Fertőrákosi Kőfejtő és Páneurópai Piknik – ezeket ne hagyd ki, ha Sopron felé jársz!

Már esteledett mire Fertődről átértünk Sopronba, így az első napunkon csak gyorsan körbesétáltuk a várost, majd megvacsoráztunk és már dőltünk is be az ágyba. Másnap azonban két izgalmas úti cél meglátogatását is beterveztük: a Fertőrákosi Kőfejtőét és a Páneurópai Piknik színhelyét.

Fertőrákosi Kőfejtő

A Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínház Soprontól nagyjából harminc percnyi autóútra található és nem csupán látványos, de érdekes úti cél is – akár gyerekkel megyünk, akár gyerek nélkül. Mi Dáviddal érkeztünk, s bár az előző nap az Esterházy-kastély bejárása nem igazán nyerte el a tetszését (kivéve a végét, amikor felültünk a dottóra), reménykedtünk, hogy mivel ez szabadtéri program, jobban élvezi majd.

Fertődön befürödtünk a vezetett túrával, így itt eszünkbe sem jutott, hogy csatlakozzunk egy csoporthoz, inkább úgy döntöttünk, magunk fedezzük fel az egykori bányát, valamint a hozzá vezető tanösvényt. Amit érdemes tudni a kőfejtőről, hogy elég jól ellátták információs táblákkal, illetve kifejezetten érdekes, sőt néhol interaktív, így örökmozgó gyerekekkel megáldott családoknak is bátran ajánlom. Mi nagyjából 2 órát töltöttünk el a terület bejárásával és állíthatom, hogy egyikünk sem unatkozott! Akadt itt mesés kilátás az egykori bányára, panoráma a környékre, kiállítás, vetítés, magasba való felmászás, onnan lekukkantás, információk a denevérekről, az ősi tengeri élőlényekről, a kőfejtésről – szóval tényleg tanulságos és izgalmas program, bár a kisebbeket valószínűleg inkább a barlangok fogják lenyűgözni, mintsem a tudnivalók. Viszont folyamatosan lehet menni, futni, felfedezni, lépcsőzni, kérdezgetni, szóval a kicsiknek is szuper.

Ha gyorsan össze akarnám foglalni, akkor azt mondanám, hogy a kőfejtőben három programon vehetünk részt:

• Az első a bejárattól a barlangig futó Sziklai Benge Tanösvény bejárása, ahol az információs táblának köszönhetően megismerkedhetünk a tájjal és az itt élő növény- és állatfajokkal.
• A második a témapark, ahol különféle ismeretekkel gazdagodhatunk az itt élő denevérfajokról, a tengeri maradványokról és élőlényekről (mivel évmilliókkal korábban ezt a területet tenger borította) és a mészkőről valamint annak bányászatáról.
• A harmadik pedig a sziklaszínház, amely ugyan csak távolról tekinthető meg, de biztos vagyok bene, hogy nagyon különleges élmény lehet itt megnézni egy előadást vagy meghallgatni egy koncertet – mivel remek az akusztikája.

Nekünk tehát nagyon tetszett az egyiptomi sziklatemplomokat idéző kőfejtő, ami ha ismerősnek tűnik, az nem a véletlen műve, ugyanis számos filmben szerepelt már, mint helyszín (pl. A köszívű ember fiaiban)

Páneurópai piknik

A kőfejtő bebarangolása után ettünk egy szuper kis fagyikelyhet, ittunk két jegeskávét, majd némiképp komolyabb vizekre eveztünk. A következő állomásunk ugyanis a Páneurópai Piknik Emlékpark volt, amely a magyar-osztrák határnál található.

Nem tudom, ki mennyire van tisztában azzal, hogy mi ez a hely? Bevallom, nekem meglehetősen nagy homály fedte ezt a korszakot, valószínűleg azért, mert amikor én suliba jártam, akkor ez túl közel volt még ahhoz, hogy érdemben tanítsák, ahhoz viszont túl fiatal voltam, hogy „megéljem a jelenben” és átérezzem a történteket.

(Dióhéjban a Páneurópai Piknik egy - a kelet és nyugat ellenségeskedései miatt szervezett - békés demonstrációnak indult a magyar-osztrák határnál 1989-ben. Mindeközben Magyarországon egyre több NDK menekült tartózkodott, akik hazánkon keresztül szerettek vonal átjutni az NSZK-ba, ám a keleti útlevéllel nem léphették át a magyar-osztrák határt, ami voltaképpen a kelet-nyugat választóvonalának számított abban az időben. A piknik hivatalosan 3-kor kezdődött volna, ám már előtte megjelentek az NDK-s állampolgárok, akik között az a hír járta, hogy erre a napra megnyílik a határ. Ez ugyan nem volt igaz, ők azonban áttörték a kapukat a katonák pedig nem állították meg őket. Így többszáz keletnémetnek sikerült Ausztriába menekülnie, onnan pedig az NSZK-ba.)

Mondhatjuk tehát, hogy elég jelentős helyszín ez mind Magyarország, mind Európa történelmében, ráadásul remekül meg lett csinálva az emlékpark, ahol szintén meglehetősen sok időt töltöttünk. Kongattunk harangot, elolvastuk az eseményeket rekonstruáló táblákat, végigsétáltunk az „időfolyosón”, de ami a legjobban tetszett mindhármunknak az a Látogatóközpontban található útlevél formájú kis könyvecske volt, amely érdekes információkat tartalmazott a korszakról és összefoglalta az eseményeket. Ezt a programot szintén nem érdemes kihagyni, ha erre jártok, mert szerintem nagyon elgondolkodtató az egész, és tényleg úgy jeleníti meg a park a múltat, hogy emlékezetessé és emészthetővé váljon a sokszor száraznak tűnő törtlnelem. 
Mi itt is sokáig időztünk, már késő délutánra járt, mire visszakocsikáztunk Sopronba, de ez már egy másik történet.