Őszi programok Lillafüreden és környékén

Intró: Az utóbbi években nagyon sok megkeresést kaptam az utazásainkkal kapcsolatban. Legtöbben a szállásainkról érdeklődtetek. Tudnotok kell, hogy ezeket a hoteleket és programokat a saját pénzünkből fizettük, a bejegyzésben pedig a valós, személyes tapasztalatainkat osztom meg veletek. Viszont a nagy érdeklődés miatt illetve, hogy megkönnyítsem a ti utazástervezéseteket is, belinkeltem azokat a hoteleket, ahol én is jártam. Ha ezekre a linkekre kattintva foglaltok szállást egy kis jutalékot kapok. Ez számotokra semmilyen extra kiadást nem jelent – a szállás ára pontosan ugyanannyi marad - nekem viszont segít a blog fenntartásában. Köszönöm, ha ezzel támogatod a munkámat!

Eddig összesen 7 bejegyzést írtam itt a blogon Lillafüredről, és mind a 7 teljesen más programokat ajánl, sőt kettő közülük kifejezetten gasztronómiai szempontból mutatja be a környéket. Ki hinné, hogy ennyi tartalom után még mindig akad olyan kirándulás vagy program, amit még nem fedeztünk fel, és nem írtam meg? 

Lábjegyzetként itt említeném meg, hogy 2024-ben nem készítettem bejegyzést a lillafüredi őszi utazásunkról, pedig akkor is teljesen új felfedeznivalókkal bővült a „tárházam”, például akkor látogattunk el a Szeleta Parkba és a Bükki Csillagdába is, amelyeket tiszta szívből ajánlok, és amelyekről itt most utólag beszámolok.

Szálláslehetőségek Lillafüreden

Mi mindig sokat tanakodunk azon, hogy hol szálljunk meg, ha Lillafüredre érkezünk. Mivel már tényleg nagyon sokszor jártunk itt, így nem mondhatom, hogy nincs tapasztalatunk szállások terén...

Az első években a Palotaszállóra esett a választásunk, amely bár igazán impozáns és patinás, amikor megszületett Dávid, kevésbé bizonyult praktikusnak számunkra, mivel úgy éreztük, hogy egy szállodai szoba túl kicsi egy kisbabával. 

Éppen ezért a következő évben A HÁZ nevű szálláshelyre esett a választásunk. Ezt már tágasabbnak ítéltük meg, mint egy sima hotelt, ráadásul mivel földszinti szobát kértünk, így a közvetlen kertkapcsolat előnyeit is élvezhettük. Szerettük, mert igényes, teljesen új szállás volt akkoriban, ráadásul rendkívül finom, saját pörkölésű kávét kínáltak a tulajdonosok, ám kisgyerekkel még mindig nem éreztük tökéletesnek – Lillafüred helyett Diósgyőrben található - ezért a következő évben megint váltottunk.

Ekkor egy egész házat béreltünk ki, közel a mostani libegő végállomásához. Hatalmas kert, a földszinten nappali, konyha, kis kandalló, az emeleten pedig 2 háló. Ez annyira tetszett, hogy egymás után kétszer is visszatértünk. A harmadik évben azonban megint új szállást kellett keresnünk, mivel a tulajdonos eladta a házat.

Ekkor találtunk rá a Manland vendégházra, amelynek az az érdekessége, hogy ezt az ingatlant mi is nézegettük, amikor eladó volt. Eljátszottunk a gondolattal, hogy mivel már sokadik éve töltjük az őszt Lillafüreden, vehetnénk egy nyaralót itt. Végül nem vettük meg. Ellenben megvették mások, és pont akkorra újították fel, amikor mi megint szálláskeresésben voltunk. Hát persze, hogy lefoglaltuk. És nem is bántuk meg. A kis apartman a maga nappali + háló felosztásával, cuki teraszával (ahonnan a reggeli kávét szürcsölve nézegettük a túrázni induló embereket), kis kertjével és denevéres, jakuzzis privát barlangjával belopta magát a szívünkbe. Olyannyira, hogy négyszer is visszatértünk. 

