Tavaszi túra Pilisszentivánon, a Jági tanösvényen

Illetve Gergő szemelte ki, mert ő a családi túraszervező, általában ő jár utána, hova menjünk kirándulni. Tavaly nyáron így néztük meg a Mogyoróhegyi és Királyréti tanösvényt, ősszel a pátyi pincesort, legutóbb pedig Tökön jártunk. Ezen a márciusi szombaton pedig a Jági tanösvény felé vezetett az utunk, Piliszentivánra.

Mindenki kirándul

Mivel a pandémia miatt elég korlátozottak a szórakozási lehetőségek, így hétvégén mindenki nekiiramodik és beleveti magát a természetjárásba – hiszen más eshetőség úgysincs nagyon. Éppen ezért a parkokra, játszóterekre – főleg a budapestiekre – vagy éppen a Normafára ilyenkor simán ki lehetne tenni a megtelt táblát...

Mi nem csupán a járványhelyzet miatt, de „békeidőben is” kerüljük a túlzsúfolt helyeket, ezen a délelőttön pedig azzal a magabiztos elgondolással ültünk autóba, hogy Pilisszentivánon bizony nem kell majd a tömegtől tartani, hiszen a fővárosiak inkább valami közelebbi zöld területen fognak tobzódni. Megjegyzem, tőlünk összesen 25 percnyi autózásra van a tanösvény, így nem is értem, miért gondoltuk, hogy a kutya sem fog oda kijönni, csak azért, hogy egy kicsit túrázzon. Az elképzelés hibás voltával már akkor szembesültünk, amikor megpillantottuk a dugig tömött parkolót, majd folyamatosan, amikor lépten-nyomon kirándulókba botlottunk. Mindez nem szegte kedvünket, gondolván, elég nagy az erdő.

(Ráadásul akadt nekünk egy gyermekünk, aki – mint később látni fogjátok - az egész túrát felülírta, így még véletlenül sem arra vezetett az utunk, amerre eredetileg elterveztük.)

Hivatalos Jági tanösvény túra

A hivatalos túra úgy nézett volna ki, hogy a parkolóból egy széles úton indulunk az erdő belsejébe, első állomásként pedig egy kőfejtőt nézünk meg. Ezt a pontot gondolatban ki is pipáltuk, mert idáig szépen el is jutottunk.

Ezt követően azonban ahelyett, hogy visszatértünk volna a fő csapásra és folytattuk volna a – kiszemelt – útvonalat, Dávid kérésére egy kisebb ösvényt választottunk, amely bevezetett minket az erdőbe, majd egyre feljebb és feljebb kaptattunk. Ha jól tippelem, így utólag, akkor a Fehér-hegy tetején lyukadtunk ki, ahonnét csodás panoráma tárul elénk.

Innét aztán visszaereszkedtünk a tanösvény fő útvonalára és szépen folytattuk is rajta a sétánkat a következő állomásig, a Jági-tóig, amely nem egy természeti képződmény, hanem kifejezetten azzal a céllal hozták létre, hogy pisztrángot tenyésszenek benne. A tavat tápláló források vize azonban drámaian lecsökkent az itteni bányásztevékenységeknek köszönhetően, s ez bizony a jelenlegi állapoton is nagyon meglátszik. Nem állítom, hogy a Jági-tó nem tó, de senki ne várjon impozáns, kristálytiszta, feszített víztükröt, mert az bizony nem lesz. Lesz helyette egy „nagy pocsolya”, amelyet a gyerekek előszeretettel vesznek birtokba.

Dávid mellett legalább 5-6 gyerek rohangált még a tó körül hatalmas lelkesedéssel. Botokat dobáltak bele, tapicskolták a homokot – mert a part kifejezetten homokos, úgyhogy akár homokozókészlettel is lehet jönni -, na és amikor egy palack is előkerült, amivel lehetett a vizet meregetni... ott a mi túránk véget is ért. A kisfiunkat ugyanis képtelenség volt továbbhaladásra bírni, főleg mert napok óta kérlelt minket, hogy hadd sarazzon az otthoni homokozóban, mi azonban túl hidegnek ítéltük még hozzá az időjárást. Nos, itt hétágra sütött a nap és egyébként is esélytelennek láttuk, hogy megtiltsuk a pacsálást, így megadóan leültünk a partra és néztük, ahogy a gyermekünk önfeledt kacagással élvezi a dagonyázást.

Nagyjából negyven percet játszott teljes extázisban egy másik kisfiúval, mikor már bőven belecsúsztunk az alvásidőbe, így egyértelművé vált, hogy innen már csak az autóhoz megyünk, a tanösvény többi részét ma bizony nem fedezzük fel.

Így történt tehát, hogy jártunk is a Jági tanösvényen, meg nem is. Láttuk is, meg nem is. De egy percet sem bosszankodtunk emiatt, mert egy remek délelőttöt töltöttünk együtt, és a legfontosabb, hogy mindenki nagyon jól érezte magát. A túraút többi stációját pedig – az Aranyhegyi-patakot, a fahidat, a kiszáradt Hársas-forrást, a régészeti feltárást, az Ökörkutat és a kép-követ – majd legközelebb felfedezzük. Azt hiszem, lesz miért visszajönnünk Pilisszentivánra...