Zakopane tavasszal és ősszel

Zakopane tavasszal és ősszel 

A legtöbben téli úti célként gondolnak Zakopanéra. Havas hegyoldalak, síelők, forralt bor, hütték. Pedig a Tátra lábánál nyújtózó lengyel városkát tavasszal és ősszel is érdemes meglátogatni, mert ilyenkor is gyönyörű – csak épp máshogy.

Mi sem a téli derekán, azaz a főszezonban érkeztünk Zakopanéba, mégis tökéletesnek éreztük az időzítést, hogy felfedezzük a várost, na meg persze a környező kirándulási lehetőségeket. Télen egyébként már jártunk Lengyelországban Gergővel évekkel ezelőtt, akkor Krinyicán töltöttünk pár napot és igazi havas mesevilágba cseppentünk. Bár én nem vagyok egy nagy hideg- és hókedvelő nagyon tetszett, de arra is kíváncsi voltam, milyen lehet Lengyelország nem hófödte arca. Elárulom előre: szép, kalandos és vadregényes.

Hol szálljunk meg Zakopánéban?

Zakopánéban rengeteg jó minőségű szállást találhattok, amelyek ráadásul ár-érték arányban is kifejezetten szuperek – legalábbis a főszezonon kívül. Mi olyan helyet kerestünk, ami modern, mégis autentikus, van wellness részlege és sétatávolságra található a főutcától, na meg a túraútvonalaktól. Így esett a választásunk a Budzowski Wierch Residence & SPA-ra, ami ugyan kicsit eldugottabb helyen bújik meg – ennek köszönhetően viszont csendes és meghitt –, mégsem túl messze az éttermektől, boltoktól és minden egyébtől. Nekem nem csupán a stílusa jött be nagyon, de az is, hogy rendkívüli módon figyeltek a tisztaságra, reggelente privát módon kaptuk meg a reggelinket az apartmanba, így akár pizsamában is ehettünk és a wellness sem volt zsúfolt, mivel előre le kellett foglalni, hogy mikor szeretnénk menni, ilyenkor pedig csak és kizárólag mi tartózkodhattunk ott. Éppen ezért – bennünk – az egész nagyon intim és családias élményként maradt meg, hiszen nem kellett más vendégekkel találkoznunk egyáltalán. Ezt a szállást tehát kifejezetten akkor ajánlom, ha hasonló, nagyon privát hangulatra vágytok. És a plusz pont? Reggelente, amikor kiültünk a kis teraszunkra kávézni, láthattuk, ahogy 10-12 őz legelészik, napozik és ugrabugrál a szomszédos réten. Ja igen, kávézni bármikor lehetett, mivel egy ingyenesen használható kávégép is helyet kapott az egyik folyosón, ahol egyébként forró víz és többféle teafilter közül is válogathatott az, aki nem kávézott - például nálunk Dávid.

Kirándulások Zakopanéban - tavasszal és ősszel

Tudom, hogy Zakopane leginkább télen tűnik vonzónak és a legtöbben ebben az évszakban látogatnak el ide, de higgyétek el, érdemes felfedezni egy-egy várost akkor is, amikor nem az "instaready" arcát mutatja. Sőt! Zakopane ősszel és tavasszal valószínűleg sokkal élhetőbb és élvezhetőbb, mint télen - ezt azért is gondolom így, mert bár télen nem jártunk még itt, most is rengeteg túristával osztoztunk a városon, szóval el sem tudom képzelni, hogy mi lehet itt a főszezonban... Ráadásul a város környékén nem csupán síelni lehet, tavasszal és ősszel fantasztikusan jókat lehet kirándulni. Könnyű kis sétákban, közepes túrákban és embert próbáló hegymászásban is részetek lehet itt. Mi mindhármat kipipáltuk az itt töltött 4 nap alatt.

