Utazz Thaiföldre – Kihagyhatatlan kirándulások és látnivalók Krabi környékén
Krabiról és környékéről viszonylag kevés leírást találtam a neten – az úti könyvek pedig néhány sorral elintézték a régiót -, így azt gondolom, hogy ez a blogbejegyzés nagyon hasznos lehet majd azoknak, akik még nem döntötték el, hogy Thaiföldön belül hova menjenek vagy már tudják, hogy Krabi lesz az (egyik) úti cél, de kíváncsiak, mit is lehet arrafelé csinálni.
Ha megkérdeznének minket, hogy a 14 napos út alatt melyik állomásunk tetszett a legjobban (Krabin, Phuketen és Bangkokban jártunk), akkor biztosan Krabi lenne nálunk a befutó. Persze, hogy kinek mi áll közel a szívéhez egy utazás során, nagyban függ attól, hogy milyen céllal érkezik, illetve, hogy milyen a személyisége. Mi kifejezetten a felfedező típusba tartozunk, így nálunk szóba sem jöhetne, hogy mondjuk két hetet (vagy akár egyet) csak strandolással töltsünk, ha nyaralunk – még a családi, gyerekes nyaralások alkalmával is sokat szoktunk kirándulni. Szóval mi az aktív pihenésre szavazunk, így nekünk Krabi maga volt a paradicsom. Itt ugyanis minden van belátható távolságon belül. Tenger, dzsungel, szigettúra, hegymászás, templomok, éttermek, bárok – mi imádtuk!
Ao Nang Beach felfedezése
A megérkezésünk napján kicsit még kótyagosnak éreztük magunkat – tekintve a hosszú utat és a majdnem 3 órás transzfert, amit mi taxival tettünk meg -, így aznap Krabi, azon belül is az Ao Nang Beach felfedezését tűztük ki célul. Főleg, mert a szállodai szobánkat nem tudtuk azonnal elfoglalni, szóval maradt a felfedezés.
(Itt ejtenék néhány szót a szállodánkról, amellyel nagyon meg voltunk elégedve! Nem reklám, de mint tudjátok, ami bevált, azt szívesen ajánlom, bármiféle érdek nélkül. Nos, mi elég sokat tanakodtunk, hogy melyik szállodát válasszuk Krabin… hát, ez a hotel telitalálat lett, itt éreztük magunkat egyébként a legjobban az egész utazás alatt. Imádtuk, hogy modern, kényelmes, tágas, tiszta, az ételek finomak. Nagyjából 5 percnyi sétára helyezkedett el a parttól, és 10 percnyire az üzletektől, éttermektől, ráadásul két medence is tartozott hozzá, ezek közül az egyik egy tetőmedence, ahonnan káprázatos látvány tárult elénk naplementekor (is). Maximum a kilátással nem voltam elégedett, mert egy nagy, füves placcra nézett az erkélyünk, de ennél több negatívumot nem tudnék mondani a BlueSotel SMART-ról (két Blue Sotel is van Krabin, de mi a SMART-ban szálltunk meg).
Visszatérve az eredeti témához: tehát az első napon a környéken sétálgattunk… úgy 10-12 km-et. Megnéztük az Ao Nang partszakaszt, felfedeztük a strand menti úton sorakozó üzleteket, bárokat és még egy kifőzdébe is bementünk, ahol egyszerűen isteni Tom Yum levest ettem. Bár itthon azért félnék egy hasonló kifőzdétől – és itt is féltem, de nagyon éhesek voltunk – a későbbi tapasztalataim fényében ez egy teljesen normális étkezde volt, Phuketen és Bangkokban ennél jóval „neccesebb” helyeken is ettünk. Szóval az első nap sétálgattunk, felfedeztünk, megnéztük, hogy hol lehet majd jegyet venni különféle túrákra és persze vásároltunk is, mivel kiderült, hogy se strandtörölközőt, se strandtáskát nem pakoltam, így ezeket pótolni kellett. A vásárlás kapcsán megemlíteném, hogy Krabin nem igazán szeretnek alkudni az árusok. Persze volt, ahol lehetett, de olyannal is találkoztunk, aki teljesen elzárkózott tőle. Ao Nang Beach egyébként nekünk nagyon tetszett, mert tényleg minden volt, ami kellett. Azt mondjuk viccesnek tartottuk, hogy 10-11 után a legtöbb étterem bezárt este, így ilyenkor elindult egy vándorlás azokra a helyekre, amelyek – kiváltságos módon – nyitva tarthattak tovább is.
