Móri muri

Helló, Világ!

A nagyi így kezdené ezt a történetet: Megboldogul lánykoromban, mikor még nem ismertem a nagyapátokat...:D Én is mondhatnék valami ilyesmit, de az én számból nem hangozna olyan jól, pedig hát ez az igazság. Mert Mórhoz és Csabihoz nagyon régi ismeretség fűz minket, még a történelem előtti időkből, mikor mindannyian a párkeresős korszakunkat éltük, s ennek megfelelően keresztül-kasul jártuk a budapesti éjszakát a lányokkal.

S ahogyan az már a nagyi históriáiban is lenni szokott, a mese így folytatódik: teltek-múltak az évek...
Bizony eltelt vagy 10 év az én történetemben is, ez azonban csak most realizálódott bennem, mikor ismét Mórra mentünk, hogy meglátogassuk Miklós Csabi Pincéjét. Óhatatlanul megrohantak az emlékek, amikor bekanyarodtunk a Fogadó az Öreg Préshez udvarába, hiszen sok-sok évvel ezelőtt pont így kanyarodtunk be hárman lányok, féktelenül, állandóan nevetve, még akkor is, ha a szívünk éppen szilánkosra törve dobogott a mellkasunkban. Akkor is Csabi invitálására érkeztünk, most pedig újra itt voltunk 10 évvel később, a párjainkkal az oldalunkon.

Nem kis szervezkedés előzte meg, hogy ismét itt lehettünk, de az utóbbi években mindenki belecsapott a lecsóba: esküvők, terhességek és kisbabák körül forgott az életünk, ha pedig nekünk lett volna jó, Csabi nem ért rá éppen. Így szinte a hihetetlennel volt határos, hogy most végre sikerült összehozni újra egy jó kis móri murit. Mondhatjuk, ezt hozta a Mikulás nekünk, felnőtteknek.

Ott ültünk heten a pincében, ami az utóbbi látogatásom óta nem keveset változott, s míg Csabi a tőle megszokott módon egymás után töltötte a finom borokat, beindult a nosztalgiázás, majd pedig az abbahagyhatatlan nevetés. Mintha nem is telt volna el 10 év. Vidáman gurult le a torkunkon a gömbölyű ezerjó, mellé sajtot rágcsáltunk, grissinit mártogattunk chilis mézbe, majd jött a pörkölt galuskával és házi savanyúsággal, ehhez már megérkezett a vörös bor is, hogy aztán a friss, édes Csoda mellett egy csoda hírt is halljuk... de sssss, ez már titok.

Végignéztem a kis társaságunkon, s mérhetetlen hála öntötte el a szívemet. Hála és boldogság. Mert itt vagyunk újra. Sok mindent megéltünk, sok mindenen keresztül mentünk együtt és külön, nagy utakat jártunk be, de ismét itt ülünk a pincében, s egy pohár jó bor mellett tiszta szívből nevetünk.

Másnap szétszéledtünk a szélrózsa minden irányába. Akadt, aki hajnalban indult vissza Budapestre dolgozni, más a Balaton felé vette az irányt, mi Gergővel viszont úgy határoztunk szép időben is körbejárjuk Mórt, egyrészt mert előző nap szitáló esőben érkeztünk, másrészt pedig, mert ő először járt itt. Reggeli után elsétáltunk a városközpontba, beültünk egy kávézóba, majd végigjártuk a pincesort. Végül átkocsikáztunk Csókakőre, hogy meglessük a várat. Az előző napi közös program után jól esett kicsit kettesben lófrálni a férjemmel. Napsütés, kirándulás, szerelem, nem is kívánhattam volna ennél többet egy jól sikerült móri mulatozás után.