1. Könnyű séta: Gubałówka

A könnyű séta kategóriát mi már a megérkezésünk napján letudtuk, amikor megnéztük magunknak a Zakopane fölé magasodó Gubałówka-hegyet.  Ahogyan a legtöbben, mi is siklóval jutottunk fel a csúcsra, ahol nem csupán a kilátás volt lélegzetelállító, de egy komplett szabadtéri "élményközpont" is várt minket: mindenfelé éttermekbe és kirakodóvásárba botlottunk, szóval ez egy olyan hely, ahol nem annyira a természetközeliség, mint inkább a hangulat és a gasztronómiai élmények dominálnak. Persze mi is engedtünk a csábításnak és az első vacsoránkat itt ejtettük meg egy csodálatos panorámával rendelkező étterem teraszán. Gergő bigost evett, ami egy sűrű, káposztás egytálétel (hasonló, mint a székelykáposzta), én pirogot, Dávid pedig mivel nem túl vállalkozó szellemű gasztrokalandor, így rántott csirkefalatkákat kért.

 Ami nekünk sajnos kimaradt a Gubałówka kapcsán, az a bobozás, ugyanis pont akkor kezdett el szemerkélni az eső, amikor beálltunk a sorba... Igaz, hogy nagyjából 10 másodpercig esett csak, ám így sem lehetett utána már használni a pályát.

Tipp:A Gubałówka felvonó a városközpontból indul, a jegyet pedig előre is meg tudjátok venni online. Ez egy nagyon kényelmes program, semmi megerőltető nincs benne, viszont nagyon hangulatos a téli szezonon kívül is. 

2. Gyakorlott túrázóknak: Giewont-csúcs

A Giewont nem játék. Legalábbis úgy, ahogyan mi jártuk meg. Az érkezésünk másnapjára terveztük be ezt a túrát, ami eredetileg egy összesen 11 km-es kirándulásnak indult, mégis valahogy egy 25 kilométeres embert próbáló küzdelem lett belőle. Hogyan? A kirándulásoknál Gergő a navigátor, de úgy sejtem, hogy valahol a Strążyska Polana nevű állomásnál tértünk le a kijelölt turistacsapásról, ott ugyanis annyi ember tolongott, ami szinte élvezhetetlenné tette az élményt. Így hát inkább egy jóval kevésbé járt utat kerestünk magunknak. Az első 10-15 kilométernél még nem is volt ezzel semmi gond, hiszen gyönyörű tájakon vitt az utunk. Az utunk, ami nem kis szintemelkedést produkált és néhol már inkább másztunk, mintsem sétáltunk. Egyes részek valószínűtlenül meredeken vittek fölfelé, máshol pedig egyszemélyes kecskeösvényeken araszoltunk libasorban. Kalandos volt, nem tagadom és még a kalandosnál is fárasztóbb. Mi nem vagyunk profi hegymászók, de szeretjük a kihívásokat, itt pedig ezekből akadt bőven. Főleg, mert túrabakancs helyett sportcipőben indultunk neki a hegynek. Utólag mondhatnám, hogy rossz ötlet volt, de inkább maradjunk annyiban, hogy tanulságos.

Mindezeken túl viszont olyan festői tájon vágtunk át, amit a legtöbb ember csak a filmekben lát. Néha már-már Frodónak éreztük magunkat, ahogy a hegy peremén sétálunk mindentől és mindenkitől távol, s ha körülnéztünk csak a végtelen, magas hegyek pillantottak vissza ránk. Mesébe illő volt. Még úgy is, hogy mire felértünk a csúcsra (1825 m magasra) én már nagyon elfáradtam és a bokám is fájt, így a hegycsúcson büszkélkedő kereszthez már nem volt erőm felmászni. Azt csak Gergő és Dávid hódította meg láncokba kapaszkodva, még magasabbra törve. Én addig a hegy tetején, de nem teljesen a csúcsán, pihentem egy kicsit... szükségem is volt rá, mert még előttünk állt a hegyről való leereszkedés, ami szintén nem volt gyerekjáték a hihetetlenül meredek hegyoldalon, csúszós kövek és éles sziklák között.