Railay Beach - Longtail boattal
Másnap még mindig nem éreztük úgy, hogy a helyzet magaslatán lennénk – az időeltolódás azért 6 óra és ez már érezhető -, így egy könnyed strandolós napot terveztünk. Természetesen nem a saját partunkon, hanem arra gondoltunk, átruccanunk a közeli Railay Beach-re, ahova Ao Nang „kikötőjéből” a hosszú, autentikus, úgynevezett longtail boatok vitték az utazókat. Ez nagyjából olyan, mint nálunk a busz. Megváltod a jegyet az irodában, majd kiállsz a partra és megvárod a következő hajót. Persze nem mindegy, hogy kinél váltod a jegyet és melyik long boatra szállsz, de ezt már intézik ott a helyiek. Az út nagyjából 10 perc összesen, de hatalmas élmény, főleg, ha először utazol ilyen járművön. Hatalmas sziklák, hullámzó tenger, és ahogy a szélben repked az ember haja… na, elég filmbe illő. Ahogyan a Railay Beach is. Sőt, nem csupán a strand, hanem úgy az egész. Első körben természetesen megmártóztunk a tengerben, majd miután megszáradtunk, ismét felfedező túrára indultunk. A szárazföld belseje felé egy kis sétányon lehet eljutni, amelyet éttermek öveznek és mondhatom, rendkívül hangulatos az egész: zene, grill, koktélok, árusok… Innen az út kettéágazik, mi pedig azt választottuk, amely átvezetett minket egy másik partszakaszra, a Phra Nang Cave Beach-re, ahol szintén festői táj várt minket (mondjuk ez egész Thaiföldre igaz). Itt található egyébként Phra Nang barlangja is, amelyet sok-sok fallosz (lingam) díszít – ezek Shiva és a termékenység jelképei is. Kicsit távolabb sétálva a barlangtól aztán egyre kevesebb lett az ember, mígnem csak mi maradtunk. Nagyon érdekes úgy általánosságban, hogy én sokkal zsúfoltabbnak képzeltem Thaiföldet, de ahol mi jártunk – oké, nem jellemző ránk, hogy a legtömöttebb, trendi tengerpartot választjuk, ha van más opció -, ott teljesen elviselhető volt az emberek száma, sőt néha meglepően kevés turistával találkoztunk.
Phra Nang Beach-ről visszafelé sétálva még egy említésre méltó dologba belefutottunk, ez pedig egy hatalmas szikla volt, amely pont úgy festett, mintha az itthoni cseppkőbarlangokat kifordították volna… Ráadásul ezen a csodás természeti képződményen még egy túraút is vezetett – felfelé! Igen, jól érted, felfelé, tehát mászni kellett. Bevallom, én ezt a kalandot kihagytam, de Gergő néhány nap múlva bizony felkapaszkodott a meredélyen, bejárta az ösvényt és azt mondta, hogy csodás kilátásban lehet része annak, aki nem rest és felkapaszkodik a sziklákon.
TIPP: akit a mászás is érdekel, az mindenképpen vigyen magával sportcipőt a Reiley Beach kirándulásra!
Dzsungeltúra, Emerald Pool, Blue Pool és a meleg vizű forrás
A következő napra egy privát dzsungeltúrát és egy templomlátogatást terveztünk be.
