Gyorsjelentés: Csajos hétvége Füreden

Helló, Világ!
Sokat gondolkodtam azon, blogoljak-e a csajos kiruccanásunkról. Ám mivel nem egy szuperanya képet szeretném mutatni magamról és különben is, többször vallottam már arról, hogy mennyire fontos számomra a „lopott idő”, így arra az elhatározásra jutottam, hogy egy rövidke bejegyzésben leírom a lányokkal töltött csajos hétvégém történetét, amelyet immár második éve rendezünk meg Füreden, távol a férjektől, gyerekektől, a szülői, házastársi és háztartási kötelezettségektől.

Kezdjük az egészet egy anonim bemutatkozással. Az meg mi? Neveket nem írok, mert bár a lányok felhatalmaztak rá, hogy blogszereplők legyenek, azért mégis jobb, ha kis sejtelmesség marad a dologban. Aki egyébként elég szemfüles, az az insta storymban láthatott pár képet, ahol bizony mindenki meg volt jelölve, úgyhogy nagy titok azért nincs:D

Tehát, adott négy 30 feletti nőszemély, s mivel a 30 manapság az új 20, ezért bártan nevezhetem magunkat „csajoknak”:D Adott hozzánk négy férfiember is, az ő szerepük ezen a hétvégén ennyi is, ahogy gyermekeink sem nagyon rúgtak labdába, pedig majdnem kitesznek egy focicsapatot. Na jó, ez erős, írói túlzás, mivel csupán heten vannak, de csak nem írhattam azt, hogy heten vannak, mint a törpék, tekintve, hogy akad köztük, aki már elmúlt 10 is. Egyébként a „nem rúgtak labdába” kifejezés sem állja meg a helyét, mert állandóan ott jártak a fejünkben, így mindig akadt közülünk egy, aki épp vagy a gyerekkel vagy a gyerekről beszélt, netán képet nézegetett és mutogatott valamelyikükről:D Nesze neked, gyerekmentes hétvége! Oké, azt hiszem, a bemutatkozásból ennyi bőven elég is, mert kezdek eltérni a tárgytól, így pedig teljesen parttalanná fog válni a „kis” beszámolóm.

Kérdezhetitek, miért is van szükségünk „csajos elvonulásra”, amikor mi már érett nők, komoly feleségek, sőt családanyák vagyunk? Minek vállaltuk ezt az egészet, ha még élni, bulizni szeretnénk vagy külön nyaralásokra járni. A válasz nagyon egyszerű: azért, mert mi ilyenek vagyunk. Megértem azt is, aki nem ilyen és nem vágyik néha egy kis lazításra, vagy aki a lazítást is csak a családja körében tudja elképzelni. Mi azonban néha azt szeretnénk, ha távol mindentől és mindenkitől kiereszthetnénk a gőzt, nem kéne senki óhaját lesnünk, igényeit kiszolgálnunk, nem hallanánk 1 napig, hogy Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa és személy szerint én átaludhatnék egy, netán két éjszakát anélkül, hogy hajnal 3-kor vagy 5-kor valaki felverne legédesebb álmomból.

Lehet nevetni, de ahogy drága férjem kommentelte is a csajos hétvége posztom alá az instán: igen, aludni mentünk! Vagy legalábbis aludni is! Aludtunk délután, aludtunk este, aludtunk a strandon és a teraszon, igen... aludtunk sokat és mélyen! Nem takarítottunk, nem mostunk, nem csináltunk tízórait és uzsonnát (reggelit igen, sőt egy húslevest is főztünk! – csak hogy ne bújjunk ki teljesen a bőrünkből), ellenben komótosan készülődtünk mindenhova, nem vittünk magunkkal hatalmas málhát a strandra, csak egy törölközőt és naptejet, sőt a vízparton nyugiban megittunk egy sört is, este pedig aperoloztunk, mert megtehettük. Este elmentünk táncolni és hajnalig mulattunk, igaz csak az egyik este, mert bár a másodikra is hasonló programot terveztünk, végül a teraszon ragadtunk határtalan nevetések és valódi csajos csacsogások közepette.

Vasárnap már 10-kor el kellett hagynunk a szuper kis apartmanunkat, de a nap csak akkor kezdődött. Egy finom kávé és sütemény a Karolinában, majd irány Tihany, aminek imádnivaló a hangulata, végül egy finom ebéd várt ránk a Halászkertben, ahol már többször megfordultam, de még rosszat sosem ettem. Kora délutánra járt már, mire elindultunk haza, s míg lefele ezerrel dübörgött a zene a kocsiban, visszafele a buddhizmusról beszélgettünk sokat.

Közben Gergő küldte a képeket a szundikáló Manóról, s már alig vártam, hogy feltöltődve egy röpke hétvége élményeivel újra halljam: Anyaaaaaaaaa, megölelhessem az én kis szöszkémet, megcsókoljam a férjemet, s együtt induljunk megint a játszótérre.