5 tipp a hosszú, hideg, sötét estékre

De mit is nyújt a tél a hidegen és sötéten kívül? Számos remek programot rejt magában, amikre nyáron nincs lehetőségünk egyrészt, mert hiányoznak hozzá az alapvető feltételek, másrész pedig mert egészen más dolgokra fókuszálunk a napsütésben. Sokáig nagyon nem szerettem ezt az évszakot, az utóbbi időben azonban tudatosan próbálom átállítani magam téli üzemmódra és igenis felkutatni minden olyan lehetőséget, amely csak ilyenkor adott, s amelyeket nyáron képtelenség vagy épp kevésbé élvezetes lenne megélni.

1. Fondüzzünk!

Kevés jobb dolgot tudok elképzelni, mint hogy egy hideg és sötét délutánon/estén a forró sajtszószba mártogassunk valamit avagy bármit. Testet és lelket melengető, ahogy az olvadt sajtba belemerítjük a pirított kenyérkockát, az almadarabkát vagy a falatnyi, megsütött húst, miközben a szerelmünkkel vagy a barátainkkal nevetve beszélgetünk a pislákoló mécses fényében. Nem is kell hozzá más, mint sok-sok finomság, amit a szószba márthatunk - ezeknek csak a képzeletünk szabhat határt -, egy fondükészlet, amibe szerintem érdemes beruházni és egy jó recept. Mi többször készítettünk már magunk mártogatóst: beszereztünk hozzá többféle sajtot, cseresznyepálinkát, keményítőt, a fokhagyma, fehérbor és a fűszerek pedig valószínűleg minden háztartásban megtalálhatóak. Recepttel teli a net, s bár nem tűnik túl bonyolultnak, azért azt bevallom, hogy a számos próbálkozásunk közül talán egyszer sikerült tökéletesre a mutatvány. Hol túl híg lett a massza, hol belekötött az edénybe:D Azért elfogyott minden alkalommal, mert az ízzel nem volt gond, de tény, hogy a tökéletes fondü nálam a készen kapható dobozos változat, ami tényleg felülmúlhatatlan, ráadásul borzasztóan egyszerű, mert csak ki kell önteni a zacskóból és felmelegíteni. Mondhatnánk, hogy lusta vagyok, de nem igaz, mert lelkem rajta, tényleg többször megpróbáltuk a házi fondüt, ám vagy a hazai sajtokkal van gond vagy a receptekkel, mert valóban nem lettek az igaziak. Ennek ellenére mindenkit csak buzdítani tudok a kísérletezgetésre, ám ha nem megy, ne szégyelljetek beszerezni egy kész változatot se. Higgyétek el, lesz elég munka a többi hozzávalóval, mire mindent kis falatkákra szeleteltek. De megéri! Téli estéken romantikázáshoz vagy egy laza délutánon a barátokkal tökéletes program lehet.

2. Kuckozzunk és filmezzünk együtt

Nagyon megoszlanak a vélemények arról, mikor, mennyit, mit és hogyan nézzenek mesét a gyerekek. Nálunk elég későn kezdődött ez a mese dolog, Dávid 2.5 éves és most nyáron vált rendszeressé, hogy szombat reggel, amíg mi is összeszedjük magunkat valamint vasárnap délután, ha nincs más programunk, akkor apával lehet mesét nézni. Meg persze, amiről én nem tudok... Például, amikor anyukám vigyáz Dávidra:D Ezekről sokáig csak sejtésem volt, de most, hogy Manó már szépen ki tudja fejezni magát, a Nagyi lebukott! Hatalmas szerencséje, hogy kifejezetten építő jellegű meséket választ anyukám, amelyben a számok, betűk vagy épp a szelektív hulladékgyűjtés a téma és ebből is maximum 3 rövid epizódot néznek meg EGYÜTT. A lényeg pedig, hogy EGYÜTT csinálják, ami szerintem nagyon fontos, mert így ez is közös élmény nekik, nem pedig egyfajta gyerekmegőrzés. Ha jól belegondolunk, akkor ezzel sincs gond - mértékkel. Én is belegondoltam, sőt bele is törődtem, s már nem ágálok ellene, hogy alkalom adtán ez is Dávid életének a része legyen. Sőt, most hogy itt a tél, bizony velem is előfordult, hogy 6 után, amikor kezdett fáradni Dávid és semmi, de semmi nem volt jó neki, akkor lehuppantunk a tv elé és beraktam valami aranyos mesét. Együtt bekuckóztunk a takaró alá, ő a vállamra hajtotta a fejét és így néztünk valami cuki vagy épp oktatós rajzfilmet. Bevallom, imádtam! Ahogy kérdezget, ahogy magyaráz, ahogy befészkeli magát az ölembe – ez utóbbi nem túl jellemző rá. A hideg estéken imádok a férjemmel összebújva filmet nézni, de legalább így imádok Manóval bekuckózni és együtt elutazni a mesék világába. Sőt, hétvégén, családilag is remek program egy mesenézős délután, ha kint épp szakad az eső. Én ezt is szívből ajánlom télire.

