszen mindezeket a “balkániságokat” akár itthon is megtapasztalhatjuk, ha az ország eldugottabb szegleteibe vetődünk. Szóval nem kell messzemenő következtetéseket levonni ebből, hiszen Románia ettől még nagyon is élvezhető turisztikai célpont. Például mi mindenhol nagyon jókat ettünk, szuper - hol autentikus, hol fancy - éttermekben, teljesen meg voltunk elégedve a szállásaink minőségével is - mindegyik modern és tiszta volt - és semmiféle atrocitás (zsebtolvajok stb.) nem ért minket. 

Romániában minden nagyon olcsó

Ezt a sztereotípiát félig meddig kell megdöntenem, ugyanis bár Romániában nem kerül semmi fele annyiba, mint itthon, az azonban igaz, hogy az árak valamivel olcsóbbak, mint Magyarországon, főleg, ha Budapesttel hasonlítjuk össze. Hogy konkrét példát is hozzak, egy jó minőségű szállás 3 főnek (2 felnőtt +1 gyerek) nagyjából 40.000 Ft/ éjszaka. Egy vacsora pedig 20.000 - 25.000 Ft egy jó étteremben. (2025.)

Románia veszélyes

Hát, kinek mi a veszélyes… Én Budapesten sem szeretek sötét utcákon mászkálni egyedül. Mi nem tapasztaltunk semmiféle veszélyt, tehát nem akartak minket meglopni, kirabolni, igaz, amikor egy este vacsora után a gyéren megvilágított, néptelen házak között vergődtünk gyalog a szállásunk felé, azért annyira nem éreztem magam biztonságban, de hasonló helyzetben itthon is féltem volna kicsit. Ami viszont kifejezetten veszélyes, az a Transzfogarason kiszállni a kocsiból és medvét fotózni, netalán etetni! 

Romániában nincsenek megfelelő minőségű szállások és éttermek

Ezt is meg kell cáfolnom! Persze nem kell az első helyre besétálni és bármiféle informálódás nélkül megszállni vagy enni - de ez szerintem a világ minden tájára igaz. Ha vesszük a fáradtságot és utánanézünk a neten(pl. a booking.com -on vagy a Google értékeléseknél) az adott helynek, akkor nagy baj nem lehet.Nekünk minden szállásunk szuper volt, nagyon finomakat ettünk és Romániában ittam életem egyik legfinomabb kávéját - pedig növényi tejből készült, amiért én annyira nem rajongok.

5 nap Romániában - 7 látnivaló

És akkor térjünk is a lényegre, azaz magára a látnivalókra. Ebben a tekintetben nem vettük félvállról az utazást és a tervezett 5 napba rengeteg látnivalót szerettünk volna belezsúfolni, ennek következtében meglehetősen feszített tempót diktáltunk - kezdjük is az elején.

A tordai sóbánya

Egy vallomással kezdeném: eredetileg nem a tordai sóbányát szemeltük ki első úti célunknak, hanem a parajdit, ám mivel ez utóbbi májustól (2025.) már nem volt látogatható, ezért újraterveztük a kirándulás ezen szakaszát. Így esett a választásunk a szintén híres tordai sóbányára, amely Erdély egyik legismertebb és legrégebbi ilyen létesítménye. Nem igazán mennék bele a bánya történetébe, mivel az bárhol elolvasható a neten, inkább a saját benyomásainkat írnám le. 

