Párizst látni

A legtöbb anya tudja, hogy egy 2 év körüli gyermek szüleinek lenni, nem túl pihentető, s mivel mi is ebben az élethelyzetben vagyunk, bizony egy többnapos kiruccanásnál az is elmaradhatatlan előny, hogy az éjszakákat huzamosabb - és nem 2-3 órás etapokban kimért - alvással töltheti a szülő. A szülő, aki végre nem szülő lesz, hanem netán szerelmespár. Félreértés ne essék! Imádom a kisfiamat! De az érkezése előtt és azóta is azt vallom, hogy KELL némi lopott idő kettesben, amikor kiszakadhatunk a mindennapi mókuskerékből. Ilyen lopott 5 nap lett nekünk Párizs, a leghosszabb idő, amit külön töltöttünk a kisfiunktól születése óta.

Hol is kezdjem az élmények leírását... Nagyon nehéz, mert igazából csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni az utazásunkról. A szállodánk a Montmartre negyedben állt, s ez eleve megalapozta a hangulatunkat. Rövid sétával megközelíthettük a Sacré Coeurt, andaloghattunk a régi művésznegyed macskaköves utcáin, ahol már-már a Belle-Époque-ban, azaz a boldog békeidőkben, a negyed fénykorában érezhettük magunkat. Kávézók, kisvendéglők, művészek, utcai festmények, zene, engem ez mind teljesen magával ragadott. Míg az első nap bejártuk a Montmartre utcácskáit, a bazilika lépcsőiről gyönyörködtünk a csodás kilátásban, addig este a Moulin Rouge-ban, a negyed másik kihagyhatatlan látványosságában mulattunk. És ha azt mondom, kihagyhatatlan, akkor tényleg az! Nem olcsó program, de aki teheti, az mindenképpen üljön be a Vörös Malom műsorára, ahol hamisítatlan – és nem cirkuszi! – párizsi élményben lehet része. Kicsit dekadens, kicsit pikáns, de egyáltalán nem alpári és végtelenül mulattató! Egyszóval párizsi!

Az 5 napos kiruccanásunk egyébként úgy repült el, akár egy álom, annak ellenére, hogy mi tényleg kimaxoltuk az élményfaktort. Írd és mondd, keresztül-kasul bejártuk a várost... GYALOG! Nem, nem tévedés, az 5 nap alatt közel 70 km-t sétáltunk. Gyalog mentünk a Montmartre-tól a Champs Elysees-ig, majd a Diadalívig, a Louvre-hoz, az Invadilusok házához, az Eiffel-toronyhoz, sőt fel az Eiffel-toronyba is – persze ameddig lehetett. Nem készítek útleírást, hiszen akad online és offline beszámoló is bőven a témában, amelyek elmondják, mit hol találhattok, mik a legfőbb látnivalók, ehhez mi egyébként mindig megvesszük az adott város/ ország útikönyvét és előszeretettel forgatjuk is őket utazásaink során. (Zárójelesen megjegyezném, hogy a Férjem nagy applikáció rajongó is, így a különféle online kalauzok, térképek és naviprogramok is állandó használatban vannak nálunk). Inkább azt szerettem volna megosztani veletek, hogy összességében hogyan éreztük magunkat – s amellett, hogy minden este skype-oltunk az aktuális nagyival, akinél Manó töltötte ezt az 5 napot és persze állandó téma volt közöttünk - egyetlen szóval tudnám összefoglalni a 3. házassági évfordulós ajándékomat: csodálatos!

Ha tehetitek, írjátok fel a bakancslistátokra Párizst és ne felejtsetek el kényelmes cipőt vinni, hiszen ezt a várost tényleg sétálva lehet megismerni, átélni és eggyé olvadni vele.