TIPP: Mi nagyon szeretjük az olyan kirándulásokat, ahol nem kell még 20 turistával nyomorognunk egy buszban és igazodnunk egy kötött programhoz, így ha ár-érték arányban megéri, akkor inkább a privát megoldást választjuk. Egyébként is felfedező típusok vagyunk, tehát nem nagyon szoktunk szervezetten utazni, ám Thaiföldön – mivel nem béreltünk se motort, se autót – kellett azért némi segítség a távolabbi célpontok eléréséhez, ezért egy helyi utazásszervezővel egyeztettünk (akinek a számát az itthoni privát utazásszervezőnk adta meg), ő küldött nekünk egy sofőrt, aki elvitt minket ezen a napon a megbeszélt 3 úti célhoz. Mi szívből ajánljuk ezt a megoldást, mert kényelmes, gyors és csak hozzánk igazodik. Ráadásul a kiajánlott árba benne volt már minden költség, tehát a belépődíjak, az ebédünk és a palackos víz is. Hátránya, hogy a sofőr nem beszélt angolul, szóval idegenvezetést nem kaptunk itt – de például Balin a privát túráinkon egy magyar lány kalauzolt minket, na az tényleg minden pénzt megért!
Na, de hol is jártunk ezen a napon? Először a Thung Teao Forest Nemzeti Parkba vitt minket a sofőr. Itt egy rövidke dzsungelséta után megérkeztünk a csodaszép Emerald Poolhoz, amelynek türkizkék vizében fürödni is lehetett. Ennek megfelelően itt elég sok turistával találkoztunk, de semmiképpen nem mondanám túlzsúfoltnak a tavat, szóval nyugodtan meg lehet mártózni, ha valaki kitikkadt az idáig vezető úton. Itt azonban még nem ér véget a kirándulás, mivel az Emerald Pooltól tovább haladva a nemzeti park másik látványosságához is elsétálhatunk, ami pedig a Blue Pool. Ebben ugyan nem lehet megmártózni, viszont kicsit érdemes a partján megpiheni és elmélázni, miközben a hihetetlenül kék vizet csodáljuk.
TIPP: Szerintem sokkal jobb, ha először elgyalogoltok a távolabbi Blue Poolhoz és csak visszafelé csobbantok az Emerald Poolban, különben félő, hogy vizesen már nem mentek tovább, márpedig kár lenne kihagyni a Blue Pool látványát.
És, hogy a vizes élmények ne érjenek véget, a Thung Teao Forest Nemzeti Parkból egy gyors ebéd után átvitt minket a sofőr aHot Spring meleg vizű forráshoz, amely voltaképpen olyan, mint egy itthoni termálfürdő, kivéve, hogy itt nem épített medencében ejtőzünk, hanem – állítólag – a természet által kialakított öblös képződményekben, amelyeken a meleg víz átfolyik. Nagyon vicces és érdekes az egész, arról nem is szólva, hogy relaxációnak sem utolsó. Persze itt is számítsunk rá, hogy nem mi leszünk az egyetlen fürdőzők, tumultussal azonban ennél a látványosságnál sem találkoztunk. A Hot Spring bár állítólag természetes képződmény, mi azért úgy véltük, hogy kicsit azért az emberi kéz is rásegített a jelenlegi kinézetére… de lehet, hogy tévedünk. Az biztos, hogy a fürdő területén nem csupán ez az egy medenceegyüttes található, hanem épített verziók is – igaz, amikor mi ott voltunk azok épp üresen tátongtak –, ráadásul akad zuhanyzó és wc is, szóval nyugodtan készüljetek váltóruhával. Én itt a pancsolás után át is öltöztem, mert a következő állomásunknál kötelező volt a térd alá érő és vállat elfedő ruha…
Tiger Cave Temple – Wat Tham Suea
Ezen a privát túrás napunkon utolsó állomásként a Tiger Cave Temple-t avagy a Wat Tham Suea-t látogattuk meg.