Az első ilyen, hogy kisgyerekkel is nagyon élvezhető program, mivel az edukatív tartalmak mellett (hogyan és milyen eszközökkel bányásztak, mikor melyik tárna nyílt meg stb.) rengeteg alapvetően is érdekes dolog található a bányában. Már maguk a járatok sem mindennapiak, Dávid például megnyalta a falat és elégedetten konstatálta, hogy sós - ki hitte volna! Szintén nagyon izgalmas, hogy a Rudolf-tárna tetején egy fából készült “magasösvény” fut, amin végig lehet sétálni úgy, hogy alattunk ott tátong a 42 m mély tárna. Aki tériszonyos, annak igazi kihívás ez a szakasz, aki viszont bírja az ilyesmit, annak csodás látványban lesz része, főleg azért, mert a Rudolf-tárna gyönyörűen meg lett világítva, az alján pedig egy kész pihenőpark található óriáskerékkel (sajnos, amikor mi mentünk, épp nem működött), biliárddal, bowlingpályával és egy klasszikus kis játszótérrel. Én csak egy kávézót hiányoltam belőle - de ez ugye már egyedi igény. Ráadásul itt nem ér véget az érdekességek sora, mivel a Rudolf-tárna északnyugati oldalán gyönyörű sósztalaktitokat láthatunk, amelyek olyanok, mint a cseppkövek. S ha ez sem lenne elég, akkor ereszkedjetek még mélyebbre a Mária Terézia-tárnába, ahol egy éjfekete, földalatti tó rejtőzik. Ez is varázslatosan fest, Dávid is imádta, főleg a csónakázás a tavon.

Tipp: Mi hétköznap, kora délután érkeztünk a bányához és ebben az időszakban sem a bejáratnál, sem a csónakázásnál nem kellett túl hosszan várakoznunk. A belépés szinte azonnal ment, jó ütemben lehetett haladni bent is, egyedül a csónakázótónál kellett nagyjából 10 percet elidőznünk, hogy sorra kerüljünk.

Tipp: Ha csónakázni is szeretnétek, vigyetek készpénzt, mert bár telefonnal/kártyával is lehet fizetni, ám mivel jó mélyen vagyunk a föld alatt, az elektronikus fizetéssel néha gondok akadnak. Mi is háromszor próbáltuk, mire sikerült.

Tipp: Mindenhol azt lehet olvasni, hogy jó melegen fel kell öltözni, mert 10-12 fok van egész évben a bányában. Ennek ellenére nálunk szinte mindenki (3 gyerek+4 felnőtt) pólóban és pulcsiban csinálta végig a túrát. Szóval bundabugyi azért nem kell, de hosszú felső legyen nálatok.

Tordai hasadék

Természetesen, ha már Tordán jártunk, akkor nem hagyhattuk ki a tordai hasadékban való kirándulást sem, ami igazi kis kalandtúra volt, főleg gyerekszemmel nézve. Ez az a hely, ami nagyon izgalmas, főleg a kicsiknek, hiszen keskeny ösvényeken kell lavírozni az erdő belsejében, láncokba kapaszkodva kell egyensúlyozni a hegy oldalán és zúgók felett átívelő lengőhidakon kell átkelni. Kívánhat ennél többet egy gyerek? A túra nagyjából két órásra saccolható és érdemes azért kicsit felkészülni rá - tehát sportcipőbe menjetek (ha van túracipő az még jobb, mert helyenként csúszik a terep) és vigyetek magatokkal vizet valamint némi nasit is. Erről nem is nagyon tudok többet írni, beszéljenek magukért a képek:

Tipp: Minél korábbra időzítsétek a Tordai-hasadéknál a kirándulást. Mi 9-re már ott voltunk és szinte teljesen kihalt parkolóval találtuk magunkat szembe - ennek megfelelően odafele a túraútvonalon is alig találkoztunk valakivel. 2 órával később, visszafelé viszont már sokkal több emberrel együtt kellett bukdácsolnunk a köveken, kapaszkodnunk a láncos ösvényeken, ami azért ilyen terepen zavaró tud lenni.

Tipp: A hasadéknál jó nagy területen alakították ki a parkolókat, szóval ezzel nem lesz gond, viszont arra készüljetek, hogy a parkolás fizetős, sőt a parkolóban található mobil wc is különdíjas.

Tipp: A parkolók mellett rengetek kis bódé található, ahol mindenféle finomság kapható - már, ha nyitva vannak, 9 körül még minden zárva tartott -, de étterem/ kifőzde is található itt.