S bár mire visszaértünk a városba, már alig álltunk a lábunkon mégis minden lépés megérte. A legbüszkébb természetesen Dávidra vagyok, aki 8 évesen hajtotta végre ezt a bravúrt, és aki csak lefelé menet szontyolodott el kicsit, mivel akkorra már tényleg nagyon elfáradt és a sportcipőben való botorkálás sem könnyítette meg a dolgát – bevallom, a mienket sem. Amikor leértünk Zakopanéba szinte az első helyre beszédültünk. Alig vártuk, hogy kicsit megpihenjünk és együnk egy jót, mielőtt vissza sétálunk a szállásra. Lengyelországban nagyon tetszenek az autentikus fából készül – vagy olyan hatású – épületek, a faberendezések és valahogy az egész enteriőr. Persze ezek valószínűleg télen még hangulatosabbak, de azért más évszakokban is különleges atmoszférával bírnak. Ezen az estén én egy jó forró, de tápláló levesre vágytam, utána pedig egy kis almás süteményre vaníliafagyival, Gergő szintén levest evett, majd a lengyelek híres sajtját, az oscypeket grillezve, lekvárral. Elsőre fura párosításnak tűnhet ez a kombó, de higgyétek el, valami isteni finom. 

Tipp: Ha meg akarjátok hódítani a Giewontot, induljatok korán, vigyetek elég vizet, snacket, és viseljetek túrabakancsot.

Tipp: Az oscypek szinte bárhol kapható, nagy hengerként vagy kisebb tenyérnyi kiszerelésben és nyersen valamint sütve egyaránt fogyasztható. Azt ajánlom, hogy mindenképpen próbáljátok ki sütve, amikor a sajt kissé megolvad belül, mert úgy az igazi. Ha hoztok haza vákuumcsomagolásban, akkor a nyári grillezésnél is nagy sikert fog aratni – ezt tapasztalatból mondom.

Esős napok Zakopenéban: társasjáték, wellness, sétálóutca

A harmadik nap reggelén az eső kopogása ébresztett minket. Mivel már az érkezésünk előtti napokban megnéztük az időjárás jelentést, tudtuk, hogy nem kerülhetjük el az esőt. Szerencsére azonban erre is felkészültünk és vittünk magunkkal társasjátékot, na meg fürdőruhát is, így a nap egyik részét játékkal töltöttük, a másikat wellnesszel, este pedig - amikor már csak szórványosan szemerkélt – besétáltunk a központba. Valójában jól is jött ez a kis rossz idő, mert ennél jobban nem is tölthettük volna a teljesítménytúránk utáni napot, amikor mindenkinek mindene fájt. Jó volt kicsit lazulni, élvezni ennek a napnak a lassú ritmusát, este pedig egy étteremből figyelni a sétálóutca forgatagát, majd átülni egy másik helyre és megvacsorázni. Ez is hozzátartozik az élményhez.

Tipp: Érdemes olyan szállást választani, ahol van wellness vagy játszószoba, mert az időjárás a Tátrában kiszámíthatatlan.

Közepes nehézségű kirándulás: Morskie Oko 

Mivel a lengyel kiruccanásunk csupán 4 napig tartott, így ezen a reggelen kicsekkoltunk a szállásról és elindultunk haza. Ám nem egyenesen Magyarország felé vettük az irányt, inkább útba ejtettük a Morskie Okot, amit Lengyelország legszebb tavaként emlegetnek. Mivel még mindig nyögtük kicsit a Giewont-csúcs meghódítását, így azt gondoltuk, levezetésnek jöhet egy könnyed, cirka 9 kilométeres, aszfaltozott útvonalon haladó kis kirándulás. Hát, ez egy kicsit másképp alakult, mint vártuk... Egyrészt kicsit rosszul mértük fel a távolságot, mivel ahol kinéztük a túrát ott a hosszát úgy adták meg, hogy csak az odautat számolták, ebből pedig egyenesen következik, hogy ez a kirándulás valójában nem 9, hanem 18 kilométeres. Ezt jó, ha tudjátok:D Másrészt, a Morskie Oko Lengyelország egyik leglátogatottabb kirándulási célpontja, ennek következtében pedig annyian meneteltünk a lebetonozott úton, hogy nem győztük egymást kerülgetni. Ez pedig számunkra meglehetősen sokat rontott az élményen. Egy idő után annyira zavart minket a tömeg, hogy inkább letértünk az aszfaltozott útról és a kis erdei ösvényeken kaptattunk fölfelé. Ezek szintén kiépített útvonalak, ám mivel sokkal meredekebbek és a terepviszonyok is változatosak rajtuk, így kevesebben választják ezeket a kényelmes betonút helyett. 