Idén azonban úgy hozta az élet, hogy még augusztusban megtalált minket egy rendkívül jó ajánlat, így ebben az évben a kisházat felváltotta a Tókert Szálloda. A Tókerttel már évek óta szemeztünk, mert fantasztikus helyen található, pont a Hámori-tó mellett, nagyon finomakat ettünk itt az elmúlt években, és hogy őszinte legyek, szerettem volna úgy őszölni, hogy a reggelikészítés és az azt követő rendrakás nyűgét-baját is magam mögött tudhatom. Kifejezetten deluxe szobát kértünk, mivel a hotelnek vannak régebbi típusú és felújított szobái is, mi pedig mindenképpen az utóbbiban szerettünk volna megszállni. Kicsit aggódtam is, hogy valóban azt kapjuk-e, mert a másik szobatípus szóba sem jöhetett nálunk, de szerencsére semmi gond nem akadt. A szobánk valóban szépen fel lett újítva, kifejezetten egyedi dizájnt kapott, és a fürdő is hatalmas volt egy szállodai szobához képest, szóval nem csalódtunk. Persze azt azért kissé furcsának éltük meg, hogy egyetlen szobában kellett kerülgetnünk egymást, de hát valamit valamiért. Szerintem pároknak tökéletes választás, de gyerekkel is élhető, főleg ha nem töltötök sok időt a szobában.

Őszi programok Lillafüreden

Bár már rengeteg lillafüredi program- és kirándulási lehetőségről írtam itt a blogon, azért akad még újdonság, amit idén először próbáltunk ki.

Miskolctapolcai Barlangfürdő

A barlangfürdőben például még nem jártunk. Illetve ez nem egészen igaz, mert nagyjából 15 évvel ezelőtt már megmártóztunk benne Gergővel, de arról ugye még nem született bejegyzés, és nem is a lillafüredi őszöléseink kapcsán jártunk ott. Ráadásul a fürdő nemrég meg is újult. Mi az utazásunk első napjára terveztük be a meglátogatását, ami egy hétfői napra esett, így ami legelőször feltűnt, hogy nem kellett tömeggel számolnunk sem a kasszánál, sem pedig odabent. Az élmény egyébként most sokkal markánsabban ragadt meg bennem, mint évekkel ezelőtt, talán azért is, mert Dávid annyira élvezte az egészet. Imádta a barlangban kanyargó folyót a sodrásával, a kis termeket, főleg a piros fénnyel megvilágítottat, amelynek a plafonján repülők és rakéták csimpaszkodtak, a meleg vizes medencéket és a labirintusra hasonlító járatokat. Az egész igazi mesebeli élményként maradt meg benne, mintha egy titkos, föld alatti világban járt volna. Nekem leginkább a meleg vizes medencék tetszettek, mivel nagyon fázós vagyok; ami viszont meglepett, hogy a fürdőzést követően rettenetesen húzódott a bőröm, valószínűleg azért, mert a barlangban csordogáló vizet klórozzák (a két meleg vizű medencét szerintem nem), méghozzá nem is kicsit. Így aki érzékenyebb bőrű, az vigyen magával testápolót, és alaposan kenje be magát a pancsolás végén. 

Ami még nagyon tetszett, hogy többféle jegytípusból is lehet válogatni, és hogy a 2 felnőtt + 1 gyerek is családnak számít (sőt az 1 felnőtt + 1 gyerek is!). Mi egy 3 órás családi jegyet vettünk (2026-ban ez 14.000 Ft volt), és ennyi idő számunkra elégnek is bizonyult, bár ha Dávidon múlott volna, az egész napot ott töltjük. 

Túra a pálos kolostorhoz – Bükkszentlélek

A következő napon klasszikus túrázással töltöttük az időt. Mivel már rengeteg túraútvonalat bejártunk a környéken, így próbáltunk olyan úti célt találni, ahol eddig még nem jártunk. Így leltünk rá a bükkszentléleki pálos kolostorra. A kirándulást a Hámori-tótól indítottuk, végighaladtunk a peremén, majd az erdőn keresztül, a síneket követve elsétáltunk az őskohóig, innen pedig tovább a pisztrángtelep felé egészen az erdei kisvasút garadnai végállomásáig. Itt megpihentünk, majd kicsit visszasétáltunk az autóút mentén és megkerestük a sárga kereszt turistajelzést, ami bevezetett minket az erdő belsejébe. Mondanom sem kell, hogy rajtunk kívül lélek sem járt erre, de ezen én már egy cseppet sem csodálkozom. Nagyjából egy órán át kaptattunk felfelé, s bár nem kellett túl meredeken másznunk, a folyamatosan emelkedő úton azért meglehetősen kifáradtunk, mire elértük a nagyjából 700 m tengerszint feletti magasságot. A Bükk rejtekében megbúvó kolostorrom igazi romantikus túracélpont szerintem. Én mondjuk eleve nagyon szeretem a várakat, templomokat és mindenféle romokat. Mindig próbálom elképzelni, hogy milyen is lehetett az eredeti épület, illetve hogyan éltek ott évszázadokkal korábban az emberek. 