Vajdahunyad vára

Tegye fel a kezét, aki látta a Hunyadit? Bár mi már jóval a sorozat megnézése előtt tudtuk, hogy Romániát is útba ejtjük a nyáron, azért így, a sorozat után még inkább kíváncsiak voltunk Vajdahunyad várára, főleg úgy, hogy Déva várát sajnos nem tudtuk megnézni, mivel a fellegvárba közlekedő sikló épp nem működött, minket pedig nagyon szorított az úti terv és az idő, ezért nem kerestünk alternatívákat, hanem siettünk tovább. Mondom, itt bizony nem volt helye lazsálásnak, minden percünk pontosan be volt osztva. De térjünk is vissza az eredeti témára. A Vajdahunyad vára szintén egy olyan ikonikus turistacélpont, amit szívből ajánlok. Szépen karbantartott, látványos, sőt már-már monumentális épület, amelynek falai között sétálva - ha van némi képzelőerőnk - bizony visszarepülhetünk kicsit az időben. Nem állítom, hogy teljes mértékben rekonstruálták a régi időknek megfelelően a várat, de alapvetően nekünk tetszett, főleg úgy, hogy érdekes információkkal is gazdagodtunk a kihelyezett QR kódoknak köszönhetően. Az egyik legérdekesebb történet Szilágyi Erzsébetről és a vár kútjáról szólt, ez a gyerekeket is teljesen magával ragadta.

Tipp: Hétköznap (kedd) délután szinte alig voltak turisták a várban, így ezt az időszakot bátran ajánlom.

Tipp: Legalább 2 órát szánjatok a vár körbejárására - nagy területen fekszik és kell az idő, hogy mindent bejárjatok, főleg, ha nem csak körbesétáljátok, de az információkat is meghallgatjátok róla.

Tipp: Magyar nyelvű idegenvezetést is kérhettek. Szerintem ez nagyon szuper, mert sokkal átfogóbb képet kaphattok a várról. Mi sajnos nem tudtuk igénybe venni, mert 2 kisgyerekkel mentünk, és jól tudjuk, hogy Dáviddal még nem lehet végigcsinálni egy ilyen kötött programot (próbáltuk és nagy kudarc volt). 

Tipp: A várlátogatás után egy szuper helyen, a La Fomtaine étteremben vacsoráztunk, amit jó szívvel ajánlok - minden rendkívül finom volt és a hangulata is nagyon illett a programhoz.

Nagyszeben

Nagyszebent igazából csak egy köztes transzfer állomásként iktattuk be, de annyira jó hangulata volt a városnak, hogy inkább külön is megemlítem, mert ha a környéken jártok, akkor érdemes egy sétát tennetek a város főterén. Kicsit olyan, mintha itthon a Budai Várban járnánk, de valahogy mégsem. A főtéren egymást érik a kávézók és éttermek, mi egy kis kirakodóvásárba is belefutottunk és persze ne feledkezzünk meg a “szemes házakról” sem, amelyek Nagyszeben ikonikus látványosságai. Ezen kívül tegyetek egy próbát ahazugok hídjánál: mondjatok valami valótlant és nézzétek meg, összeomlik-e alattatok:D Mi még órákig el tudtunk volna sétálgatni a girbe-gurba macskaköves utcákon rejtett kincsek után kutatva, de megint csak szorított az idő, így éppen csak megsuhinthatott minket a nagyszebeni életérzés és már robogtunk is tovább.

Tipp: Itt, Nagyszebenben ittam az utazásunk legjobb kávéját egy nagyon fancy kis reggelizőben, ami pont a szállásunk alatt volt. A reggelink is fantasztikusan finomra sikeredett, de a kávé…. ahhhh. Pedig növényi tejből készült (laktózérzékeny vagyok és nem tartottak laktózmentes tejet) én pedig alapvetően nem rajongok a növényi tejekért. A hely neve: Hugh The Plate - Sibiu (Nagyszeben) 

Tipp: Kérdezzétek meg a városról nyugodtan a Chat GPT-t, mert kifejezetten jó idegenvezető. 