TIPP: Fontos tudni, hogy a thai templomokba és palotákba csak illő öltözetben lépjünk be, ami azt jelenti, hogy főleg a nőknek térd alá érő és vállat takaró ruhát kell viselniük, de akadnak olyan látványosságok, ahol a férfiaknál is komolyan veszik ezt a szabályt. Én mindig vittem magammal egy vállkendőt a kirándulásainkra, biztos, ami biztos alapon, igaz a legtöbb helyen bérelni vagy venni is lehet stólákat, de azért csak jobb a saját. Szintén fontos, hogy az említett épületekbe nem lehet cipővel belépni.
A Tiger Cave templomnál kifejezetten szigorúan vették a fenti öltözködési szabályokat és egy thai asszony rendületlenül kiabált azokkal a turistákkal, akik megpróbáltak topban vagy rövidnadrágban belépni a szent hely területére. Rám is rám szólt, hogy rendesen terítsem magamra a kendőmet… Viszont amikor már bent voltunk, kutya sem nézte, hogy mi van rajtunk, sokakat láttam haspólóban, ami azért elég nagy tiszteletlenség szerintem… Azt bevallom, hogy bizony én is levettem a vállkendőmet, de csak azért, mert a templomot a hegy tetejére építették és több mint 1200 lépcsőfokot kellett megmászni ahhoz, hogy feljussunk odáig – ez pedig nem kis izzadással (is) járt.
TIPP: 1237 lépcső vezet a templomhoz, méghozzá olyan meredeken, amilyet én még nem láttam, pedig jártam már magas helyeken, például a kotori erődben. Ráadásul a lépcsőfokok nem egyforma magasak és szélesek, úgyhogy halmozottan hátrányos a helyzet. Éppen ezért én azt ajánlom, hogy mindenképpen sportcipőben induljatok neki a lépcsőzésnek és vigyetek magatokkal vizet! Szükség lesz rá!
Mi pont naplemente előtt értünk fel a szentélyhez, így nem csupán a kilátásban gyönyörködhettünk, de az alkonyatban is. Aki teheti, az ebben az időszakban érkezzen, mert tényleg lélegzetelállító és a fények is elképesztőek (ráadásul nem kell a tűző nappal is megküzdeni a hegymenet során)! Lefelé szintén szenvedős kicsit a lépcsőzés, szóval tartalékoljátok az erőtöket, de mindenképpen megéri ez a kirándulás!
Maya Bay, Phi Phi, Bamboo Island - speed boattal
A következő napon egy csoportos túrán vettünk részt, mivel a kiszemelt úti céljaink annyira messze estek Krabitól, hogy speed boattal lehetett csak elérni őket, ennél az utazási formánál viszont a privát hajóbérlés már irreálisan drága lett volna a csoportos kiránduláshoz képest.
(Ahogy látjátok, mi minden kirándulásnál külön-külön mérlegeltünk és azt az utazási formát választottuk, ami ár-érték arányban nekünk jobban megérte. Mivel nem low budget nyaralásnak terveztük Thaiföldet, ezért bizonyos szolgáltatásoknál nekünk belefért a magasabb ár, de az esztelen költekezés azért nem jellemző ránk, úgyhogy itt is megvizsgáltuk a lehetőségeket és úgy döntöttünk.)
Tehát ezen a napon speed boattal látogattunk meg több, távolabbi szigetet is sokadmagunkkal, így bár csodás helyeken jártunk, nekem túl turistás volt a dolog. Pontos menetrendet követtünk, időbeosztást, terelgettek minket… ami érthető, hiszen 20-25 embert kellett egyben tartani, de éppen ezért nekem ez a kirándulási forma nem a kedvencem. Ezt leszámítva remek nap volt és sok érdekes dolgot láttunk.
Első állomásként a híres Maya Bayben kötött ki a hajónk – egy bő egyórás tengeren történő száguldást követően – és ha valahol, na akkor itt megtapasztalhattuk, milyen is a „turistás Thaiföld”. Eddig ugye azt írtam, hogy sehol nem találkoztunk tömeggel, minden kirándulási helyen kényelmes és kellemes körülmények között nézelődhettünk… Na, ezt felejtsétek el a Maya Bay-nél! Itt kérem rend és fegyelem van!
