Hahó, valóság, merre vagy?

Mindenki szereti a szép képeket és mindenki inkább az életének a naposabbik oldalát mutatja meg, ha arról van szó, hogy kirakjon a feedjére egy fotót. Szerintem ezzel semmi gond sincs. Bizonyos kereteken belül.

A nagy ráeszmélés

Nagyjából 1.5 éve vagyok fenn az instán a comewithmeblog.hu név alatt. Előtte is létezett már egy személyes profilom, amelyet Gergő unszolására hoztam létre, de valahogy sosem akaródzott használnom, így igazából azt nem is számítom bele az insta életembe.
A bloghoz tartozó profil kapcsán azonban elkezdtem aktívan foglalkozni ezzel a platformmal, kitapasztalni a működését és persze nézegetni mások képeit, így nem kellett sok idő, hogy feltűnjön, némelyeknek milyen egységes a feedje. Az ő fotóikat látva olyan érzésem támadt, mintha egy magazint lapozgatnék, hiszen minden képük csodás színekben pompázott és bármiről is posztoltak – legyen az egy téli tájkép, egy tengerparti nyaralás vagy egy kiskutya – volt bennük valami közös, valami olyan összetartó erő, ami lenyűgözővé tette az egészet.

Csak néztem, és nem értettem, hogyan csinálják, mert az én fotóimnem mutattak ilyen jól. Az egyik sötétebbre sikeredett, a másik világosabbra, a színek nem vibráltak, hiányzott a kontraszt, tehát valahogy sosem éreztem úgy, hogy ezt vagy azt a képet érdemes lenne megosztanom. Ekkor a drága férjem megsúgta a varázsigét: Képszerkesztés! Én pedig megvilágosodtam, mert arra is rájöttem, hogy az egységes feedért a következetesen használt szűrők felelősek, a vibráló színkért és kontrasztért a képszerkesztő csúszkái, a tökéletes arcbőrért pedig valami beauty alkalmazás.

Bevallom, én is elkezdtem feljavítani a fotóimat és egyre ügyesebb lettem benne, bár ehhez nem töltöttem le külön applikációkat, csupán a telefonomban alapjáraton megtalálható képszerkesztőt alkalmaztam. Egy kis világosítás, némi kontraszt, telítettség és persze egy szűrő, hogy egységesítsem a sokféle tónusú, fényviszonyú fotót. Az elején néha elmosást is használtam, de rájöttem, hogy nem tetszik ez a maszatos hatás, így erről hamar le is szoktam.

Egy szinttel feljebb

Egy időben rengeteget kellett éjszakázni Dáviddal, ennek következtébe pedig az eleve karikás szemeim pont úgy kezdtek kinézni, mintha a Mariana-árok kapott volna helyet az arcomon, s ezen bizony a smink sem segített. Csak egy kis csalás. Rájöttem ugyanis, hogy az általam használt képszerkesztőknél sokkal brutálisabbak is léteznek. Ezekkel már könnyedén el lehetett tüntetni egy-egy kisebb bőrhibát, a karikákat, de még a fogaimat is vakító fehérre színezhettem volna, ha azzal lett volna problémám.
Egyik este tüzetesebben is elkezdtem megnézni, mi mindenre képes egy ilyen applikáció és arra jöttem rá, hogy szinte bármire: varázsolhattam magamnak nagyobb szempillát, feltölthettem az ajkamat, megnagyíthattam a szememet, vastagíthattam a szemöldökömet, de még a derekam vékonyítására vagy a popsim kerekítésére is lehetőségem nyílt. És ez még nem minden! Olyan filtereket is húzhattam az arcomra, amelytől konkrétan úgy festettem, mint aki egy mesekönyvből lépett ki.

(Variációk egy témára: 1. kép: kis utómunka, 2. kép: instant smink, 3. kép: viaszbaba hatás)

Ez egy újabb megvilágosodáshoz vezetett nálam, mert arra is ráébredtem, miért érzem úgy néhány kép láttán, hogy bár hasonlít a valóságra, mégsem stimmel vele valami. A lányok szeme túlságosan csillog, az arcbőrük olyan, mint a viasz és valahogy mindannyian hasonlítanak egymásra. Nem véletlenül... Mert ilyen filter is létezik már, amely egyetlen érintésre „divatos csajszit” farag bárkiből. Vékonyabb orrot, nagyobb ajkat, markánsabb járomcsontot kaphatunk tőle és mindent úgy módosít, hogy igazán trendivé varzsolja a vonásainkat.

Hazug világ?