3. Lessük meg a fényeket

Ennél egyszerűbb program nincs is. Nem igényel semmilyen előkészületet és azok is örömest belevethetik magukat, akik esetleg a közös tévézős programnál cüncögve csóválták a fejüket. Húzzuk fel a legmelegebb kabátunkat, nyomjunk a fejünkbe sapkát, a gyereket öltöztessük michelin babának és irány az utca! Mit keresnénk kint a hidegben és sötétben? Hát a karácsonyi fényeket! Ez az egyik legjobb dolog a télben! Mert bár vacogunk és már délután 3-kor ránk ereszkedik a félhomály, ez az egyetlen időszak az évben, mikor a várost járva szebbnél szebb fényekbe gyönyörködhetünk. A kivilágított házak és kertek, az ablakokban ringatózó elektromos gyertyalángok, a fényfüzérek és kertekben világító rénszarvasok engem mindig jobb kedvre derítenek. Giccs? Lehet. De az év ezen időszakában szerintem semmi sem túlzás, ami akár csak egy percre is jobb kedvre derít minket vagy színesebbé, szebbé varázsolja a komor délutánokat. Legyen szó a panelek ablakába felhelyezett égőkről, a családi házak tornácáról leomló fényfátyolról vagy a Vörösmarty tér hatalmas, csillogó karácsonyfájáról. Felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt csodaélmény lehet, ha kicsit hagyjuk, hogy átjárjon minket a... fény! S ha mindezt szemerkélő hóesésben tehetjük meg, az manapság már maga a varázslat!

4. Süssün mézeskalácsot

Ez az a program, ami nálam évek óta elmaradt. Pontosan azóta, amióta megszületett Dávid. Előtte sem számítottam rendszeres mézeskalácssütőnek, de azért egy-egy évben előfordult, hogy megsütöttem néhány tepsi csillagot, szívecskét, rénszarvast. Majd agyalhattam rajta, mit csináljak vele, mert Gergő nem szereti, így általában a kollégáknál landolt a nagyobb része, a többit pedig én faltam fel. Amint említettem, ilyesmire az utóbbi 3 adventi időszakban nem volt példa. Idén azonban elhatároztam, hogy mézeskalács illat fogja belengeni a lakást. Több indokot is fel tudok sorakoztatni a mézeskalácsozás mellett. Egyrészt, imádom az illatát, másrészt, reményeim szerint már Dávid is partner lesz a sütögetésben, így egy jó kis délutáni programot kerekíthetünk belőle, harmadrészt pedig mind Dávid segít majd a kész sütik elfogyasztásában, mind pedig vihetek a szomszédoknak is, akikkel igazán jó kapcsolatot ápolunk. Három legyet egy csapásra!

5. Díszítsük fel az otthonunkat

Valakinek evidens ez a pont, de valakinek nem. Akad, aki már december elején előveszi az angyalkákat, mécseseket, rénszarvasokat és manókat, hogy teleszórva velük a lakást fokozza a karácsonyi hangulatot. Mások csak az adventi koszorút helyezik ki az étkezőre és megelégszenek a vasárnapi gyertyagyújtással, mert úgy gondolják, ez is elég, felesleges túlzásokba esni és giccstárat csinálni az otthonukból. Bevallom, ahogy gyarapszik az éveim száma, úgy gyarapodnak a karácsonyi díszek is a környezetemben:D Először csak a klasszikus adventi koszorú jelezte a várakozást, majd jöttek a fényfüzérek, még több fényfüzér, majd egy-egy mécses, díszpárna, kopogtató, végül megjelentek a szarvasok, kerámia fenyők, feliratok is... Mára egész kis karácsonyi arzenál gyűlt össze nálunk, bár igyekszem szem előtt tartani a mértékletesség elvét, valamint a letisztult fehér-arany, fehér-ezüst, fa vonalra korlátozni a dekorálást, a csiricsáré hatás elkerülése végett. Ilyenkor télen, amikor este végre elcsendesedik a lakás és Dávid mélyen szundikál, imádok elnyújtózni a feldíszített nappaliban. Lekapcsolni az összes lámpát, hogy csak a hangulatfények és az adventi gyertya derengésében élvezzem a csendet. Néha rápillantok az XMAS feliratra, az ezüstösen csillogó szarvasra és a faangyalkára, akik a szekrény tetejéről – Dávid kezecskéitől jó messze, biztonságban elhelyezve – pillantanak le rám, és egy bögre gőzölgő forralt borral, Gergő társaságában igazán átjár a karácsony hangulata.