Transzfogarasi út

Ki látott már medvét karnyújtásnyira, rácsok nélkül? Nem mondom, hogy életem álma volt a medveles, de tagadhatatlanul izgalmas élményként égett bele az elmémbe. Pedig, amikor kitaláltuk, hogy végigkocsikázunk a Transzfogalrasi úton, nem is gondoltuk volna, hogy ilyen kalandban is részünk lesz - 17 alkalommal is. Igen, 17 medvét láttunk. Karnyújtásnyira. Bocsokat is. Szóval Dávidnál ez nem is maradhatott meg másképp, mint “a macis út”. Nekünk, felnőtteknek persze sokkal többet adott, mint néhány medvét - bár ez sem elhanyagolható! -, hiszen a Transzfogaras egy igazi bakancslistás úti cél szerpentinjeivel, hídjaival, tavaival és úgy általánosságban, ahogy van, fantasztikus. 2042 méter magasságig viszi fel a kirándulókat és útba ejti a Bilea-vízesést, a Bilea-tavat és a mesterséges Vidraru-tavat. Mi a vízesést kihagytuk, a mesébe illő Bilea-tavat azonban megcsodáltuk, sőt sajtot és kenyeret is vettünk a helyi árusok egyikétől - hát azok is fantasztikusak voltak. A Vidaru-tó mellett szintén elhaladtunk és a monumentális gáton is végigsétáltunk. De térjünk kicsit vissza a Transzfogarasi úthoz, amely Erdélyt és Havasalföldet köti össze - szerintem már ez a tény is rendkívül izgalmasan hangzik. 

Igaz, maga az út, csak az 1970-es években épült, mégis körüllengi a valamiféle történelem romantika, valami keserédes és misztikus hangulat, bár lehet, hogy csak én érzem így. De bárhogyan is van, az tagadhatatlan, hogy ha Romániában jártok, akkor ne hagyjátok ki ezt az utat, nem csupán a medvék miatt, hanem azért is, mert olyan fantasztikus tájakon kanyarog, amitől a lélegzet is eláll.

Mi egyébként teljes mértékben meg voltunk győződve róla, hogy az úton alig lehet majd haladni, olyan sokan autókáznak, motoroznak rajta, de szerencsére semmiféle fennakadást nem tapasztaltunk, igaz ahol medvék heverésztek az út mentén vagy ahol nagyon szép volt a kilátás, ott azért feltorlódott pár autó. Szóval egyáltalán nem mondhattuk zsúfoltnak az utat - persze a nagyobb megállóknál, mint a Bilea-tó sok turistával találkoztunk, de közel sem annyival, mint például a zakopanei utazásunk során, a Morskie Okonál.

Tipp: Jó, ha tudjátok, hogy a Transzfogarasi út használata teljesen díjmentes (2025-ben). Ugyanakkor a román autópálya-matricát meg kell venni, de ez ugye nem a Transzfogarasi út használatára jogosít fel, hanem úgy általánosságban a román úthálózatéra.

Tipp: Lavinaveszély miatt hivatalosan csak nyáron lehet használni: július 1-től november 30-ig (ha leesik a hó, októberben lezárják).

Tipp: Mivel az út elég magasra felvisz, így nyáron is 20 fok körül van a hőmérséklet - én a Bilea-tónál kifejezetten fáztam, szóval egy kis farmerkabátot azért a vállamra terítettem.

Tipp: A sebességhatár hivatalosan 90 km/h, de a sok hajtűkanyar és látnivaló miatt inkább 30-50 km/h-val számoljatok és ennek megfelelő menetidővel is.

Tipp: Azt is érdemes tudni, hogy a Transzfogarast követő útszakaszon jóval kevesebb a minőségi szállás, így itt szánjunk kicsit több időt a válogatásra. Mi Árgyasújhelyen töltöttük az éjszakát egy egyszerű, de teljesen megfelelő szállodában. 

