A kényelem bére

Pillanatmorzsák

Lehet, hogy a jelenlegi bejegyzés megosztó lesz, de mivel ez egy blog, engem pedig az elmúlt hetekben nagyon foglalkoztatott, úgy döntöttem, boncolgatom kicsit a környezettudatosság, tudatos élet és tudatos vásárlás kérdését. Nem, nem akarok senkinek a fejére olvasni, meggyőzni, agitálni, lelkiismeret furdalást kelteni. Egyrészt nem lelem örömömet az ilyesmiben, másrészt pedig magam sem tudom, milyen viszonyban vagyok az említettekkel, így a pálcatörés a lehető legmesszebb áll tőlem. A gondolataim azonban az utóbbi napokban sokszor visszatértek ehhez a témához, így kicsit ki is szeretném írni magamból, valamint biztos vagyok benne, hogy sokan járunk ugyan ebben a cipőben.

Milyen cipőben pontosan? Abban, ami kényelmes, komfortos, de amelynek viselése során érzed, hogy valami nincs rendben. Mégsem biztos, hogy készen állsz arra, hogy a kedvenc körömcipődet vagy kényelmes sneakeredet lecseréld, még akkor sem, ha nem egy lyukas bakancsot kéne a lábadra húzni helyettük.

Mire is gondolok? Nem hiszem, hogy létezik ember a bolygón – mármint a modernebbik részén -, aki ne hallott volna a környezetszennyezésről, az állatkísérletekről, a pazarló életmódunk következtében lassan haldokló Föld rémhíréről. Naponta látjuk a tévében, a közösségi média felületein a műanyag zacskók által elárasztott óceánok képeit, a légszennyezéstől fuldokló nagyvárosok maszkban közlekedő lakóit, halljuk a rádióban, az időjárás jelentésben, hogy a klímaváltozás következtében hatalmas forróság vagy éppen szokatlan zimankó söpör végig egy-egy térségen, s magunk is megtapasztalhatjuk, hogy egyik nap még a 38 fokos hőségben izzadunk, míg másnap már pulcsit húzunk a 15 fokos nyárban. Aggasztó! Nekem mindenképp az és úgy vélem, a legtöbb felelősséggel élő embertársam számára úgyszintén. De vajon mit teszünk azért, hogy ez ne így legyen? Tudjuk a helyes utat ebben az útvesztőben?

Van, aki nyíltan vállalja a környezetemben, hogy ő bizony semmit sem tesz, mert véleménye szerint nem rajta fog múlni a világ bukása. Nem az ő ásványvizes palackján, nem az ő nejlonzacskóján. Ő az egyik véglet. Aztán ott a másik pólus, a klímaszorongó (én is csak nem rég hallottam ezt a kifejezést), aki már szinte betegesen aggódik, sőt szorong a Föld és az emberiség jövője miatt. A kettő között pedig ott van a végtelen skála... Ott az édesanya, aki teljesen megreformálva az életét tökéletesen kontrolláltan él, pontosan tudja, hogy mit szabad megvenni és mit nem, mi árt a Földnek, neki és a szeretteinek és mi nem, mit érdemes inkább otthon készíteni és hogyan. Ott a fiatal generáció, aki ugyan nem mond le teljesen a megszokott és kényelmes életéről, de ügyel a fenntarthatóságra, az újrahasznosítható csomagolásra és kulacsban viszi magával a napi vízadagját, hogy ne szennyezze a környezetet a palackos ásványvizek hulladékával. És ott vannak azok is, akikben él a szándék, ezért a hipermarketben nem vesznek külön zacskót minden gyümölcsnek, hanem egybe pakolnak több dolgot vagy van náluk kis vászonszütyő, amibe hazavihetik a megvásárolt termékeket, sőt még a szemetet is szelektíven gyűjtik. (Zárójelesen megjegyzem, hogy ha egyetlen szatyorkába pakolnátok a 10 féle gyümölcsöt és a 10 különböző vonalkódot ráragasztanátok a zacskóra, akkor ne menjetek az önkiszolgáló kasszához, mert a leolvasó nem tud mit kezdeni a helyzettel és hangosan szirénázni fog - tapasztalat).

