Milyen hely Bangkok? Érdemes-e Bangkokba utazni?

Thaiföld eleve nagyon sokszínű, hiszen bárhova mész, egy kicsit mindenhol más arcát mutatja az ország. Krabi csendesebb, nyugisabb, Phuket pedig pont az ellenkezője, féktelen és hangos. Bangkok az én szememben pedig az ellentétek városa, ahol minden megtalálható: a hagyományok, a kultúra, az ősi szokások, rítusok szobrok és épületek, ugyanakkor ott van a város másik arca is, ami modern, tele felhőkarcolókkal, szökőkutakkal, a végletekig klimatizált metróval és fényárban úszó bulinegyedekkel. Ez egy nagyon érdekes kettősség, ami kifejezetten lenyűgözővé teszi a várost. 

Az előző, Bangkokról szóló bejegyzésemben konkrét látnivalókat és kirándulásokat mutattam meg nektek, most viszont inkább benyomásokat és élményeket osztanék meg veletek.

Időutazás Bangkokban

Phuketről Bangkokba repülővel mentünk és már igencsak esteledett mire a szállodánkhoz értünk. A bangkoki szállásunknál egyébként nem voltunk olyan körültekintőek, mint Phuketnél vagy Krabinál, hiszen tudtuk, hogy csak - eredetileg - 3 éjszakát maradunk, szóval legfőbb szempontnak azt tekintettük, hogy jó helyen legyen, közel a főbb látnivalókhoz. Ez meg is valósult, mivel pár perc sétára akadt egy éttermekkel és bárokkal teli utca, és a Grand Palace valamint a What Pho is gyalogtávra volt tőle, ugyanakkor mégis kellően csendes és nyugis részen helyezkedett el. Szóval a lokációval elégedettek voltunk, a szálloda azonban az előző kettőhöz képest alacsonyabb színvonalat képviselt (nem volt vele konkrétan baj, csak a szoba kisebb volt, a berendezés pedig a mi ízlésünknek nem annyira felelt meg, de egyébként nem volt koszos vagy lelakott, csak olyan 2000-es évek eleje hangulatú). Ja igen, ez egy muzulmán hotel volt, tehát alkoholt se a minibárban, sem a poolbárban nem árusítottak - egy koktél azért jól esett volna medence partján, amikor egész nap várost néztünk -, ha ez számotokra fontos, akkor ügyeljetek erre a foglalásnál.

Bangkokba már sötétedéskor érkeztünk, így mondhatjuk, hogy az első nap nem is nap volt, csupán egy este, ezért nem is terveztünk semmi fontosat, csak körbenéztünk a környéken, ettünk néhány nyársat, meg egy palacsintát a helyi “kiskocsis” árusoknál és bedőltünk az ágyba. 

Itt, a szállásunk környékén egyébként abszolút “autentikus” érzet kerített hatalmába, annak ellenére, hogy kőhajításnyira tőlünk éttermek és boltok sorakoztak… de mégis, a mozgóárusok, a kifőzdék, a tuktukok (még akkor is, ha inkább a motoros verzió jellemző ma már itt is), a picit kaotikus utcakép és az emberek az utcán, valahogy teljesen elfeledtették velem, hogy Bangkoknak van egy modern arca is. Pedig van! Ezt is megismertük, előtte azonban pont a múltba tettünk látogatást, ugyanis a második napunkat teljes mértékben Bangkok ősi arcának szenteltük, aminek felfedezéséhez nem kellett időképbe szállnunk, mivel - ahogyan már írtam is - csak egy rövid sétára volt tőlünk.

A történelmi Bankokról az előző bejegyzésemben részletesen írtam, így erről itt és most nem fogok szót ejteni.

Ismerd meg a modern Bangkokot!

A második napunkat - amikor a régmúlttal ismerkedtünk - átugorva, tehát azonnal rá is térnék a modern Bangkok megismerésére. A harmadik és egyben utolsó napunkon ugyanis a városnak ezt az arcát fedeztük fel. Persze azt nem tudhattuk, hogy thaiföldi utazásunk legmelegebb napja is ez lesz egyben… szóval bevallom, akadtak kihívások benne, főleg, mert rengeteget sétáltunk a 40 fok és millió százalék páratartalom ellenére is. De megérte! Bangkok modern arca egyszerűen káprázatos! 

A Queen Sirikit National Convention Center volt az első igazán modern és lenyűgöző élményünk Bangkokban, ám ezt követően egyik ámulatból a másikba estünk. A központ mögött egy hatalmas tó, egy csodásan gondozott park húzódott, valamit felhőkarcolók tömkelege tornyosult. Ez egy egészen más Thaiföld volt, mint amit eddig láttunk. Átvágtunk a Benjakiti (Benchakitti) Parkon, ami a hatalmas forróság miatt szinte teljesen néptelenül nyújtózott előttünk és igyekeztünk a fák árnyékában folytatni az utunkat. 

A parkból kiérve egy furcsa gyalogos hídon vitt át az utunk, ahol meglehetősen szürreális élményben lehetett részünk, ugyanis, amíg a hídról megcsodálhattuk az égbeszökő, toronyházakat, addig a híd alatt apró, roskatag viskók sorakoztak.