Drakula vára

Ha egyetlen szóban kellene összefoglalnom a Drakula várában tett látogatásunkat az ez lenne: csalódás. Sőt, mérhetetlen csalódás! De kezdjük is az elején. A Drakula kastélyaként elhíresült vár, azaz a törcsvári kastély (románul Castelul din Bran) valószínűleg mindenkiben némi borzongást kelt, hiszen a közhiedelem szerint itt élt a világ leghíresebb vámpírja, Drakula. Na, akkor most itt ki is ábrándítok mindenkit, mert sem a könyvben szereplő Drakula nem élt itt, sem pedig Vlad Tepes, akiről - vagy igen vagy nem - Drakula karakterét mintázták. Szóval már ezen a ponton veszít romantikájából az egész látogatás, de nem ez vele az igazi gond - egy kastély anélkül is lehet megkapó és emlékezetes, hogy hátborzongató történetek fűződnének hozzá. Persze a törcsvári kastély is emlékezetes volt, csak kicsit másképp, mint reméltük. Először is megemlíteném, hogy a kastély alatt egy hatalmas zsibvásár fogadja a látogatót, ami valahol érthető, hiszen ki ne akarna hasznot húzni Drakula hírnevéből és a rengeteg turistából. Nekünk inkább a mértékével és a minőségével akadt gondunk, azzal viszont nagyon - persze ez is egyéni ízlés dolga gondolom. Amivel szintén érdemes számolni, hogy a belépő kifejezetten drága. A normál felnőtt jegy ugyan csak 90 lej, azaz nagyjából 7.000 Ft, gyerekeknek pedig 30 lej, azaz 2300 Ft (2025.), de ez nem tartalmazza sem a kínzókamrába való belépést, sem az időalagutat. Ha ezeket is szeretnétek látni az fejenként plusz 50 lej, azaz nagyjából plusz 4000 Ft. És, ami a legfontosabb a basic jeggyel szépen be kell állni a sorba, ami nem tréfadolog, mert ilyen hosszú és lassú sort én még az életben nem láttam.

Mi éppen ezért elsőbbségi jegyet vettünk, ami gyereknek, felnőttnek egyaránt 150 lej, tehát nagyjából 11.000 Ft (mint a normál kombinált jegy egy felnőttnek), ezzel viszont sorban állás nélkül lehet bejutni és voltaképpen minden plusz költséget tartalmaz - elvileg. Azért írom, hogy elvileg, mert elsőbbségi jegy ide vagy oda, mi még így is álldogáltunk 10-15 percet, mire bejutottunk - a többi elsőbbségi jegyessel együtt -, illetve hiába jogosít fel ez a jegytípus mindenre, a kínzókamrába például volt ajánlott korhatár, így mi azt nem is néztük meg Dávid miatt. Viszont hatalmas előnye, hogy valóban hamarabb bejutsz, mint azok, akik normál jegyet vettek - ők igazából nem is tudom, mikor kerültek sorra, ugyanis folyamatosan az elsőbbségi belépős látogatókat engedték be.

Tipp: Itt meg is ragadnám az alkalmat az első tippre, ami nem más, mint hogy vegyetek elsőbbségi jegyet, ha nem akartok 2-3 órát várakozni egy kígyózó sorban.

S hogy a sikeres bejutás után mi következik? Araszolás, egymás lábára taposás szűk, alacsony folyosókon és levegőtlen, néha ablaktalan kis szobákban. Nekem nincs klausztrofóbiám, de amikor 10 percre beragadtunk egy teljesen zárt, fullasztóan meleg folyosóra 20 másik emberrel, akkor azért megsuhintott a bezártságérzet szele… Az egész bejárás alatt tyúklépésben haladtunk és mivel a kastély eleve nem egy tágas épület, folyamatosan lihegett valaki a nyakunkba. Egyik apró szobából vándoroltunk a másikba, megállni sem nagyon lehetett, mert akkor feltorlódtak mögöttünk, szóval az egész nagyon nyomasztó élményként maradt meg bennem. Ráadásul látványban sem igazán éreztem különlegesnek a kastélyt, ami belülről inkább várra hasonlított. A Drakuláról szóló szobák pedig… elcsépeltek és közhelyesek voltak közepes kivitelezéssel. 

