Helló, nyár! Helló, Balaton! Avagy mit csinálj egy négyévessel a Balcsinál?

Leszögezném, hogy imádom a nyarat, akkor is, ha szinte az égbe kúszik a hőmérő higanyszála - engem ez sokkal kevésbé zavar, mint mikor repkednek körülöttem a mínuszok. Idén pedig pont úgy esett, hogy a nyár berobbanása éppen a Balatonnál kapta el a családot. Ez egyébként már önmagában is csoda, mert szinte midig a nyár vége felé megyünk vakációzni, sőt tavaly a járvány miatt kis is maradt a klasszikus üdülés és csak kirándulni valamint strandolni jártunk. Na, de idén már júniusban belecsaptunk a lecsóba, mivel meghívást kaptunk a barátainktól Balatonfenyvesre. Szuper – gondoltuk – Úgysem jártunk még a magyar tengernél családilag!

Szokásomhoz híven azonnal el is kezdtem tervezni a nyaralást: mit csináljunk, mit nézzünk meg, hogyan teljen az a bizonyos egy hét. Ki is gyűjtöttem pár programot, ám ahogyan az lenni szokott, az élet megint átírta a forgatókönyvet. A kiszemelt kirándulások közül csak kettő valósult meg, de nem is tudom, mit gondoltam, hiszen akad-e élvezetesebb program a Balcsinál a gyerekek számára, mint a pancsolás?

Pancsolás minden mennyiségben

A nyaralásunk oroszlánrészét így mi más is tehette volna ki, mint a napi fürdőzés a Balatonban. Visszagondolva, már azon is csodálkozom, hogy egyáltalán be tudtunk iktatni bármi mást a napjainkba. Nem panaszképpen mondom, hiszen imádok napozni, meg nézni, ahogyan túrják a sarat a legkisebbek, így nem is tettem különösebb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy eltántorítsam a kis csapatot – amely 4 felnőttből és 4 gyerekből állt – a napi strandolástól. Még szerencse, hogy a vakáció első két napján nem volt igazán strandidő, így ekkor legalább Tihanyba és Badacsonyba sikerült ellátogatnunk.

Tihany

Igaz, Tihanyba nem úgy jutottunk el, hogy ide kifejezetten megterveztünk egy kirándulást, hanem Gergő találta ki, hogy Fenyvesre úgy menjünk, hogy az északi parton végigautózunk és Tihanynál komppal megyünk át a déli partra. Így nemcsak egy szimpla utazásban lesz részünk, hanem Dávidnak megmutathatjuk a levendulamezőket, a Tihanyi Bencés Apátságot, ráadásul milyen izgi lesz neki komppal átkelni a Balatonon. Úgyhogy el is autóztunk Tihanyba, ahol ugyan még nem nyílt a levendula és az apátság is fel volt állványozva, azért nagyon jó sétáltunk, megnéztük a kilátást, ettünk egy finom fagyit, a komp pedig tényleg nagyon tetszett Dávidnak. Így maximálisan ki tudtuk használni az utazás napját is.

Badacsony

Badacsony viszont kifejezetten tervezett kirándulás volt, ugyanis a baráti társaságuk számára ez egy visszatérő program. Egyszerűen imádjuk! Nincs is annál jobb, mint amikor a nyári melegben meglátogatjuk a badacsonyi pincészeteket és egy-egy jó fröccs mellett nagyokat nevetünk, miközben felfelé kaptatunk a hegyen. Az utóbbi években már kétszer barangoltunk Badacsonyban, gyerekekkel azonban még sosem vágtunk neki. Most viszont úgy döntöttünk, itt az ideje, hogy velük is megmásszuk a hegyet. Vagy legalábbis megpróbáljuk, mert azért nem sok reményt fűztünk ahhoz, hogy egy 5 és két 4 éves felcaplat a kilátóig.

Sokat gondolkodtunk azon is, mivel menjünk át az északi partra, végül maradt a sima, menetrendszerinti hajó, amit szintén nagyon élveztek a gyerekek – még akkor is, ha a fedélzeten az orkánerejű szél jól meg is tépázta őket. Odaát pedig kezdődhetett a túra. Úgy terveztük, hogy nem visszük túlzásba: bírják, ameddig bírják, ha elfáradtak, visszafordulunk. Ám ők bírták! Nem is akárhogyan! Az mondjuk tény, hogy szinte minden nyitott pincészetbe betértünk, leültünk itt is, ott is, így egyrészt lassan, másrészt elég kényelmesen haladtunk. Míg mi ittunk egy-egy laza sportfröccsöt, addig a gyerekek kistraktorral játszottak, szörpöztek, de akadt olyan kerthelyiség is, ahol homokozó várta a legkisebbeket – na, onnan alig lehetett kirobbantani őket, pedig közben meg is ebédeltünk a helyen.

Ám a legnagyobb meglepetés akkor ért minket, amikor magunk mögött hagytuk a pincészeteket és jött az erdő. Azt hittük, itt majd vissza kell fordulnunk, ám a csipetcsapat ereje teljében volt és zokszó nélkül mászta a lépcsőket, kaptatott a dombokon és lépte át a kidőlt fatörzseket. A hegymenet meg sem kottyant nekik! A Kisfaludy-kilátóig egyetlen hang nélkül eljutottunk, bár mi, felnőttel meglehetősen ziháltunk és izzadtunk a kaptatón felfelé. Erőfeszítéseink jutalmáért fellépcsőzhettünk még a kilátóba, ahol viszont csodás panoráma fogadott minket.

Lefele szinte már suhantunk, bár amikor kiértünk az erdőből elérkezett a mélypont Dávid részéről – s ezt teljesen meg is értem, hiszen nem elég, hogy azokkal a pici lábakkal, ilyen túrát végigcsinált, de még a délutáni alvása is kimaradt, így érthető volt a nagyjából tízperces elkeseredése. A déli part felé tartva a hajón volt megint egy kis sírás, ám amikor hazaértünk, a kertben felállított trambulinra vonult az egész siserehad és a badacsonyi kirándulást lefojtották még úgy 20-30 perc ugrálással. Én nem tudom, honnan szedték az energiát...?

Ezzel pedig véget is ért a balatonfenyvesi nyaralásunk hivatalos programja, mert ezt követően tikkasztó hőségre ébredtünk minden reggel, így nem is meglepő, hogy az elkövetkező napokat a strandon töltöttük, így a Balatonfenyvesi Kisvasútazás a nagyberekben és a siófoki fordított ház meglátogatása most elmaradt. Sebaj, legalább lesz mit megnézni, ha következőleg is a környéken járunk.