Az eddigi legkalandosabb utazásunk a szlovák Suchá Belá szurdokban
Persze ennél jóval többről szólt a Szlovákiában töltött 5 nap, de az tagadhatatlan, hogy ha erre a kiruccanásra gondolok azonnal az ugrik be, ahogyan farönkökön botladozunk, vízesések mentén sziklafalat mászunk vagy épp szakadékok felett korlát nélküli vaslépcsőkön egyensúlyozunk. Ha egy igazán izgalmas túrára vágysz, akkor neked is a Suchá Béla szurdokot kell meglátogatnod!
Mivel az 5 napos szlovákiai utunkról egy korábbi bejegyzésben már részletesen beszámoltam, így ez az írás csak a Suchá Belá túráról fog szólni. Az előző bejegyzésben egyébként megosztottam veletek mindazokat az információkat és tanácsokat, amelyek szerintem fontosak lehetnek, ha a Szlovák Paradicsomba készültök. Illetve leírtam a pontos 5 napos útitervünket is, ami véleményem szerint gyerekkel és gyerek nélkül is tartalmas és élvezetes programokat tartalmaz - mi legalább is nagyon élveztük mindegyiket. Most pedig jöjjön is a Szlovák Paradicsom legizgalmasabb kirándulása…
Túrázás a Suchá Belá szurdokban
A szlovákiai utazásunk második napján határoztuk el, hogy meghódítjuk a Suchá Béla szurdokot… és igen a meghódítás a legjobb szó rá. Mert bár elég sokféle túrát magunk mögött tudhatunk már, így utólag is bátran állíthatom, ilyenen eddig még soha nem vettünk részt. Milyen az az ilyen? Nos, ez nem egy sima kirándulás, ez kész kalandtúra, ahol patakmederben, köveken és farönkökön egyensúlyozva bukdácsolsz, hatalmas vaslétrákon mászol és a hegyoldalból kiálló vastálcákon araszolsz. És nem, ez nem költői túlzás! Ez adrenalin a javából! Ráadásul a szurdok egyirányú, tehát ha elindulsz rajta, akkor nincs mese, végig is kell csinálnod...
Lavírozás a szurdok elején
Ez az egyirányú dolog mondjuk elég érdekes, mert amikor mi jártunk ott, haladt előttünk egy család, akik elég lassan botorkáltak. Még csak a szurdok elején tartottunk, de már lehetett látni, hogy teljesen kiborult mindegyikük, pedig az még csak a farönkös, köveken ugrálós szakasz volt. Gyorsan le is hagytuk őket, de a túra során sokszor eszünkbe jutottak, hogy vajon hogyan vették a későbbi, nehezebb terepet, ha már a könnyű szakaszt is megpróbáltatásnak élték meg…
Ami a könnyű szakaszt illeti: a szurdok bejáratától, nagyjából a túra egyharmadáig csak annyi a dolgotok, hogy a patakmederben utat keressetek. Ezt persze nehezíti, ha a meder éppen tele van vízzel és a hőmérséklet is “kellemesen” tavasz vagy őszi... Azzal is számoljatok, hogy itt bizony semmiféle kiépített ösvény nem vezeti a kirándulókat, az adott terepen úgy kell boldogulnotok, ahogy tudtok. Lavírozva, egyensúlyozva vagy néha kidőlt fák alatt átbújva vagy felettük átmászva. Persze, ha teljesen vízhatlan lábbeliben érkeztek vagy a nyári melegben, akkor valószínűleg a szurdok eleje kevesebb fejtörést okoz majd, hiszen nem gond, ha simán belegázoltok a patakba. Mi azonban cirka 12 fokban vágtunk neki ennek a kalandnak és így picit nehezített volt a terep, mivel a hűvös időben egyikünk sem akarta, hogy átázzon a cipője, szóval ügyesen kellett megválasztanunk, hogy hova lépünk. Még így is előfordult, hogy belecsúsztunk a vízbe, de szerencsére ennyit kibírt a bakancsunk.