Nagyjából egyetlen dolgot tudtunk értékelni ebben a programban: az időalagutat. Ide egy lift segítségével lehetett lejutni - persze várni itt is kellett -, ám mivel a felvonó csak 3-4 ember befogadására volt alkalmas, így elég jól “adagolta” a látogatókat és legalább a kiállítás ezen szakaszán nem kellett megküzdeni a tömeggel. Éppen ezért jobban át tudtuk adni magunkat az élménynek, ráadásul ez egy egészen jól kitalált és kivitelezett, érdekes része volt a várnak (sajnos nem túl fotogén téma, így erről nem készült értékelhető kép.). 

 
Nagyon sajnálom, hogy ennyi rossz dolgot kell mondanom erről a látványosságról, de szerintem jobb felkészülni mindezekre és akkor lehet, hogy kisebb lesz a csalódás. Egyébként azt is meg kell említenem, hogy maga a vár/kastély alapvetően szép - igaz semmi különleges -, viszont az, hogy tömegesen engedik be az embereket, teljesen élvezhetetlenné teszi az egész programot. Biztos vagyok benne, hogy lehetne ezt másképp is, például naponta csak X embert beengedni, időkapukkal, a jegyet pedig előre meg kéne venni - van erre is precedens, például a Peleş-kastély, ahol nagyon jól működött a rendszer.

Tipp: Drakula kastélyánál ne keressétek a jegyárusítókat, ugyanis a jegyértékesítés a helyszínen automaták segítségével történik. Ez viszont így nagyon gyorsan és egyszerűen működik - szerettük.

Tipp: Mindenképpen vigyetek magatokkal vizet a kastélyba. Mivel rengeteg emberrel együtt fogjátok megnézni a várat és sok szűk folyosó és szoba alkotja a látnivaló nagyobb részét, így borítékolható a levegőtlenség és meleg. Szükség lesz a vízre, főleg ha gyerkőccel mentek. Mi sajnos nem vittünk, így egy kedves magyar turistacsoport segített ki minket. Ezúton is köszönjük.

Peleş-kastély és Pelisor

Kis túlzással állíthatom, hogy a román kiruccanásunk kész vártúrára sikeredett, hiszen az 5 nap alatt 4 kastélyt is meglátogattunk, amelyek közül magasan a Peleş és a Pelisor vitte a prímet! Nem csupán azért, mert itt csak bizonyos napokon és bizonyos mennyiségű embert engednek be, de azért is, mert fantasztikusan szépek - főleg a Peleş-kastély. 

Tipp: A Peleş-kastély és a Pelisor hétfőn, kedden zárva tart, szerdától csütörtökig pedig a Peleş-kastélyba csak 2000 főt, míg a Pelisorba ennél is kevesebbet, 1500 látogatót engednek be. 

Tipp: Vegyétek meg online a jegyet, mert az a biztos. A weboldalon ki tudjátok választani, hogy melyik napon melyik kastélyba mennétek, illetve itt látjátok a szabad időkapukat is. A megjelölt időkapu a belépést jelzi. Ha mindkét kastélyt szeretnétek megnézni, akkor az időpontfoglalást mindkettőnél meg kell csinálnotok.

Tipp: Az időkapu nem azt jelenti, hogy azonnal és pont akkor kell belépnetek a kastélyba. Érdemes nagyjából a felénél érkezni, tehát, ha 13.00-14.00 közötti időkapuról van szó, akkor 13.30-kor menni a bejárathoz, mert így egyrészt elkerülhetitek a sorban állást a beléptetésnél, másrészt a turistacsoprtok mind az időkapu elején indulnak meg és nem túl szerencsés velük együtt araszolni.

 
Mi mindkét kastélyt bejártuk és mindkettőt nagyon élveztük. A Pelisorba volt először időpontunk, majd rá két órára a Peleş-be. Egy nappal korábban foglaltuk az időpontokat, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg egy nappal korábban érkeztünk volna, ám egy hatalmas vihar miatt aznap nem jutottunk be a kastélyokba. Így sajnos azokat a belépőket elvesztettük (ügyeljetek, hogy időben ott legyetek a belépésnél, mert reklamációnak helye nincs), de annyira meg szerettük volna nézni ezt a két csodás épületet, hogy inkább lefoglaltuk az újabb időpontokat. És egy cseppet sem bántuk meg. A Pelisor- talán kisebb mérete miatt is - egy sokkal meghittebb, családiasabb hangulatot árasztott, nem véletlen, hogy a hétköznapokban inkább ezt használta a királyi család is.

