Téli mese

Helló, Világ!

Nem szeretem a hideget. Rengeteg ruha, csizma vagy bakancs, amit alig tudok magamra felrángatni, sapka, sál, kesztyű és én még mindig fázom. Borzalom! Budapesten latyak és sár, az utóbbi években örülhettünk, ha pár napig megmaradt a hó, akkor meg minek az egész? Ha rajtam múlna, maximum 1 hónapig tartana a tél, az is csak decemberben, szigorúan a mesébe illő havazás és napsütés kombinációban, a karácsony kedvéért.

Azért nem annyira borús a helyzet, mint ahogyan az imént lefestettem, nem vagyok én ennyire télutáló, csak nekem jobban bejön a szikrázó napsütés és a meleg, mint a zimankós hónapok. A karácsonyt viszont imádom! A feldíszített utcákat és otthonokat, a karácsonyfa fényeit, a mézeskalács illatát, a gyerekek kacagását és a várakozást. Illetve mi azon szerencsések közé tartozunk, akik minden évben telelnek is. Manó születése előtt pár napot csak, az utóbbi 3 évben (a terhességet is beleszámítva) azonban kerek 2 hétre elvonulunk a világtól, s bár a Férjem ilyenkor is dolgozik, azért mégis többet van együtt ilyenkor a család és mi is több időt tudunk egymással tölteni.

Variációk egy témára, avagy évről évre

A keszthelyi kastély kihagyhatatlan

Mert megérdemeljük!

Lehet fagy, lehet hó, mi akkor is úszunk a tóban

A kép magáért beszél...:)