Zubogó vízesések és vaslétrák a szurdok közepén
A szurdok mélyén aztán megkezdődött az igazi erőpróba! Amíg addig eljutottunk sem gondoltam, hogy sétagaloppozunk, de ami azután jött, arra nem igazán voltam felkészülve, még úgy sem, hogy láttam a képeket a szurdokról. Mert egészen más a képernyőn keresztül nézni és megint teljesen más ott állni egy hatalmas égbe törő vaslétra előtt, ami mellett egy vízesés robajlik. Valójában leírhatatlan az élmény. Egyszerre volt lélegzetelállítóan gyönyörű, hihetetlenül izgalmas és embertpróbálóan fárasztó. Ráadásul nálunk Gergő tériszonyos… szóval neki külön kihívást jelentett a túra létrás része. Itt egyébként Dávid szája is legörbül kissé és félősen jelentette ki, hogy ő képtelen felmászni. Ez nálunk merőben szokatlan, mert Dávid az, aki minden kalandban 100%-ig benne van és általában a félelem szele sem suhintja meg. Mivel tudtam, hogy vissza nem mehetünk, így az első kijelentése után a kezembe vettem a dolgokat, mert éreztem, hogy itt és most az én lélekjelenlétemen múlik minden: nem hagyhattam, hogy eluralkodjon rajta a pánik, ezért kedves, de határozott hangon arra kértem, hogy másszon. Amikor elindult felfelé a létrán, szorosan másztam mögötte és folyamatosan biztattam, beszéltem hozzá. Szerencsére nagyon hamar átbillent és pár létrafok után már simán ment a dolog. Nem is tudom, hogy mi lett volna, ha nem így történik, ugyanis az első létrás próbatételt hasonlók követtek. De a létrák mellett ezen a szakaszon akadtak sziklába vájt fémtálcák, szűk járatok és vízszintes pallók bármiféle kapaszkodó nélkül (ez számomra is kihívást jelentett, mivel szuper az egyensúlyérzékem). A túra közepén így mást sem csináltunk, mint másztunk, kapaszkodtunk a sziklák peremén vagy egyensúlyoztunk, ahogy tudtunk. Aztán egyszer csak ez a szakasz is véget ért…
Kiút a szurdokból
Bevallom, mire fel- és kiértünk magából a szurdokból, én már csak arra vágytam, hogy lerúghassam a bakancsomat és pihenhessek. Akkor még nem tudtam, hogy az, hogy feljutottunk a “tetőre” még egyáltalán nem azt jelenti, hogy végeztünk a túrával. Itt ugyanis várt még ránk egy jó hosszú, enyhén emelkedő erdei szakasz. Ez már egyáltalán nem volt nehéz terep, viszont ekkorra már mindenkin olyan mértékben úrrá lett a fáradtság, hogy kifejezetten embert próbálónak éreztük. És itt még korántsem ért véget a túra. Ugyanis, amikor kiértünk az erdőből, akkor jött még egy kis séta – egészen a parkolóig. Bizony a túra vége ugyanis nem a túra eleje is egyben, így nincs mese, szépen vissza kell gyalogolni egy aszfaltos úton a kiindulóponthoz. Ez nagyjából 30 perc még pluszban, ha nem rövidítitek le az erdőn keresztül. A rövidítésekről megjegyezném, hogy ezek levágják a kanyarokat, ennek megfelelően pedig nyaktörően meredekek. Az első szakaszon mi is bevállaltunk egy ilyen rövidítést, de annyira csúszott a talaj és tényleg annyira meredek volt, hogy maradtunk inkább a kanyargós betonútnál a hátralévő szakaszon. Minket egyébként egy futó zápor is elkapott visszafelé, szóval nem árt, ha van nálatok esőkabát, mert alapvetően elég szeszélyes az időjárás a szurdoknál.
Mire visszaértünk a parkolóhoz már alig állunk a lábunkon, ráadásul jól meg is éheztünk, szóval az első utunk az egyik podlesoki vendéglőbe vezetett. Mivel bőven a szezonon kívül voltunk, így nem sok hely közül választhattunk, talán 2-3 lehetett nyitva. Végül az értékelések alapján a Reštaurácia Rumanka mellett döntöttünk, ahol a hagyományos szepesi ételeket igazán modern, mégis autentikus környezetben fogyaszthattuk el. Nekünk nagyon tetszett a miliő, ahogyan a vacsorával is teljesen elégedettek voltunk, szóval bátran ajánlom a helyet. Én malacoldalast kértem gnocchival, Gergő klasszikus sztrapacskát, Dávid pedig grillezett csirkemellett sült krumplival. Ezen kívül mi ittunk 1-1 sört és 1-1 Tatrateát is Gergővel, Dávid pedig gyümölcsös limonádét kapott. Azért a vacsora utáni újabb sétát a szállásig már a hátunk közepére sem kívántuk, csak az kárpótolt minket, hogy a sötétben, gyönyörű, csillagos ég alatt tettük meg az utat.
Tippek és tanácsok, ha Suchá Belá szurdokhoz készültök
Nem szoktam ilyet mondani, de ez az első dolog, amit itt megjegyeznék, hogy ez a túra tényleg csak azoknak való, akik jó kondiban vannak és bevállalósak. A táv ugyan nem hosszú, de a terep miatt lassú és nehezebb, mint egy átlag kirándulás. Mindazonáltal fantasztikus élmény, sőt szerintem teljes mértékben bakancslistás. KALAND a szó legszorosabb értelmében. És akkor jöjjenek a konkrét tippek, tanácsok.