 
A Peleş-kastély pedig pont olyan volt, amilyennek gyerekkoromban egy kastélyt elképzeltem. Tágas, gyönyörűen berendezett szobák, hatalmas termek, mindenhol arany, faberakás és nehéz drapériák - akárcsak egy mesekönyv megelevenedett lapjai: fegyverteremmel, titkos ajtóval rendelkező könyvtárral, csupatükör folyosóval, zeneteremmel, török szalonnal, színházzal, Roxsfortot megszégyenítő lépcsős, festett üveges aulával és még sok-sok gyönyörűséggel.

A törcsvári kastéllyal ellentétben itt minden látogatható terem és tér teljesen berendezett, így szinte egy kis időutazáson vehetünk részt, és bepillanthatunk, hogyan élt a román uralkodó és családja. Persze nem akarok igazságtalan lenni, így azért itt megemlíteném, hogy mivel a Peleş-kastély a 19. században épült, ezért sokkal egyszerűbb feladat volt rekonstuálni a belső tereket és a mindennapokat, mint egy 14. századtól folyamatosan átalakuló középkori várnál. Ennek ellenére látogatóként én ezerszer jobban élveztem a Pelisor és a Peleş elfedezését, mint Drakula kastélyának megtekintését.

Tipp: Mivel a Peleş-kastélyban pontos időponthoz kötött a beengedés, így itt is jókora sorral találkozhatunk, de ez senkit ne rémisszen meg, mert bent szépen eloszlik a tömeg a rengeteg teremnek és tágas tereknek köszönhetően.

Tipp: Arra érdemes odafigyelni, hogy ne ragadjatok be egy turistacsoport mögé, mert az bizony sokat ronthat az összélményen. A csoport ugyanis egy helyben álldogál, amíg a túravezetőt hallgatják, ennek köszönhetően pedig elég nagy tumultus alakulhat ki körülöttük. A túra elején mi is beszorultunk egy ilyen társaság mögé és nagyon frusztráló volt, hogy a sok ember miatt nem tudtuk rendesen megnézni a termeket. Ezért mi úgy döntöttünk, hogy némi tolakodás árán, de leelőzzük őket, sőt jól előre is mentünk, hogy még véletlenül se érjenek be minket.

Azt kell mondjam, hogy a Pelisor és a Peleş-kastély az egyik legszebb és legtartalmasabb látnivaló volt, amit ezen az utazáson megnéztünk, így azt ajánlom, hogy ha erre jártok, semmiképpen se hagyjátok ki.

+2 érdekességek Romániából

Végül, de nem utolsósorban két olyan valódi érdekességet is megemlítenék, amelyekkel Romániában találkoztunk az utunk során.

Romániában megkóstolhatod a medvehúst

Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, amikor az egyik étterem kínálatában felfedeztem a medvehúst. Sőt, kissé meg is botránkoztam, mert pont pár órával korábban mi magunk is láttunk medvét a Transzfogarason. Aztán a döbbenetemet legyőzte a kíváncsiság… Igen, én az a fajta turista vagyok, aki sosem rendel csirke-krumpli kombót az utazásai során, sőt kifejezetten arra törekszem, hogy az adott desztinációt gasztronómiai szempontból is felfedezzem. A medvehús pedig egy olyan étel, amit nem valószínű, hogy sok országban megkóstolhat az ember. Meg is kérdeztem a Chat GPT-t, hogy ez egyáltalán legális-e? Az AI pedig azt válaszolta, hogy bár a világ nagyobb részén nem az, Romániában lehet legális, ha az adott étterem rendelkezik az ehhez szükséges engedélyekkel és tanúsítványokkal. Itt azért megemlíteném, hogy bár minden nap étteremben ettünk, sehol máshol nem láttam az étlapon medvehúst. Szóval ez egy vissza nem térő alkalomnak tűnt, már csak el kellett határoznom magam.