A minap azon gondolkodtam, mi a jó viselkedés. Persze, az igazán jó az lenne, ha teljes tudatossággal élnénk, hiszen akkor nem volna semmi probléma. De hát emberek vagyunk, gyarlók. Én mindenképp! S akkor megint itt a kérdés, meddig lehetünk kényelmesek? Az egyik barátnőm megosztott egy bejegyzést az állatkísérletekről. Bevallom, nem néztem meg. Méghozzá azért, mert tudom, hogy én sem figyelek oda, hogy kifejezetten olyan termékeket használjak, amelyeket nem teszteltek állatokon. Illetve ennél árnyaltabb a kép. Éveken keresztül csak olyan készítményeket vásároltam, amelyek mondjuk így, alternatív megoldást kínáltak tehát natúr, bio, organikus jelzőt kaptak. Tudom, ez nem egyenlő az állatkísérlet mentességgel, de sokszor azért átfedés van közöttük. Egyrészt az ekcémám miatt, másrészt pontosan a tudatosság miatt választottam ezt az utat. Annyira azért nem voltam tudatos, hogy pontosan utána is járjak, mi a különbség az előbb felsoroltak között, de általában megnéztem az összetevőket (parabén, kőolajszármazékok, szilikon, mesterséges illatanyagok stb.) és az alapján választottam, illetve ha még így is bizonytalan voltam, akkor inkább azt a terméket részesítettem előnyben, amelyiknél ügyeltek az újrahasznosítható csomagolásra vagy épp állatkísérlet mentes jelzést kapott. Ilyenkor az összetevőlista mellett általában a piktogramokat néztem, ezek egész jó útmutatók, ha tudatos vásárlók igyekszünk lenni.

Próbáltam több márkát, olcsóbbat és drágábban, kereskedelmi forgalomban kaphatót és olyat is, amit csupán rendelni lehetett. Nem állítom, hogy csak és kizárólag ilyeneket használtam, de arányaiban több ilyet, mint hagyományosat. Lecseréltem a mosóport mosódióra, az öblítőt mosóparfümre, az alapozómat, púderemet és egyéb dekorkozmetikumaimat, a testápolómat. A ’30-as éveim elején azt mondom, egyáltalán nem jelentett ez lemondást a számomra. Lassan azonban kicsoszogok a harmadik X-ből, s ez valamint az éjjel még mindig ébredő 2,5 évesem mély nyomokat hagynak az arcomon. Karikákat, szarkalábakat, ráncokat. És igen, bevallom, hiú vagyok! Mindig azt gondoltam, hogy az évek múlását méltósággal kell viselni. A ráncokat megúszni nem lehet, illetve manapság már lehet mindenféle beavatkozással, csak kérdéses, hogy érdemes-e? Érdemes-e elmenni egy felkapott plasztikai sebészhez vagy kozmetológushoz, hogy feltöltse mindenfélével az arcunkat, de úgy nézzünk ki utána, mintha a futószalagról jöttünk volna. Erre határozottan nemet tudok most mondani! Egyébként is félek mindenféle tűs/ szikés beavatkozástól, még a vérvételt sem bírom, így ezek nálam szóba sem jöhettek. Persze soha ne mondd, hogy soha, fene tudja, mi lesz 10 év múlva, most azonban biztosan nem tudnék ilyen beavatkozást bevállalni.

Maradtak hát a kozmetikumok. A színes, díszes üvegcsékbe zárt ígéretek arra, hogy a bőröm feszesebb és simább lesz, a karikáim pedig halványabbak akkor is, ha az éjjel csak 4 órát aludtam összesen. Nappali krém fényvédővel, éjszakai regeneráló és hidratáló összetevőkkel, szérum... Első körben megint a natúrkozmetikumokhoz nyúltam, de sajnos nem éreztem az áttörést. Igazából egy termékminta billentett ki a korábbi elhatározásomból, illetve kettő: egy szérum és egy szemkörnyékápoló. Nem állítom, hogy ránctalan lettem vagy elmúltak a karikáim, amikkel világ életemben küzdöttem, de mégis azt éreztem, hogy ez valahogy nagyon jó a bőrömnek. Jobb, mint az elmúlt években próbált bármelyik natúr/bio/organikus krém vagy olaj. S itt jött az igazi dilemma. Mi a szépség ára? Nem csupán anyagilag, hiszen az alternatív készítményekért elkért összegek is igen borsosak tudnak lenni. Inkább arról az árról beszélek, amit mások fizetnek meg: az állatok, a környezetünk. Ér-e annyit az én szebb bőröm, hogy ezt az árat megfizessem, vagy inkább megfizettessem másokkal? A helyes válasz az, hogy nem! Én mégsem tudtam nemet mondani a kísértésre. De ha nemet mondtam volna, az elég lenne? Elég lenne, ha lemondanék erről a luxusról? Sajnos nem! És ezzel nem azt akarom mondani, hogy vonjuk meg a vállunkat és hagyjuk, hogy a szakadék szélére sodródjon a Föld az önzésünk miatt.