A kolostor romjai között látható néhány faoszlop, azokon pedig QR-kódok. Ezeket leolvasva egy komplett vezetést kaphattok, és sok érdekességet megtudhattok a templomról, valamint a szerzetesek történetéről. 

A romok mellett található egy vendégház is. Mivel láthatóan egy nagyobb társaság vette birtokba az egész épületet (valószínűleg valamilyen csapatépítő lehetett), így mi nem mentünk be, de gondolom étteremmel is rendelkezik, így ha a nagy séta után valaki meginna egy üdítőt vagy enne valamit, akkor az is megoldható.

Nekünk visszafelé már nagyon sietnünk kellett, mert azt terveztük, hogy Garadnáról az erdei kisvasúttal pöfögünk vissza Lillafüredre, ősszel azonban meglehetősen ritkán jár a vonat, az utolsó pedig 16:30 körül indul… szóval azt mindenképpen el akartuk érni. Ennek érdekében az utolsó párszáz métert már futva tettük meg, de szerencsére pont elkaptuk a szerelvényt, így boldogan zakatolhattunk át az erdőn, aminek bevallom, nagyon örültem, mert így is több mint 22 000 lépést (17,5 km-t) tettünk meg aznap, és nem igazán szerettem volna ezt még tetézni.

Zsófia-kilátó, Mária-sétány és Palotaszálló

A következő napra sokkal rövidebb és könnyebb túrát terveztünk. Bár mi Gergővel eredetileg a libegővel szerettünk volna felmenni a Jávor-hegyre, és onnan leereszkedni az Oxigén sétányon át a Szent István-barlangig, de Dávid ragaszkodott hozzá, hogy menjünk fel a Zsófia-kilátóba, mert anélkül nincs lillafüredi őszölés. Mivel már mindkét helyen jártunk (Oxigén sétány, Zsófia-kilátó), így igazából nekünk Gergővel mindegy volt, hogy hova megyünk. Tehát győzött a Zsófia-kilátó. Miután innen megcsodáltuk a pazar kilátást, ami minden alkalommal rabul ejt minket, leereszkedtünk vissza a völgybe, tettünk egy nagy sétát a faluban, majd mégis elindultunk a libegő felé, mivel a felvonó mellett található egy szuper játszótér (hivatalosan Lillafüredi Sport- és Kalandpark). Gondoltuk, amíg Dávid játszik, mi a büfében megiszunk egy finom forralt bort, és ejtőzünk a gyönyörű, őszi napsütésben. Ez a terv azonban hamar kútba esett, mivel októberben a játszótér csak hétvégenként tart nyitva, mi pedig hétköznap jártunk itt – ezt vegyétek figyelembe, ha oda is szeretnétek ellátogatni (a kalandpark pedig ilyenkor már csak előre bejelentkezett csoportokat fogad).

Emiatt kissé módosítottuk a programot, és a libegő mögött egy túraösvényen felkapaszkodtunk a Fehérkő-hegyoldalba, ahol egy hegyi út (Mária-sétány) vezet vissza majdnem a palotáig. Ez egy könnyed sétaútvonal a hegy oldalában. Egyáltalán nem nehéz, így azoknak is ideális, akik kisgyerekkel kirándulnak, vagy nem akarnak fárasztó túrákat tenni. Az erdei út ráadásul amellett, hogy egyáltalán nem nehéz terep, számos látnivalót tartogat: egy sziklába vájt romantikus gyalogos alagutat, a Patrona Hungariae szoborfülkét a Mária-szoborral és a Limpiászi-feszületet, ami a Bükk egyik legismertebb erdei kegyhelye. 