 
S bár azért kissé vacilláltam, a család egyhangúan megszavazta, hogy meg kell kóstolnom - persze, mert mindig én vagyok az, akinek az ételválasztásain jókat lehet borzongani… és legalább távolról ők is látnak ilyet. Így családi biztatásra kirendeltem a medve medaliont, ami pont úgy festett, mint itthon egy vadétel. Mondjuk nem is vártam mást, mert az étterem, ahol vacsoráztunk kifejezetten rusztikus vadászétterem hangulattal bírt - masszív faasztalok, medvebőrök stb., szóval nem számítottam valami fine dining tálalásra. Egyébként maga a medvehús is olyan volt, mintha vadhúst ennék, talán a vaddisznóra hasonlított leginkább, s mivel azt is szeretem, a medve is hamar eltűnt a tányéromról. Aki kedveli a vadételeket és kalandvágyó, annak bátran ajánlom, nem feltétlenül azért, mert különleges az íze, inkább azért, mert máshol valószínűleg nem lesz lehetőség ilyen gasztroélménnyel gazdagodni.

Furcsa cifra paloták a düledező házak között

Már az első napunkon szembe találtuk magunkat egy kifejezetten érdekes jelenséggel. Ahogy átautóztunk egy kis településen - ahol egymást érték a romos házikók és az úton több lovaskocsit is ki kellett kerülnünk -, egyszer csak egy hatalmas, cirádás palota tűnt fel az út mentén. Aztán még egy. És még egy. Nem hittünk a szemünknek! Mégis hogyan nőtt ki a földből - a sok düledező viskó között - megannyi százablakos, aranytornyos, rózsaszínre, kékre festett, oszlopokkal díszített, cirádás kapuval körbekerített épületmonstrum? És mintha mind lakatlan volna… Sőt némelyik be sincs fejezve… Persze az Internet jó barátunk, így hamar megtudtuk, hogy ezek a bánffyhunyadi cigánypaloták.

 
A több száz négyzetméteres, meglehetősen eklektikus stílusú villák a ‘90-es évek közepétől szaporodtak meg gombamódra a településen. Tulajdonosaik külföldön dolgozó “gábor cigányok”, akik az összes megkeresett pénzüket az építkezésbe ölik… ám az épületek szinte sosem készülnek el, így általában félig befejezetten, üresen árválkodnak. Mondhatjuk, hogy valamilyen reprezentációs célt szolgálnak - mint régen a tisztaszoba -, de mégsem, mert a félkész állapot miatt az esetek döntő többségében soha, semmire nem használják őket… még reprezentálásra sem. Akkor mégis minek? Na, ez egy remek kérdés! Én nem tudtam megfejteni ezt a rejtélyt, főleg, mert azt olvastam, hogy az építtetők családjai általában a palota mellett látható kis házikókban éldegélnek - fogalmazzunk úgy, hogy meglehetősen szerény körülmények között… Valószínűleg nem is kell értenünk a dolgot, elég ha álmélkodunk kicsit az indiai, kínai ihletésű, barokkos túlzásoktól sem mentes épületeket nézve.

Románia, a romantika és az ellentétek országa

Erdély minden egyes állomása újabb és újabb meglepetést tartogatott számunkra: a mélyben rejtőző sóbányától kezdve a hegyek között kanyargó szerpentinekig, a középkori legendáktól a mesébe illő kastélyokig. Ez egy olyan vidék, ahol az ellentétek különleges harmóniát alkotnak: mesés kastélyok magasodnak düledező viskók mellett, a menün megfér egymás társaságában a medvehús és a legfinomabb növényi tejes kávé, a mindennapokat pedig átitatja a legenda és az élő történelem. Ha valami igazán különlegeset keresel, ami egyszerre tölti fel a szívedet élményekkel és az Insta feededet szuper fotókkal, akkor Románia garantáltan jó választás lesz. Ez az 5 nap számunkra bizonyította: a szomszédos ország is tartogat olyan csodákat, amelyekért érdemes útra kelni.