A barátnőm, aki megosztotta az állatkísérletes filmet, szintén használ olyan termékeket, amelyekről biztonsággal nem lehet tudni, hogy tesztelték-e állatokon. Elméletileg nem, hiszen 2013-ban született egy Uniós irányelv, miszerint az EU-n belül nem lehet olyan kozmetikai és szépségipari termékeket forgalmazni, amelyeket állatokon teszteltek. Ez azonban csalóka, hiszen az Uniós rendelkezés nem terjed ki az EU-n kívül forgalmazott termékekre. Azaz, ha egy cég az EU-n kívül is jelen van, akkor az ott forgalmazott termékeit bizony tesztelheti állatokon. Tehát maga a márka nem lesz állatkísérlet mentes, legfeljebb azok a készítmények, amelyeket az EU-n belül értékesít. Azonban ha jobban belegondolunk, biztosak vagyunk abban, hogy pont az a tégely krém, amit itthon megveszünk állatbarát, míg a Kínába vásárolt testvére állatokon tesztelt? Igen, hihetünk benne... , de ha igazán tudatosak vagyunk, akkor mit számít, hogy hol veszem a készítményt, a lényeg, hogy maga a cég valahol mégis végez állatkísérleteket.

Ezért nem tudok, ilyen videót megosztani. Mert magam sem tudom, pontosan mit veszek, mit támogatok. Ennek ellenére, nem ítélem el azokat, akik megosztják a hasonló tartalmakat. Amikor a barátnőmet kérdeztem, miért osztotta meg, hiszen ő sem megbízható forrásból szerzi a kozmetikumait, akkor azt mondta azért, mert a nyilvánosságnak ereje van. És ebben egyet kell értenem vele. Ha látják az emberek, mi történik ezekben a laborokban, talán megváltozik a szemlélet, talán megváltozik a gyártók szemlélete is. Nem hiszem, hogy olyan nagy cégek, amelyek extraprofittal értékesítik a termékeiket, nem tudnák másképp tesztelni a készítményeiket, csak állatokon. Valószínűleg ez a legolcsóbb, de elképzelhetetlen számomra, hogy ez az egyetlen út a mai korban, ahol már minden lehetséges! Talán kevesebb lenne a haszon, de nekik sem ártana kissé magukba nézni és a nyereség egy részét elengedni a környezettudatosság érdekében.

Tudom, ez engem nem mentesít! Az én felelősségem más és nem mutogathatok a gyártókra, nem bújhatok ki az alól, hogy magam is támogatom a környezet rombolását, ha nejlonzacskóba vásárolok és olyan termékeket veszek, amelyeket talán vagy biztosan állatokon teszteltek. Most megvettem ezeket a krémeket, amelyek talán nem „tiszták”. És sokszor iszom palackos vizet és nem mindig van nálam textiltáska. De igyekszem!

Próbálok változtatni és odafigyelni. A zacskóhasználatom a töredékére csökkent, van vizeskulacsom – Dávidnak is -, igyekszem szelektíven gyűjteni a hulladékot és minél kevesebb szemetet termelni. Elég ez? Nem tudom. Egyesek szerint biztosan édes kevés, mások szerint meg úgy sem számít. Én azt mondom: sok kicsi sokra megy. Tőlem ennyi telik most. S szerintem az a fontos, hogy amennyi telik tőlünk, azt megtegyük. Csodálom az anyukákat, akik mosható pelust használnak, de számomra ez elképzelhetetlen. Felnézek azokra, akik csomagolásmentes üzletekben vásárolnak, de nem hiszem, hogy meg tudnám oldani. A vegetáriánusokra, akik nem ölnek meg állatokat a saját szükségleteik miatt, ám én most húsevő vagyok. És ami szintén fontos, hogy változunk. A kozmetikumokkal kapcsolatban most így döntöttem, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőben biztosan újra így fogok dönteni. Nem tudom még magam sem. Bennem azért erősen dolgozik ez a téma, hiszen, ha nem így lenne, nem írtam volna róla. De nem vagyok szent, nem vagyok aszkéta, nem vagyok mártír és nem vagyok sajnos olyan ember sem, aki képes máról holnapra lemondani mindenről, ami eddig a kényelmét szolgálta. Lépésenként talán. A hajlandóság itt van bennem, de a kivitelezés még kicsit várat magára, illetve elindultam ezen az úton csak lépésenként. Az biztos, hogy keresem a legjobb megoldást, azt ami a környezetemnek is jó és ami nem jár túl nagy áldozattal. Remélem, sikerül, hiszen már nekem is sokkal nagyobb a felelősségem, mint Dávid születése előtt...

Ti, hogy látjátok ezt? Ha van véleményetek, osszátok meg velem az Instagramon vagy a Facebokon. Minden építő jellegű hozzászólásnak örülök:D

Insta link: https://www.instagram.com/p/B4epscvhUCh/

Facebook: https://www.facebook.com/cwmblog/photos/a.1691288727683615/1886675744811578/?type=3&theater