A hajók katonás sorban érkeznek, majd turisták ki, libasorban irány a sziget belseje, de csak az egyik oldalon, mert a másik már a visszafelé menetelőké. 40 perc, se több, se kevesebb – minden csoport vezetője ezt harsogja. Úgyhogy irány a part vagy inkább A part, mert ugye azért ennyire felkapott ez a hely, mert itt forgatták “A part” című mozifilmet Leonardo DiCaprio főszereplésével.
Szóval robogás a partra, ahol tilos a fürdés, ellenben millió és egy turista tolong, hogy megcsodálja ezt a valóban ámulatos öblöt. Érdekes, mert bár tényleg eszméletlenül sok az ember, mégis lehetett olyan képet csinálni, amin csak mi szerepeltünk. A 40 perc gyorsan elszállt, így alighogy sétáltunk egyet a fehér homokban és készítettünk pár fotót, már mehettünk is vissza a találkozási ponthoz - onnan pedig szépen libasorban masírozhattunk vissza a hajónkhoz.
Innen egy kis tengeri fürdőzés után Phi Phire hajóztunk át, ahol megebédelhettünk és maradt némi szabadidőnk élvezni a sziget különleges atmoszféráját. Hosszabb kirándulásra azonban nem volt elég az időnk, mivel itt is megadták a csoportnak, hogy mikor és hol találkozunk, így Phi Phi felfedezése igazából elmaradt. Valójában azonban itt nincs is túl sok látnivaló, ezért is döntöttünk úgy az utazás szervezésekor, hogy a szigetet csak egy rövidke kirándulás erejéig iktatjuk be a programunkba. Ejtőzni azonban jó volt a parton, mielőtt tovább robogtunk a következő állomásra.
Utolsóként ezen a napon a hajónk - némi búvárkodás után - a Bamboo Island partjainál kötött ki, ahol szintén kaptunk némi szabadidőt. Ezt mi a beach felfedezésével és fürdéssel töltöttünk. Természetesen a homok itt is valószínűtlenül fehéren izzott, a tenger pedig türkiz színben tündökölt. Varázslatos látvány és élmény volt, itt akár egy teljes napot is szívesen eltöltöttünk volna.
Longboat privát túra - Poda, Chicken, Tup Island
A következő nap még mindig nem nyughattunk, így egy újabb kirándulós nap várt ránk, most azonban egy privát long boat repített minket a környező szigetekre. Mint említettem ez a típusú túra az én szívemhez közelebb áll, mivel egészen más egy turistacsoport részének lenni, mint a saját ritmusunkban felfedezni, amit csak akarunk. Ezen a napon tényleg arra mentünk, amerre akartunk és addig maradtunk egyes helyeken, ameddig csak kedvünk tartotta, mivel az egész hajót béreltük ki sofőrrel/kapitánnyal. Az angollal ugyan meggyűlt kicsit a bajunk, de nagy kalamajka nem történt, csak az elején volt némi félreértés, hogy mi lesz az első állomásunk. A kapitányunk a Railay Beach-re akart elsőnek vinni minket, mi viszont ezt szántuk utolsó állomásnak, mivel itt már jártunk és csak vacsorázni és sziklát mászni akartunk itt a nap végén. Na, de a félreértés tisztázása után már süvítettünk is az első szigetre, amelyet mindenkinek látnia kell, aki Krabin nyaral! Miért? Mert fantasztikus! Legalább olyan fehér a homok itt, mint a Maya Bay-ben és olyan élénk színű a tenger is, viszont embert alig látni itt: ez pedig a Poda Island vagy Koh Poda.
Komolyan mondom, hogy ahol kikötöttünk ott összesen 4 hajó ringatózott a vízen, némi séta után pedig már senkit nem láttunk az egész partszakaszon. Na, itt aztán lehetett olyan képeket csinálni, ahol nem kellett azt nézni, ki sétál rá a fotóra! Csak a homok, a tenger, a szikrázó napsütés… Ne hagyjátok ki a Poda-szigetet, főleg ha egy kis nyugira vágytok vagy szeretnétek igazán szép képeket, de feszélyez, amikor 10-en fixíroznak közben. Mi nagyon ráérősek voltunk ezen a napon, késő délelőttre járt mire elindultunk és nem is terveztünk sok programot, így itt legalább 2 órát elvoltunk.
