Te szereted a Valentin-napot?

Én, személy szerint nagyon szeretem az ünnepeket. Bármilyen jeles napról legyen szó, szívesen hódolok neki – ésszerű keretek között. Hogy miért? Mert az ünnepek színesebbé teszik az életünket, kizökkentenek a rohanós hétköznapokból, kissé megálljt parancsolnak nekünk és figyelmeztetnek, hogy vegyük észre a sokszor olyan nyilvánvaló dolgokat is. Például a szeretteinket.

Az ünnep számomra színes lampion a szürke hétköznapokban

Tudom, nem csak karácsonykor kell ajándékozni, nem csak szülinapkor kell figyelni a másikra vagy Valentin-napkor kedveskedni egy kis meglepetéssel. Örülök, hogy vannak olyanok, akik az év mind a 365 napján ugyanolyan odaadóak, ám engem, gyarló emberi lényt, bizony sokszor magával sodornak a hétköznapi teendők és egyáltalán nem biztos, hogy tudok annyi időt és energiát szakítani a másikra – legyen az a kisfiam, a férjem vagy az anyukám -, amennyit szeretnék vagy amennyit megérdemelnének. A jeles dátumok alkalmával azonban kicsit lassítok a tempón és minden idegszálammal az ünnepre, az ünnepeltre figyelek.
 

Olyan ez kicsit, mint amikor sietsz valahova. Egyáltalán nem biztos, hogy meglátod, milyen szépen süt a nap, meghallod, hogy milyen vidáman csivitelnek a madarak. De ha elmész kirándulni és arra koncentrálsz – nem pedig arra, hogy el fogsz késni, nem jön a busz, dugóban állsz -, akkor bizony képes vagy észrevenni és élvezni a pillanatot. Így vagyok én az ünnepekkel is. Minden ünneppel. A hagyományossal, mint a szülinap, karácsony, húsvét és az átvettekkel is, mint a halloween vagy a Valentin-nap. Készülök rájuk és megélem őket. Mert jó! Mert engem feltölt! Mert szeretem. Mert számomra olyan, mint egy színes lampion, amely különleges fényt csempész az egymást követő napok tengerébe.

Nem mondom, hogy Valentin-napon mindent beborítok rózsaszirmokkal vagy elvárom, hogy egy kazalnyi virággal vagy malomkeréknyi bonbonnal lepjen meg a férjem, de én készülök meglepivel és Dávidot is „leadjuk” valamelyik nagyinak, hogy egy kicsit kettesben romantikázzunk. Nem azért, mert ilyenkor kötelező, hanem azért, mert ez is egy alkalom arra, hogy kicsit újra csak egymásra figyeljünk. Úgyhogy figyelünk. Ha tehetnénk, étterembe mennénk, utána pedig táncolni vagy moziba - közös élményekkel gazdagodnánk, mert kell, hogy néha újra csak férfi és nő legyünk, ne apa és anya. Most azonban nem megyünk, maradunk itthon és így éljük meg – valóban kettecskén - ezt az ünnepet.

A Valentin-nap titka

S ha már Valentin-nap, akkor hadd áruljak el egy titkot is róla. Bár a legtöbben azt gondolják, hogy a szerelmesek ünnepe a tengerentúlról átvett giccsparádé, valójában ez egy keresztény ünnep.

Eredete egészen a 3. századig nyúlik vissza és Szent Valentinus (Valentin) nevéhez köthető, aki mivel nem tagadta meg a keresztény hitet, mártírhalált halt. És mégis mi köze az ókori papnak a szerelmesekhez illetve a Valentin-naphoz? Erről többféle legenda is kering. Az egyik, hogy Valentin akkor is hajlandó volt megesketni a császár katonáit, amikor az uralkodó törvényben tiltotta hadserege tagjainak a nősülést – mivel úgy vélte, az egyedülálló férfiak jobban szolgálják, mint a családos emberek. Ebből fakadhat, hogy Szent Valentint később a szerelmesek, a jegyesek és a friss házasok védőszentjeként tisztelték.

Egy másik törtnet is köthető azonban Valentin nevéhez. Egyes legendák szerint, miután a császár bebörtönöztette a keresztény papot, az meggyógyította az őt őrző prefektus vak lányát, majd kivégzése előtt egy búcsúüzenetet hagyott neki, amelyben ez állt: A te Valentinod. A legtöbben innen eredeztetik a Valentin-napi kártyaküldés angolszász szokását.

Ha pedig még mindig azt kérdeznénk, mi közünk nekünk itt Magyarországon Valentinhoz, akkor azt is elárulom, hogy nálunk is ismeretes a fenti keresztény legenda, csak nálunk Valentint Bálintnak hívják – mivel ez a magyar megfelelője. A Valentin-nap és a Bálint-nap tehát egy és ugyanaz! Ugyanarról a tőről fakad mindkettő és itthon éppúgy megtalálhatóak a Bálint-naphoz és szerelemhez kapcsolódó hiedelmek és népszokások, mint a messzi Amerikában.

Száz szónak is egy a vége: ünnepeljetek, ha úgy érzitek, és akit eddig csak az tántorított el, hogy nem akar egy buta marketingfogásnak bedőlni, az is megnyugodhat, mert ez ennél többről szól. Meg különben is, virágárusok ide, csokoládégyárak oda, mindenki úgy ünnepel, ahogy neki jó.

Te megtartod a Valentin-napot? Írd meg kommentben az instagram oldalamon, illetve én kaptam Dóritól egy csodás, '50-es évek ihlette Valentin-napi sminket, amelyről még több képet és a részleteket szintén az instán találod.