Helló, Világ!

Végre itt a tavasz – a naptár szerint mindenképpen – s mivel a külföldi utazásokat és a hosszabb vakációkat jelen helyzetben mi nem vállaljuk be, marad a jó öreg #utazzitthon. A március 15-i hétvégén például a töki pincesort néztük meg és az óriások lépcsőjét.

A 2020-as év meglehetősen szegényesnek bizonyult világjáró témában, főleg ami a külföldi utakat illeti. Mi úgy döntöttünk, az összes tervezett határon túli nyaralásunkat lemondjuk és télen sem megyünk sehová. Ugyanakkor nagyon hiányoznak ezek az élmények, így elkezdtem nosztalgiázni.

Minden évszaknak megvan a maga varázsa. Ősszel nem csupán az indián nyár tud csodálatos lenni, de akár a borongósabb, hűvösebb napokon is élvezhetjük az avar illatát, a színes falevelek játékosságát vagy éppen a misztikus köd kavargását, ahogyan az erdőben sétálunk.

Idén hatodjára őszöltünk Lillafüreden. Eddig mindig nagyon szerencsésnek éreztük magunkat, mert évről évre csodás indián nyár várt minket a Bükkben, s így hatalmasakat kirándultunk, napfürdőztünk és élveztük az október legszebb arcát.

A Balin töltött nászút beszámolója nagyjából háromszor olyan hosszúra sikeredett, mint terveztem, mivel eredendően csak egyetlen bejegyzést szántam neki, ez pedig már a harmadik. Viszont így nem csupán a személyes benyomásaimat tudom megosztani veletek, de egy részletes úti beszámolót is...

Igaz, hogy a karanténnak már hónapok óta vége, ám úgy gondolom, mindenkiben mély nyomokat hagyott ez az időszak. Valaki úgy dolgozza fel a bezártságot, hogy most, amikor már lehet, azonnal világgá szalad, mások pedig inkább óvatosabbá váltak és még a tervezett külföldi nyaralásokat is...