Ünnepváró

Pillanatmorzsák

Lehetett volna a bejegyzés címe húsvétváró is, de ahogy átgondoltam, mit is szeretnék megosztani veletek, kiderült, hogy sokkal inkább az ünnepekhez fűződő viszonyom lesz a központi téma, mintsem kifejezetten a húsvét.

Érdekes módon sokszor keveredtem olyan beszélgetésbe – természetesen valamilyen ünnep környékén -, amelyben a másik fél hosszasan taglalta nekem, miért is utálja a karácsonyt, húsvétot, szilvesztert, nők napját vagy egyéb pirosbetűs napot. Általában a gondolatmenet magvas lényegét az adta, hogy minek az ünneplést, ajándékozást, figyelmet azokra a bizonyos napokra szorítani, hiszen ha szeretünk valakit, ha meg akarjuk ajándékozni, ha figyelmet szeretnénk rá szánni, akkor azt tegyük meg csak úgy magunktól, ne pedig azért, mert a naptár azt diktálja. A gondolatmenetet értem, de nekem valahogy mégis sántít. Talán magával a szemlélettel nem értek egyet, mert én egészen másképp nézem a dolgokat. Kicsit olyan ez, mint a „félig teli vagy félig üres a pohár” kérdése. Én nem azt látom, hogy a fenébe, miért épp december 31-én kell kötelezően bulizni, hanem azt, hogy de jó, december 31-én szépen kiöltözhetünk és alkalom adódik rá, hogy egy fergeteges bulit csapjunk. Persze, hogy sikerül-e az megint egy másik kérdés:D

Nekem egyébként kifejezetten jó a viszonyom az összes ünneppel, nagy lelkesedéssel vetem bele magam mindegyikbe, mégpedig azért, mert szerintem pont ezek azok a napok, amelyek valamiért kicsit mások. Különlegesek. Kapcsolódik hozzájuk egy történet, hagyományok, szokások és ez megmagyarázhatatlan örömmel tölt el. És igen, ilyenkor jobban figyelünk egymásra, ami manapság szintén nem elhanyagolható. Kiszakadunk a szürke hétköznapokból és megtelik az a pár nap a Mikulásra való várakozással, a szánt húzó rénszarvasok varázsával, a karácsonyfa illatával, a húsvéti tojáskeresés izgalmával, a születésnapi gyertya titkos kívánságaival, anyák napi könnyekkel és még hosszan sorolhatnám. Ezek a napok szépek és meghittek, mert készülünk rájuk, mert közben gondolunk a másikra, akkor is, ha esetleg az év többi napján a mókuskereket hajtva sokszor háttérbe szorulnak a szeretteink. Mellesleg nekem teljesen megfelel, hogy karácsonykor fát díszítünk, húsvétkor pedig tojást keresünk. Valahogy 35 fokban nem esne olyan jól a forralt bor, ahogy a hóban sem szívesen kutatnám a csokinyulakat, úgyhogy nálam itt bukik meg a „minek naptár szerint ünnepelni” teóriája... de végülis kinek hogy tetszik.