A híd túloldalán egy újabb zöld terület, a Lumpini Park várt minket, ahol hattyút formázó vízibicikliken lehetett suhanni a tavon és csodálni a víz mögött sorakozó felhőkarcolókat - igaz, ebben a hőségben nem sokan vállalkoztak a vízi kalandra… mi is inkább csak az árnyékból gyönyörködtünk a kilátásban.

A múlt és a jelen találkozása Bangkokban

A java azonban csak ezután következett. A parkokat magunk mögött hagyva megérkeztünk a nyüzsgő, lüktető fővárosba. Lélekben már felkészültünk, hogy hatalmas zaj és hömpölygő tömeg fogad majd minket… ez azonban nem egészen így alakult. Igen, voltak emberek és forgalom is, de messze elmaradt attól, mint amire számítottunk - szóval, újfent pozitívan csalódtunk. 

Gyorsan át is vettük a ritmust, és ennek megfelelően metróval robogunk tovább a következő célállomásunkig. S ha már a metrónál tartunk, elárulom, hogy ez egy nagyon praktikus közlekedési eszköz: nincsenek rajta sokan, nem túl drága és légkondicionált! 

TIPP: A légkondis metró nagyon szuper, arra azonban készüljetek, hogy ha rekkenő hőségben jártok Bangkokban, akkor csatakosra izzadtok, a szerelvényeket viszont cirka 18 fokra hűtik… ergo, ha nem akartok tüdőgyulladást kapni, legyen nálatok egy kardigán vagy kendő, amit a vállatokra teríthettek. 

A metró egyébként viszonylag sokat megy a föld felett és ilyenkor inkább olyan, mint egy magasvasút, ahonnan remekül be lehet látni a várost, éppen ezért nézelődős programnak sem rossz, főleg, hogy itt kezdődik az igazi érdekesség, azaz a múlt és modern jelen találkozása.

És ez tényleg nagyon izgalmas. A metróból egyszerre láthattuk a lélegzetelállító mai építészeti remekműveket és az autentikus épületeket, templomokat és üvegtornyokat, majd mindezt tetézve a metróból átültünk egy longtail boatba, azaz egy hagyományos, thai hosszú orrú csónakba, ami a Bangkok folyón robogva ismét egy teljesen más világba repített minket. Vajon hányszor írhatom le egy úti beszámoló alkalmával, hogy fantasztikus, csodálatos, magával ragadó? Mert megint legszívesebben ezeket és ehhez hasonló szuperlatívuszokat használnék… Ez van!

Mi privát csónakot béreltünk ismét, így kettesben - illetve hármasban a kapitányunkkal - élvezhettük ezt az egyszerre meghökkentő és mesés utat a kanálisokon. Egyik szűk kis csatornából kanyarogtunk a másikba és mindenhol más-más kép tárult elénk. Az egyiken éppen elfért két csónak egymás mellett, a másikon akár vízi versenyt is rendezhettek volna. Ha jobbra néztünk omladozó, viskókat láttunk, amelyeket alig tartottak már a cölöpök, kicsit távolabb azonban fancy éttermek vagy épp csinos házikók sorakoztak. És akkor a pompás templomokról és a nagy, aranyba burkolt Buddha-szoborról a Wat Paknam Phasi Charoen templomnál még nem is beszéltem. Itt is tökéletesen megmutatkozott Bangkok sokszínűsége, na és persze a végletek. 

Nagyjából két órát hajókáztunk és kanyarogtunk a kanálisok útvesztőjében. Hol teljesen kihalt vizeken, hol turistákkal megrakott hajókkal összetalálkozva. A kirándulás során megálltunk egy orchidea farmon és halakat is etettünk egy kissé roskatag mólóról. Előbbi nagyon chill élmény volt, míg utóbbi kissé rémisztő, ugyanis amikor egy-egy falat kenyeret a vízbe dobtunk, hömpölygő haláradat vetett rá magát a zsákmányra. Én még ennyi halat egy rakáson sosem láttam! Félelmetes látványt nyújtottak, ahogy egymást hegyén-hátán küzdöttek a kenyérdarabokért, és ezt látva, az ötlött fel bennem, hogy ha beleesnék a vízbe, vajon engem is megkóstolnának-e nagy lelkesedésükben? 

Ez volt Thaiföldön az utolsó napunk. Igaz, eredetileg lett volna még egy egész délelőttünk Bangkokban, de a repülőtársaság törölte a járatunkat és egy korábbi, hajnali gépre tettek át minket, szóval vesztettünk egy nyugodt estét, egy kellemes reggelit és egy napsütötte délelőttöt... Helyette hajnalban kellett indulnunk a reptérre, így az utolsó estén siettünk vissza a szállodába, hogy összepakoljunk. Ám mielőtt magunk mögött hagytuk volna az ellentétek városát, még felültünk egy tuktukra és a vidám zenét hallgatva, pöfögve körbekarikáztuk az alkonyat fényiben úszó Bangkokot.

Bangkok egyszerre hagyományőrző, ősi és lassú, ugyanakkor modern, nyüzsgő és rohanó. Egyszerre csillogó és gazdag, de a mérhetetlenül nagy szegénység is tetten érhető ugyanitt. Hogy milyen Bangkok? Ilyen! All in one! És, hogy érdemes-e ellátogatni ide? Bakancslistán a helye!