Tipp: A tó lovaskocsival is megközelíthető, így azok számára is elérhető a Morskie Oko, akik nem akarnak túrázni vagy – kevésbé edzett – kisgyerekkel vágnának neki a kalandnak. Visszafelé mi is azzal jöttünk le, hiszen eléggé elszámoltuk magunkat és gyalogosan a túra összesen majdnem 4-5 órát vett volna igénybe, aminek mi csak a felével kalkuláltunk, mivel eredetileg a távot is fele annyinak gondoltuk. 

De térjünk is vissza a lényeghez, azaz a Morskie Okohoz. Ha egy szóban kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy gyönyörű és megéri a hosszú séta, hogy megnézzétek. Azt azonban muszáj hozzátennem, hogy itt biztosan nem fogjátok megtapasztalni az érintetlen természet és a vadregényes, néma táj romantikáját. Miért? Mert nem csupán az idevezető úton tolonganak a turisták, de bizony a tónál is. Legalábbis, amikor mi voltunk, akkor csak araszolva tudtunk lejutni a tópartra, ahol pedig egymást taposták szinte az emberek. Lehet, hogy ez annak is köszönhető, hogy mire felértünk, elkezdett esni az eső, így az emberek a tó turista útvonal felőli oldalán maradtak… érthető, hogy esőben keveseknek van kedvük sétálni még egy nagyot a tó mentén.

 Mi is azt terveztük, hogy körbejárjuk a tavat, de esőben hamar elszállt a lelkesedésünk, így néhány fotó után, amikor tényleg elkezdett esni, inkább elindultunk visszafelé. Illetve először még szerettünk volna a tóparti menedékházban megebédelni, de ez is lehetetlen küldetésnek bizonyult, annyian zsúfolódtak be a faházba.
Így a Morskie Okohoz tett kirándulás felemás emlékként maradt meg bennünk. Egyrészt tényleg nagyon szép maga az útvonal, főleg az utolsó 1.5 km, másrészt viszont a sok ember, a tömeg a tónál és az étteremben, valamint az eső azért elég sokat rontott az összképen.

 A visszafelé útnak tehát picit csalódottan és meglehetősen elcsigázottan vágtunk neki, ráadásul az eső miatt – ami egyébként addigra már el is állt – a lovaskocsira is legalább 1 órát vártunk. Így annak ellenére, hogy megértem, miért ennyire népszerű Lengyelországban ez a kirándulási célpont, nekem nem lett a kedvencem.

Tipp: Ha lehet, korán induljatok, mert 2-2,5 óra csak elérni a tavat. Ha ott még nézelődtök, sétáltok, esetleg beültök az étterembe, akkor legalább 4 óra telik el és akkor még nem indultatok el visszafelé, ami 2-2,5 óra, ha gyalog jöttök, de lovaskocsival is lehet 1-1.5 óra, ha sokat kell várni. 

Tipp: Mindenképpen vigyetek magatokkal esőkabátot, mert a hegyek között az időjárás pillanatok alatt változik. Mi ide nem vittünk, de a következő szlovák kiruccanásunkra beszereztünk 3 picire összehajtható típust, amelyek nem foglaltak nagy helyet a hátizsákokban. Elárulom, jól is jöttek…

Miért jó döntés Zakopane tavasszal és ősszel?

És akkor lássunk is egy kis összefoglalót a végére. Érdemes-e tavasszal vagy ősszel ellátogatni Zakopanéba? Mindenképpen, hiszen a város él, de még nem annyira zsúfolt, a hegyek és a turistaösvények igazán csábítóak és ha néha letértek kicsit a populárisabb útvonalakról, akkor biztosan nem fulladtok bele az emberáradatba. Nem mellesleg pedig ez egy igazi gyerekbarát desztináció, hiszen akadnak a hosszú túrák mellett rövidebb kirándulások is, ahogyan játszóterek, lovaskocsik, felvonók, bobpálya és még rengeteg olyan apró élmény, amit a gyerekek is nagyon élvezhetnek.

Mi az összes kihívásával és a Morskie Okonál tapasztalt kevésbé idilli körülményekkel együtt imádtuk Zakopanét – szerintünk tökéletes úti cél családdal, gyerekkel, túracipővel vagy anélkül. A hegyek mesések, a levegő frissít, az ételek finomak, a szállások szuperek, az emberek kedvesek. Mi élményekkel telítve tértünk haza, és biztos vagyok benne, hogy nem utoljára jártunk a Tátrában…