KarantÉlet - Múltidézés

Pillanatmorzsák
Most, hogy mindenki, aki teheti – és felelősséggel él – egyre kevesebbet mozdul ki otthonról, az ingerek egyre fogynak, az életünk beszűkül és egy állandóan ismétlődő séma szerint zajlanak a napok. Nálunk legalábbis így van. A napirendünk mostanra kialakult, sok változatosságot nem rejt, maximum annyit, hogy együtt megyünk ki levegőzni vagy csak az egyikünk próbálja lefárasztani Dávidot, míg a másikunk dolgozik. Telnek a napok, a hetek és nagyon valószínű, hogy ez még csak a kezdet.
KarantÉlet - Múltidézés

Mit tehetünk ilyenkor? Amikor se fizikailag, sem pedig lelkileg nincs lehetőségünk a rutinon átlépni? Miből töltekezzünk? Nehéz kérdés! Nem, én nem fogom azt bizonygatni, hogy csupa csillámporos cukorfelhő a mostani helyzet, csupa móka és kacagás az állandó mozgást és foglalkoztatást igénylő háromévesemmel – többé-kevésbé - bezárva lenni, csupa szórakozás minden napunk, s a főzés, takarítás, gyerekmegőrzés mellett azt sem tudom, mivel üssem el a maradék időmet. Olvassak, filmet nézzek, hímezzek vagy freskót fessek a plafonra? Nálunk ugyanis nincs maradék idő... Lehet, hogy valamit én csinálok rosszul, hogy nincs időm szinte semmire. Mindegy is, mert a lényeg nem az, hogy én mit csinálok jól vagy rosszul, hanem hogy mit csináljunk, amikor az erőnk a végéhez közeledik.

A minap megint betelt a telefonom memóriája, s mint kiderült a rengeteg benne található képnek róható fel a helyhiány. Elkezdtem őket lapozgatni, azt latolgatva, mit töröljek ki gyorsan – aztán a maradékot majd lementem -, s ahogy a tavalyi képek között bogarásztam, megtelt a szívem vidámsággal. Olyan jó volt nézegetni őket. A szilveszteri mulatozásunkat Gergővel és a barátainkkal, a máltai felnőtt kiruccanás alatt készült fotókat, a családi nyaralásunkat hármasban. A móri borozást és a badacsonyi barangolást. Annyi sok szép emlék, s annyi csodás érzés, amiket felelevenítenek ezek a képek. Ezek és a még régebbiek. A sok külföldi utazásunk Gergővel, a barangolások Magyarországon...


Úgyhogy elhatároztam, hogy én így fogok töltekezni. Nosztalgiázással. Ha van kedvetek, tartsatok velem. Nem árasztalak el majd benneteket csupa utazós bejegyzéssel, de biztosan megszaporodnak majd a „Hello, Világ!” írások, amelyek a jelenlegi helyzethez igazodva csakis a múltba kalauzolhatnak minket. Elsőként a piramisok földjére, Egyiptomba vinnélek majd titeket... Gyertek!