A Poda Island után pedig az ikonikus Chicken Island következett, ami minden túrának szerves része, bár engem különösebben nem nyűgözött le. A Csirke-sziget látványossága az égbe nyúló szikla, amelynek olyan a formája, mint egy csirke feje. Ennyi. Oké, vicces, de ennél többet nem tud.
Ezt követően irányba álltunk a Railay Beach felé, ám közben még útba ejtettünk egy nagyon érdekes megállót, a Tup-szigetet (Koh Tup), amely arról nevezetes, hogy ha éppen apály van, akkor a szomszédos szigetre át lehet gyalog menni a köztük keletkező homokpadon. Nos, amikor mi még a Poda-szigetre mentünk, híre-hamva sem volt az átjárónak, ám amikor visszafelé tartottunk a Railay Beach-re, akkor láttuk, hogy már mászkálnak a két sziget között az emberek. Nem mondom, hogy száraz lábbal át tudtunk kelni egyik partról a másikra, de a tenger térd alá ért, így mégis sikerült gyalogszerrel átsétálnunk, ami azért valljuk be, hogy különleges élmény. Arra azért érdemes ügyelni, hogy elég sziklás az “átjáró”, szóval nem árt egy vízi papucs, sőt mi tengeri sünt is láttunk… szóval csak óvatosan.
Végül, de nem utolsósorban, a nap zárásaként ismét kikötöttünk a Railay Beach-en, ahol egy kissé eldugott éttermet választottunk a kései ebédhez. Ahogy fentebb már írtam, ez a partszakasz nagyon hangulatos és szép, tele remek éttermekkel, s bár nem kifejezetten rossz a part infrastruktúrája, pont itt esett meg velem egy igazán szürreális élmény… Azt érdemes tudni, hogy Thaiföldet is megtépázta a covid és a Railay Beachen is bezárt több étterem, sőt szálloda is a járványhelyzet miatt. Ahogy említettem, mi strandolni, ebédelni és sziklát mászni érkeztünk ezen a napon és ki is szemeltünk egy étkezdét, amely nagyon jó értékeléseket kapott a neten. Igen ám, de az általunk választott kifőzdének nem volt saját mosdója, így amikor kérdeztem, hol a wc, a pincér intett, hogy kövessem, majd elkísért egy közeli, ám már bezárt szálloda kerti toalettjéhez… Mit ne mondjak, elég rémisztő volt, amikor az üresen tátongó medence és pool bar melletti kis épületre mutatott, amely mögött ott nyújtózott a teljesen elhagyott, apokaliptikus képet mutató hotel… De hát a szükség az szükség. Be is mentem és meglepően tiszta körülmények fogadtak, még nedves törlőkendő is volt az apró helyiségben, sőt kézmosó is akadt folyékony szappannal, igaz, amikor megnyitottam a csapot, akkor a mosdókagylóból a földre folyt a víz… A legjobb szó tényleg az volt az egészre, hogy szürreális.
Ennek ellenére az étteremben valóban nagyon jót ettünk, ebéd után pedig én lementem a partra, míg a férjem egy barátjával - aki a közeli Laoszról ugrott át hozzánk Krabira néhány napra - elindult sziklát mászni, ahogyan ezt már említettem fentebb.
Ezen az estén sem nagyon kellett minket altatni. Mondjuk még este azért kiélveztük a szállodánk tetőmedencéjét, ahol elkortyoltunk néhány koktélt és gyönyörködtünk a naplementében.
Ez volt az utolsó esténk Krabin,másnap pedig kezdetét vette utazásunk phuketi szakasza. A következő bejegyzésben erről fogok írni bővebben.
Tarts velem -Come with me!