Utazz Thaiföldre - Úti beszámoló Phuketről és környékéről
A Krabin töltött öt nap még magunkhoz képest is nagyon aktívra sikeredett, olyannyira, hogy sima, láblógatás és maximális pihenés nem is fért bele. Mindig mentünk valamerre, hiszen annyi érdekes és izgalmas kirándulási lehetőséggel kecsegtetett Krabi, hogy képtelenek voltunk egy egész napot a medence mellett vagy akár a tengerparton fekve eltölteni. Ennek azért meg is lett az eredménye, mert az eleve gyenge bokám - amit egy futás során életre szólóan tönkre tettem - be is durrant, így Phuketen bizony vissza kellett vennünk a tempóból. Azért bevallom, egy picit még örültem is neki, mert ránk fért végre legalább egy vagy két nap passzív pihi.
Helló, Phuket!
Krabiról Phuketre taxival mentünk át (ahogyan a megérkezésünkkor is a phuketi reptérről Krabira), ami a lehető legkényelmesebb utazási forma, igaz, még így is nagyjából 3 órát kocsikáztunk a két helyszín között és cirka 20.000 Ft-ba került kettőnknek. Ár-érték arányban mi ezt jónak ítéltük és mivel nem akartunk más utasokhoz igazodni, így számunkra ez volt az ideális transzfer. Az előző bejegyzésben már írtam, hogy mi inkább privát utazók vagyunk, a kirándulásainkat is javarészt így oldottuk meg, és a transzfernél is ezt a megoldást láttuk jónak.
A phuketi szállásunk kevésbé volt fancy, mint a Krabin választott hotel, ami leginkább a berendezésén érződött - kicsit egyszerű volt -, viszont itt pool access szobát vettünk ki, ami azt jelentette, hogy az ágy mellől egyenesen a medencébe csobbanhattunk, illetve saját medenceparti terasszal és privát szakasszal rendelkeztünk. Ez azért “nagyon adta”, ahogy Gergő mondogatta reggelente, amikor az ébredést követően azonnal a vízbe vetette magát. És valóban, ez - valamint a pazar, gondozott közös medence - nagyon tetszett mindkettőnknek, és valamelyest feledtette, hogy a szobát viszont nem találtuk különösebben szépnek.
Nem is csoda hát, hogy az első fél napunkat a szálloda medencéiben töltöttük, este pedig körülnéztünk a környék sétálóutcáján, ahol egy gyógyszertárat is útba ejtettünk, hogy a feldagadt, sajgó bokámra vegyünk valamit. Meglepő módon egy remek krémet adott a patikus, ami másnapra már jelentősen javított a helyzeten. Ennek ellenére az első teljes napunkra nem terveztünk semmilyen nagyobb kirándulást, csupán egy eldugott kis partszakaszt látogattunk meg, amit viszont mindenkinek szívből ajánlok.
Nui Beach - a mesebeli, eldugott öböl
Nem szeretjük a túlzsúfolt, nagyon turistás helyeket, Phuket viszont pont ilyen. Éppen ezért, bár semmiképpen sem szerettük volna kihagyni Thaiföld ezen részét, azért igyekeztünk itt is inkább megtalálni az olyan partszakaszokat, ahol nem kell hering módjára egymás szájában feküdnünk több száz más nyaralóval. Mivel azonban a hozzánk közel eső strand pont ilyennek tűnt, így inkább kerestünk egy eldugott öblöt, ahol minden van, aminek lennie kell egy kellemes tengerparton, mégsem kell sok más emberrel megverekednünk mondjuk, ha ebédelni szeretnénk. Nos, meg is találtuk ezt a kis ékszerdobozt - ez volt Nui Beach.
Nui Beach-re szintén taxival mentünk, illetve csak egy szakaszig, mert ott bizony át kellett ülnünk egy terepjáróba, ami iszonyú meredek úton ereszkedett le a tengerpartig. Akik motorral vágnak neki ennek a kirándulásnak, azoknak is azt ajánlom, hogy a beach-hez vezető út bejáratánál parkoljanak le és fizessenek be az ott sorakozó dzsipek egyikére, amelyeket gyakorlott sofőrök vezetnek. Ugyanis szükség lesz a rutinra… mi láttunk motorosokat lefele menet és állítom, vért izzadtak a poros, csúszós és irgalmatlanul meredek úton. Viszont, aki egyszer elér Nui Beach partjaihoz, azt minden kellemetlenségért kárpótol ez a kis öböl. És amikor azt mondom, hogy kis öböl, akkor tényleg kicsire gondolok. Viszont mivel kicsi és eldugott, így tömeggel sem kell számolni. Számolhatunk viszont napernyőkkel és napágyakkal, büfével, mosdókkal és csodás látképpel. Utóbbit pedig nem is akárhogyan örökíthetjük meg, ugyanis az egész partszakasz tele van kifejezetten instakompatibilis fotóhelyszínekkel. Őrület az egész, illetve őrületesen jó fotókat lehet itt csinálni a telepített kád, hinta, fonott fészek és más egyéb kellékek között. Ha pedig belefáradtunk vagy meguntuk a pózolást, akkor ehetünk egy jó tom yum levest, ihatunk egy koktélt vagy csak egyszerűen megmártózhatunk a kristálytiszta vízben.