Én itt csuktam be ezt az alkalmazást és elgondolkodtam azon, mi értelme ennek az egésznek? Persze, mindenki tökéletességre törekszik, mindenki szereti a legszebb arcát mutatni, ezzel szerintem semmi gond. Tüntessük el azt a fránya pattanást vagy halványítsuk el azt a karikát. Találjuk meg az egyéniségünkhöz és feedünkhöz passzoló filter, sőt nekem az is tetszik, amikor valaki rózsaszínre színezi a képein az eget vagy szívecske alakú felhőt biggyeszt rá. Mert cuki, mert vicces, mert hangulatos, és mert jól tudjuk, hogy az nem a valóság. De amikor megnézed egy celeb oldalát, ahol minden képen olyan, mint egy Barbie baba, ugyanakkor alig ismered meg, amikor a tévében látod, azt kifejezetten károsnak találom. Amikor többszázezres követőtáborral rendelkező lányok a szoborszerű arcukról és testükről tesznek fel képeket, amely voltaképpen nem is az övék, mert az összes féle-fajta módosítást elvégezték rajta, amit csak lehetett, az már nem feljavítás, nem pici korrekció, hanem valódi hazugság. A romboló fajtából.
Ennek tükrében pedig nem csoda, ha sokan azt mondják, hogy az instagram maga is egy hazug világ és minden, mindenki, aki részese, nem más, mint csaló.

(Nézzétek, elég néhány kattintás és máris új emberré válhatunk. Kaphatunk egy jó kis sminket instant vagy fiatalodhatunk tíz évet.)

Pedig rengeteg értékes profilt és tartalmat láthatunk, csak tudni kell szelektálni. Egyeseknek jó szemük van hozzá, mások azonban elhisznek mindent, amit látnak, holott fontos lenne különbséget tenni valódi és hamis között. Nem mondom, hogy a szerkesztett képek ördögtől valóak, hiszen ahogy mondtam is, nekem a rózsaszín égbolt vagy az átszínezett avar is tetszik, ha passzol a témához, a vicces vagy már-már művészi hatásokról nem is beszélve. De ahogyan pontosan tudjuk, hogy ettől még a valódi ég kék és nem valószínű, hogy egy üstökös szelte át a csillagfényes esti éjszakát pont az exponálás pillanatában, ugyanúgy tudnunk kell azt is, hogy a tökéletes instaprofilok - a tökéletes emberekkel, tökéletes beállításokkal és megkomponált látvánnyal - sem feltétlenül a tiszta valóságot mutatják. Ennek ellenére még szerethetjük ezeket a képeket, elismerhetjük, hogy csodásan néznek ki, ám sokan ezekhez mérik önmagukat és egy hamis ábrándképet kergetnek. Holott ez csak illúzió és akképpen is kell kezelnünk: mint egy színes, inspiráló, sokszor mégis a valóságtól teljesen elrugaszkodott álmot.

(Ez még durvább sorozat. Az eredeti kép után jöhet egy szemüveges, majd az egyre erősebb smink, némi fiatalítás és persze a trendi hatásról se feledkezzünk meg. Végül pedig szembenézhetünk az időskori önmagunkkal is)

Ami pedig a saját képeink módosítását illeti... nos, mindenki úgy jár el, ahogy neki tetszik. Ám mielőtt elkapna minket a gépszíj és egy alkalmazás segítségével olyan arcot szerkesztenénk magunknak, amely épp csak nyomokban hasonlít a sajátunkra, kérdezzük meg magunktól érdemes-e? Nagyon sokat számít egy fotónál a megfelelő világítás, a beállítás, a kompozíció. Jó fényeknél eltűnnek az apró ráncaink, míg ha éppen rossz szögben esik ránk a fény, akkor tíz évet is öregíthet az arcunkon. Egy előnyös lábtartástól kecsesebbnek tűnhetünk, egy szép színű pulóver pedig élettelivé varázsolhatja a megjelenésünket. Nem kell ehhez feltétlenül képszerkesztő. Ha pedig mégis, akkor sem érdemes olyan mértékben alkalmazni, hogy a végén már a saját barátaink se ismerjenek ránk a fotóinkon. Mert ne feledjük, nem csak az idegenek látják a kiposztolt képeinket, de bizony a családunk, a barátaink, az iskola- vagy munkatársaink is...

(Ez talán a celebekre leginkább jellemző effekt. Hasonlít rám a lány, de mégsem én vagyok a képen...)

(Sminkelnünk sem kell feltétlenül, megoldja helyettünk egy effekt)

(Fokozható...)