TIPP: A szurdok elvileg az év 365 napján nyitva van, de a téli időszakban vagy nagy esőzések idején a balesetveszély miatt a szlovák hegyimentők ideiglenesen lezárhatják, ezért mindenképpen érdemes egy aktuális időjárási helyzetet nézni, mielőtt elindultok.
TIPP: A szurdok belépődíjas, de vannak olyan szállásadók, akik a vendégeket meglepik a belépőkkel. A mi szállásadónk is így tett.
TIPP: Akármelyik évszakban is mentek, megfelelő cipőt viseljetek! Ez létfontosságú! A patakmeder az patakmeder: csúszik, a kavicsok billegnek, a farönkön instabilak, tehát ennek megfelelően válasszatok lábbelit. Papucs, szandál kizárt, a leginkább ideális választás a túrabakancs. Én városi, vízálló bakancsba mentem, amibe már többször túráztam és mindig kényelmesnek is éreztem, de itt azért az szurdok végénél már nagyon fájt a bokám és a talpam is.
TIPP: Több helyen olvastam, hogy a Suchá Belá szoros nyáron rettentően zsúfolt. A melegebb hónapokban sokan kirándulnak itt, így gyakran előfordul, hogy a létráknál nagy sorok alakulnak ki. Én éppen ezért azt ajánlom, hogy vagy tavasszal vagy ősszel látogassátok meg a szurdokot. Amikor mi jártunk itt, alig találkoztunk 3-4 másik turistával, így tényleg egy nagyon természetközeli élmény emléke maradt meg bennünk.
TIPP: Akkor érdemes nyáron menni, ha kevésbé jó a konditok vagy kicsit tartotok a tereptől. Nyáron, a melegben ugyanis nyugodtan lehet gázolni a patakmederben, így a túra első fele eleve sokkal könnyebb. A későbbi létrás szakaszoknál pedig némi biztonságérzetet adhat az, ha látjátok, ahogyan a többi turista is megugorja az akadályokat. Persze, ahogy fentebb írtam, ilyenkor jóval zsúfoltabb a szoros… mindenki döntse el maga, hogy neki mi a komfortosabb.
TIPP: Ősszel és tavasszal, ha gyerekkel mentek, vigyetek neki váltócipőt és zoknit. Mi is beraktunk egyet és nagyon jól jött, mert bár Dávid vízhatlan túrabakancsot viselt, az utolsó szakaszon megcsúszott és bokáig elmerült a vízben, így a cipő száránál befolyt a víz a bakancsba. A gyerekek kevésbé tudják felmérni a terepet, főleg ha elfáradnak, így esélyesebb, hogy vizesek lesznek.
TIPP: Őszi és tavaszi túrához viseljetek soft shell ruházatot. Mi is azt tettük és életet mentett. Több helyen rönkök alatt kell átbújni vagy felette átkúszni és a vízhatlan nadrág ilyenkor kulcsfontosságú. Nyáron persze ez kevésbé érdekes a nagy melegben.
TIPP: Víz és nasi legyen nálatok, mert a túra megerőltető és kell a folyadék valamint az energiapótlás.
TIPP: Tartalékoljátok az erőtöket, ugyanis a Suchá Belá szurdok nem egy körtúra. Tehát az egy dolog, hogy végigcsináljátok az elejétől a végéig, de a végétől még vissza is kell jutnotok Podlesokra, ami egy jó pár kilométeres séta még pluszban. Egy kanyargós aszfaltozott út vezet a kiindulópontig, amit lerövidíthettek nagyon meredek erdei szakaszokkal. Bevallom, nekem már nem bírta a combom, így kettő ilyen rövidítés után inkább maradtunk az aszfalton.
TIPP: Vigyetek esőkabátot, mert sosem lehet tudni, mikor ered el az eső. Mi a Decathlonban vettünk 3 laposra összehajtható típust, ami alig foglalt helyet a hátizsákokban és nagyon jól jöttek, amikor elkezdett szitálni a visszafelé tartó úton.
Nekünk nagyon tetszett ez a kirándulás minden kihívásával és nehézségével együtt – vagy talán pont ezek miatt. Sosem volt részünk ezelőtt hasonló túrában, de biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó ilyen. Igazi családi kaland, ami teljesíthető akár egy 8 éves gyerkőccel is, feltéve ha a gyerkőc és a család is viszonylag jó kondival rendelkezik. Ha tehetitek, ne hagyjátok ki a Szlovák Paradicsom egyik legizgalmasabb programját és látogassatok el a Suchá Belá szurdokba.
Ha pedig inkább könnyedebb kikapcsolódásra vágytok a környéken, akkor olvassátok el a másik bejegyzésemet, ahol kifejezetten azokról a programokról írtam, amelyeket szintén kipróbáltunk és amelyekhez nincs szükség kifejezetten jó állóképességre.
Tarts velem – Come With Me!