Big Buddha, avagy Ming Mongkol Buddha
A következő napon egy kultúrfröccsel ellensúlyoztuk a Nui Beach-en való semmittevést, így a Big Buddha és a Wat Chalong meglátogatása volt a program. Ezen a napon egyébként iszonyatosan fülledt és párás időt fogtunk ki, így megtapasztalhattuk, milyen is az igazi thaiföldi klíma, ami eddig azért elkerült minket. Krabin meleg, de picit szeles időnk volt végig, itt Phuketen azonban rendesen izzadtunk - és akkor még nem is sejtettük, hogy ennél sokkal, de sokkal fülledtebb lesz majd az idő Bangkokban, ám erről majd később írok.
Nagyjából 11 körül indultunk el a Big Buddhához, amire egyébként a szállásunkról konkrétan ráláttunk, mivel ez a nevezetesség a felettünk tornyosuló hegy tetején helyezkedett el. Még az is megfordult a fejünkben, hogy eltúrázunk odáig, de ezt végül elvetettük, hatalmas szerencsénkre, mert valójában nem is volt olyan közel, mint hittük - egy végtelen, felfele kanyargó szerpentinen kellett volna felkaptatnunk, ami a 100%-os páratartalomban és 40 fokban nem lett volna túl baráti. Ezen a napon 4 óra időintervallumra béreltük Grabet, így mind a Big Buddhához, mind a Wat Chalonghoz privát sofőrrel mentünk - az árakról már egy korábbi bejegyzésben írtam.
A Buddha-szobor, amelynek a hivatalos neve Phra Phutta Ming Mongkol Eknakiri (röviden: Ming Mongkol Buddha) egy olyan tipikus turistalátványosság, amit nem szabad kihagyni, de ennek megfelelően arra is készülni kell, hogy általában nagyon sok kirándulóval kell osztoznunk az élményen. Mi legalábbis ezt hallottuk… A tapasztalat azonban mást mutatott. Valószínűleg szerencsés időpontban érkeztünk, mert nem mondhatom, hogy tömeg fogadott minket a Big Buddhánál, sőt olyannyira nem, hogy még áldásért is sorba álltunk - pontosabban térdeltünk -, holott előre megbeszéltük, hogy ezt ki fogjuk hagyni, mivel mindenhol azt hallottuk, hogy akár órákig is kell várakozni, mire a szerzetesek elé kerülnek a látogatók. Hát, mi nagyjából 10 perc alatt “letudtuk” az egészet - itt is nagy mázlink volt, mint általánosságban az egész út alatt.
Alapjáraton nem a csuklónkra kötött áldófonal és áldás miatt érkeztünk, hanem a hatalmas, 45 méter magas, fehér márvánnyal borított szobrot szerettük volna megnézni, amelynek a belseje egy templomot rejt, ám a színes, fonott karkötőnek is nagyon örültem, annak meg főleg, hogy az utolsó pillanatban végül Gergő is úgy döntött, hogy beáll velem a sorba, így mindketten kaptunk az áldásból, valamint az áldókarkötőből is. Én ezen felül egy kicsit le is telepedtem a Buddha belsejében kialakított templomban és elmormoltam pár mantrát.
A helynek nagyon különleges a hangulata, lélegzetelállító a vakítóan fehér, óriás szobor és összességében az egész hely. Ne hagyjátok ki, ha Phuketen jártok!
Wat Chalonghoz, avagy Wat Chaiyathararam
A Big Buddhánál nagyjából 1 órát időztünk, majd a sofőr átvitt minket a közeli, XIX. században épült Wat Chalonghoz (Wat Chaiyathararam), amely a Phuketen található 29 templom közül a leglátogatottabb és talán a legfontosabb is. Itt őrzik ugyanis Buddha csontszilánkjait. A templom területén több szentély, pagoda is található és őszintén megvallva az egyik káprázatosabb, mint a másik. Csupa ciráda, csupa arany… szinte beleszédül az ember ennyi pompába. Érdemes kicsit jobban körülnézni egyébként az épületekben, mert amellett, hogy nagyon díszesek, több festmény is található az egyikben. Ezek a képek kifejezetten Buddha történetét mesélik el, sőt szövegeket is láthatunk rajtuk, amelyek ugyan thai nyelven íródtak, de a Google fényképes fordítójával egészen jól megfejthetőek. Így nem csupán a szemünk gyönyörködhet, de kicsit többet meg is tudhatunk Buddháról.
TIPP: Fontos tudni, hogy mind itt, mind pedig a Big Buddhánál be kell tartani a szent helyekkel kapcsolatos öltözködési szabályokat, tehát főleg a nőknek térd alá érő szoknyát vagy nadrágot kell viselniük és a válluk sem lehet fedetlen - utóbbit egy stólával remekül lehet orvosolni. Valamint a szentélyekben nem lehet cipővel belépni, tehát a lábbelinket kint kell hagyni a bejáratnál.
Másnap, az utolsó phuketi napunkat, teljes mértékben a passzív pihenésnek szenteltük a privát és a közös medence partján, tőlünk teljesen szokatlan módon. Viszont így a 9. nap környékén éreztük már, hogy kell egy kis nyugalom, hiszen a következő délelőtt indultunk tovább Bangkokba, ahol az ott töltött 3 napot szerettük volna maximálisan kihasználni.
Tarts velem oda is - Come with me!