Mi ezt a napot végül a Palotaszállóban zártuk. Eredetileg itt, a Mátyás Étteremben szerettünk volna vacsorázni, de a lobbiban a pultban dolgozó hölgy felvilágosított minket, hogy az étterem csak 12-ig van nyitva. Ezt annyira nem is értettük, de nem volt mit tenni, el kellett fogadnunk. Ha pedig már ott voltunk, a fiúk leültek sakkozni egy jót, én pedig rendeltem egy koktélt magamnak. A Palotaszálló meglátogatása egyébként szintén hagyomány nálunk, sosem hagyjuk ki, ha itt járunk. Idén pedig azt is észrevettem, hogy a 2 évvel ezelőtti szokásos dizájnt bizony felfrissítették. A korábbi kék és zöld bársonyfoteleken lecserélték a huzatokat bézses-tejeskávé árnyalatra, amitől a lobbi sokkal modernebbé és frissebbé vált. A sakkasztalok mellett pedig – számunkra – új digitális játékasztalokkal is gazdagodott a lobbi, ahol számos társasjátékot lehetett játszani. Szerintem ez is szuper ötlet, nekünk nagyon tetszett.
Az utolsó vacsoránkat végül nem a Mátyás Étteremben, hanem a Tókertben fogyasztottuk el, és itt nyugtáztuk, hogy az okosóráink szerint azért most is sikerült 14 000 lépést és 11 km-t megtennünk. 

Bükki Csillagda 

És akkor jöjjön, ami kimaradt, 2024-ben ugyanis valamiért (nem emlékszem miért) nem írtam a lillafüredi utazásunkról. Pedig ekkor is felfedeztünk két új programlehetőséget, ráadásul olyanokat amelyek esős idő esetén is szuper kikapcsolódást jelenthetnek az egész családnak. Az egyik a Bükki Csillagda, amely ugyan nem Lillafüreden, hanem Répáshután található, de kocsival nagyjából 40 perc alatt elérhető. Hidegebb vagy esősebb időben remek alternatíva, bár szerintem egyébként is érdemes meglátogatni, mert a kiállítás és az obszervatórium mellett érdekes planetáriumi előadásokkal is várják az érdeklődöket. Mi megnéztük az interaktív kiállítást és beültünk egy 3D-s előadásra is. Dávidnak mindkettő nagyon tetszett (akkor 8 éves volt), utána pedig azt terveztük, hogy bejárjuk a Bolygótúra tanösvényt, de mivel pont elkezdett esni az eső, ezt inkább kihagytuk, ahogyan az obszervatóriumot is, de így is eltöltöttünk itt legalább 2 órát. Nekünk nagyon tetszett, szívből ajánlom. 

Szeleta Park

A Szeleta Park bemutatása szintén kimaradt, mivel itt is 2024-ben jártunk. A mostani létesítmény helyén évekig csak egy elkerített, gazos területet láttunk, ahogy autóztunk Miskolctól Lillafüred felé. Így mi is meglepődtünk, amikor 2024-ben egy komplett látogatóközpontot találtunk az egykori „Majális-park” területén. El is határoztuk, hogy megnézzük magunknak, és milyen jól tettük! 

A létesítmény belsejében egy interaktív kiállítás látható, amely Dávid számára is érdekesnek bizonyult, de akadt benne egy izgalmas játszóház és kávézó is (így míg a gyerkőc játszik, a szülők elkortyolhatnak egy kávét, miközben az üvegfalon keresztül szemmel tudják tartani a csemetét), az épületet körülölelő parkban pedig tanösvény és játszótér várt minket. Itt közel 3 órát töltöttünk el, de lehetett volna ennél több is, ha nem éppen az utolsó nap utolsó programjaként érkezünk a parkba. Ezt is szerettük, és kifejezetten ajánljuk, főleg kisgyerekkel.

Lillafüred gyöngyszemei

Mivel már nagyon sokszor jártunk Lillafüreden, tényleg szinte már az egész környéket bejártuk, és rengeteget írtam már róla. Ez a mostani utazásunk rövidebbre sikeredett, mint szokott, mivel Lillafüredről egyből Zakopánéba utaztunk, hogy folytassuk az őszi szünetet. Nem szeretném, ha valaki azt hinné, hogy Lillafüreden csak ennyi látnivaló van, így itt hagyom azoknak a bejegyzéseknek a linkjét, amelyekben szintén a Miskolc és Lillafüred környéki kirándulásokról, látnivalókról és programokról írtam korábban:

Ha itt az ősz, irány Lillafüred

Kirándulások monszun idején - Lillafüred

Lillafüred minden évben tartogat valami újat

7+1 tipp, mit érdemes csinálni ősszel Lillafüreden és környékén

Ősz Lillafüreden: túra, kilátó, pincesor, libegő, kisvasút - élmények

Ha tetszett a leírás, nézd meg a többi utazós bejegyzésemet is, hátha találsz köztük inspirálót vagy olyat, amelynek segítségével könnyebben megtervezheted a következő utazásodat.

Tarts velem – Come With Me!